2020. július 10., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Bozsik Józsefre és Lóránt Gyulára emlékezett a budapesti Olimpiai Parkban múlt pénteken az Aranycsapat Testület abból az alkalomból, hogy május 31-én volt a két kiváló labdarúgó halálának évfordulója.


Idősebb Lomnici Zoltán, a testület elnöke bevezetőjében emlékeztetett arra, hogy Szabó Tünde sportért felelős államtitkár a kormány nevében 2017 áprilisában hirdette meg az Aranycsapat Emlékévet, és az eseménysorozat mostanra mozgalommá vált, eddig a „Kárpát-medence magyarlakta területein” több mint 300 rendezvényen ápolták az Aranycsapat emlékét.

Lomnici felidézte az 1923-ban, Kőszegen született, keménységéről ismert középhátvéd, Lóránt Gyula pályafutását. Kiemelte, hogy Bozsikhoz hasonlóan ő is tagja volt az 1952-ben olimpiai bajnoki címet nyert, 1953-ben az „évszázad mérkőzésén” az angolokat a Wembley-stadionban 6:3-ra legyőző, valamint az 1954-es világbajnokságon ezüstérmes magyar válogatottnak.

Trianon 100. évfordulója kapcsán megjegyezte, hogy Lóránt Erdély visszacsatolása után a partiumi Nagyváradi AC színeiben magyar bajnoki címet szerzett.

Emlékeztetett rá, hogy edzőként többek között a Bayern Münchent irányította, míg a PAOK Szalonikivel görög bajnokságot nyert. Hozzáfűzte: a 37-szeres válogatott 1981. május 31-én a pályán lelte halálát, miután a PAOK vezetőedzőjeként az Olimpiakosz elleni rangadó 76. percében szívrohamot kapott a kispadon.

Elmondta, hogy Lórántot a dél-németországi Endingenben temették el, majd 2011 májusában özvegye és lánya kezdeményezésre földi maradványait hazavitték, és szülővárosában, Kőszegen helyezték örök nyugalomra. Sírhelye mára zarándokhellyé vált, és a helyi sporttelepet is róla nevezték el.

Az Aranycsapat Testület alelnöke, Bajkai István a 42 évvel ezelőtt elhunyt Bozsik Józsefet, a népszerű „Cucut” méltatta, hangsúlyozva, hogy „a mélyszegénységből indulva küzdötte fel magát a világ tetejére”.

Felidézte, hogy az 1925-ben született labdarúgó már igen fiatalon bekerült a Kispest felnőttcsapatába, majd világszinten is kora legjobb jobbfedezeteként tartották számon.

Megjegyezte még, hogy gyerekkorától szoros barátságban volt Puskás Ferenccel, aminek köszönhetően a pályán szavak nélkül is megértették egymást. Kiemelte, hogy Bozsik gólt lőtt az angoloknak a legendás londoni 6-3-as mérkőzésen.

„Mindig is szívvel játszott, neki minden meccs szinte élete mérkőzése volt. Talán ezért engedett számára rövidebb életutat a sors” – fogalmazott az országgyűlési képviselő, aki szerint Bozsik pályafutása így is fantasztikus volt, hazaszeretetével és munkavágyával pedig példakép lehet a mai fiatalság számára.

A 101-szeres válogatott kiválóság fia, Bozsik Péter néhány személyes emléket osztott meg. Elmondta, hogy édesapja nagyon családcentrikus volt, már tinédzserként dolgozott, majd befutott, sikeres labdarúgóként sem feledkezett meg arról, hogy segítse a rokonait.