Kis túlzással mindenkit megérintett a Brexit-láz péntek reggel óta, amikor világossá vált, hogy az Európai Unió történetében először egy ország népszavazással az államközösségből való távozás mellett döntött.
Kis túlzással mindenkit megérintett a Brexit-láz péntek reggel óta, amikor világossá vált, hogy az Európai Unió történetében először egy ország népszavazással az államközösségből való távozás mellett döntött. Ennek minket érintő első gazdasági következményeit máris érezni lehet a lej gyengülésében, és még továbbiak is lesznek a közeli vagy kissé távolabbi jövőben.
Közeli környezetünkben leginkább az uniós összefüggésű következményeket fogjuk érzékelni. A brit távozás menetrendjét még nem tudni pontosan, de a lisszaboni szerződés szabályai szerint a kiválási tárgyalásokra két év alatt kell sort keríteni, ami alatt a britek még ugyanúgy az unió tagjai. És az egyik legnagyobb nettó befizetői is az uniós kasszának, így ha a hozzájárulásuk két év múlva megszűnik, az már a jelenlegi, 2020-ig terjedő uniós költségvetési ciklusban kevesebb lehívható pályázati pénzt jelent. Ugyancsak közelről érinthetnek a szigetországban dolgozókra várható nehézségek, hiszen számos itteni munkavállaló dolgozik a brit gazdaságban. Ez a réteg, illetve az itthon maradt családtagjaik már az említett két évnél hamarabb is nehézségekbe ütközhetnek. Ha a Brexit erős válságot idéz elő a szigetországban, az munkahelyek megszűnéséhez vezethet, és ez a jelenlegi hangulatban valószínűleg először a kelet-európai bevándorlókat fogja érinteni, hiszen a kiválási kampány támogatóinak is ők voltak a fő célpontjai. A szigetországban élők helyzete pedig a kiválási időszak során vagy azután is nehezebbé válhat, ha az unióból kilépő tartózkodási országuk szigorít a külföldiek munkavállalási feltételein.
Érdekes két esztendőnek nézünk elébe mostantól, ami átrajzolhatja Európát. Nagy-Britannia eddig is különcnek számított az uniós klubban, hiszen sem a schengeni rendszerbe nem lépett be teljesen, sem a közös valutát nem vezette be. A földgömb ötödik legnagyobb gazdaságaként szigorúan véve nem szorul rá az unióra, amelybe sokkal többet exportál, mint amennyit onnan vásárol, és az uniós piacokról kiszorulva találhat másokat is termékei számára. Azonban ha a túlnyomórészt az unióban való maradásra szavazó skótok és északírek távoznának a brit közösségből, akkor a Brexit-pártiak által érezni vélt függetlenség illata keserűvé válhat. Az unióban maradók számára pedig az a legérdekesebb kérdés hosszabb távon, hogy az államközösség vezetői hogyan reagálnak az integrációs folyamatokkal elégedetlen hangokra. Egyesek már az egész unió felett kongatják a lélekharangot, de jobb lenne, ha nem az ő jóslataik válnának be, hanem sikerülne fenntartani az öreg kontinensen egy olyan államközösséget, amely a szegényebb keleti végeken élőknek nem csak a jól fizetett nyugati munka lehetőségét kínálja fel, hanem hozzájárul ahhoz, hogy az itt élők saját szülőföldjükön élhessenek jó életszínvonalat biztosítani tudó gazdaságú, demokratikus jogállamokban.
