Búcsú Keresztes Gyulától

Ismét szegényebbek lettünk. Tevékeny és rendkívül jeles alkotói életének végére ért lapunk nagyra-becsült, hűséges külmunkatársa, Keresztes Gyula építészmérnök, mindannyiunk kedvelt és tisztelt Gyula bácsija. Magas fokú szakmai tudása, kiváló általános és zenei műveltsége, remek rajzkészsége, pontossága mindig is a polihisztorokra emlékeztetett. Közéleti személyiség volt, aki nagyon komolyan vette hivatását, s hamar rájött, hogyan teheti magát haszossá magyarságunk számára is: felkutatva, feltérképezve, s ha másra esetleg nem volt mód, rajzban megörökítve épített örökségünket, amelyet már sok helyen kikezdett az enyészet. Krónikássá lett, aki megmutatta az értékeinket, megismertette szülőföldünk múltbeli kincseit, amik nélkül nem lehetnénk ugyanazok az emberek. Öröm volt vele dolgozni, hibátlan és precíz volt minden kézirata, amit éveken, évtizedeken át mindig személyesen hozott el a szerkesztőségbe, s amelyek aztán kötetekké is kerekedtek az utókornak. Legtöbbet forgatott és emlegetett munkája, a Maros megyei kastélyok és udvarházak kiadónknál látott napvilágot.

Ízlésformáló írásokat is megjelentetett: mi rontja, mi javítaná a városképet, az utcaképet, miért nem illik egy-egy stílus a régi épületek közé, miért szép az egyszerűség és a mértékletesség…

A mi kedves Gyula bácsink név szerint ismerte a szerkesztőségi gyermekeket, soha nem feledkezett meg érdeklődni életük, sorsuk alakulásáról, ahogyan mindig nagy-nagy rajongással beszélt a saját családjáról, unokáiról, akikre rendkívül büszke volt. Atyai jó barátunk, mentorunk, közösségünk értékes alkotója távozik életünkből, akit a tehetséggel és szorgalommal összeállított munkái örökre halhatatlanjaink közé emelnek.

Nyugodjon békében!

Népújság