Bárhogy csűrjük és csavarjuk, az Erdélyi Magyar Néppárt nevezetű politikai projekt megbukott.
Bárhogy csűrjük és csavarjuk, az Erdélyi Magyar Néppárt nevezetű politikai projekt megbukott. Nem csak az államelnöki versenyben, ugyanis az utóbbi két évben mind a három választáson, amelyen jelölteket indított, a saját elvárásaihoz viszonyítva is siralmas eredményt ért el. Még akkor is, ha esetenként ismert, köztiszteletnek örvendő jelölteket indított – imígyen kesereg az önmagát néppárt-szimpatizánsnak, sőt, párttagnak mondó szavazó a közösségi oldalon. Hogy nem egyedi véleményről lehet szó, jelzi az, hogy a párt megyei vezérének is „tetszett” a bejegyzés. De óva intenék bármely ellendrukkert, hogy most örömtáncot lejtsen. Sokkal inkább az ellenfél hibáiból tanulva, nagyobb alázattal figyeljen a szavazói elvárásokra! Már most, az elnökválasztás második fordulója előtt. Van, amikor észérvekkel nem lehet megváltoztatni az érzelmi voksolást. Másfelől pedig jól látható, hogy a szász szekér után kullogó magyarok autonómiaigénye süket fülekre talált eddig is. De még Erdély felvirágoztatására sem garancia a szebeni bürgermeister. Tehát hagyni kell az „önfejű székelyeket”, hogy odasózzák a pecsétet, ahova gondolják. Mert lám, Izsák Balázs is megjárta az atyafiakkal, amikor a néppárti elnökjelölt mögé akarta felsorakoztatni őket, megfeledkezve arról, hogy a tavalyi nagy menetelés százezres tömegének látványa nagymértékben az RMDSZ-színekben megválasztott polgármesterek szervező-mozgósító ténykedésének volt köszönhető. Miközben az általa most ajnározott néppártiak az izsáki felkérés ellenére külön pikniket ültek. Egyébként elvárható a Székely Nemzeti Tanács elnökétől, hogy ha már beszállt az elnökválasztási kampányba, akkor ő is ajánlja fel a csúfos vasárnapi szereplésért – amolyan becsületbeli jelzésként – lemondását, amint tette ezt a néppárt elnöke és államelnökjelöltje. Sajnálatos, hogy Szilágyi Zsolt és Toró T. Tibor kampányzáró sajtótájékoztatóján kevés szó esett a jelölt programjáról – bár a nagy számban jelen levő román újságírók is erre voltak kíváncsiak –, annál nagyobb vehemenciával mondott kígyót-békát majd minden RMDSZ-es tisztségviselőre a néppárti vezér. Még olyan ízetlen tréfát is megeresztett, hogy Szilágyi Zsolton kívül a többi államelnökjelölt börtöncellára érett. A székelyföldi polgármestereket választási csalásra hajlamosnak bélyegezte, és Orbán Viktorra nézve szégyenletes hamisítványnak nevezte a Kelemen Hunort támogató plakátot. Hát az ilyen választási kampányra nem voltak fogékonyak az erdélyi magyarok. A sárdobálás ragacsa visszahullt. Egyebek közt a néppárt ebbe bukott bele. És még a több mint kétszázezer támogatói aláírással is el kellene számolni. Azzal például, hogy mennyire használták az általuk működtetett demokráciaközpontok honosítási névjegyzékeit, ugyanis nagyon furcsa, hogy a támogatók alig egynegyede voksolt „kedvelt” jelöltjére. Mentségükre szolgál, hogy román jelölteknek sikerült ennél rosszabb arányt elérniük. De ezt mégsem kellene eltanulnunk.
