Elfogadta a szenátus az új nyugdíjtörvényt, majd másnap a kormányfő magabiztosan kijelentette, hogy „nyilván” lesz pénz az alkalmazására is jövőre. Választási esztendő előtt nyilatkozatok szintjén természetesen mindenre van pénz, de ha valami mesébe illő csoda nem történik, akkor a kormányzat éppen most eszkábál össze egy olyan pénzügyi pokolgépet, amely a nyugdíjkasszában fog durranni, és maga alá temeti az államháztartást.
Az anyagi fedezet kapcsán a koalíció két pártja lekavart egy rövid vitát a tervezet kapcsán. A liberálisokat elkapta egy őszinteségi roham, amikor firtatni kezdték, hogy nem szép olyat ígérni, amit nem lehet betartani, aztán egy csúcsvezetőségi villámtalálkozót követően megnyugtatták a világot, hogy megegyeztek, minden rendben. De ezt nem egy közös nyilatkozatban jelentették be, hanem ki-ki a maga közösségi médiaoldalán, innen is világos, hogy ezt a házasságot már csak a válás esetén esedékes osztozkodástól való rettegés tartja egyben. Ami a törvény alkalmazásához szükséges fedezetet illeti, az annyira nincs, hogy a szenátus elé benyújtott tervezetben sem szerepel egy árva szóban sem, pedig törvény írja elő, hogy minden kiadásnak mellékelni kéne a forrását is. A kormányosok komolyságáról az is sokat mond, hogy a vitára a törvény alkalmazásáért közvetlenül felelős pénz-. illetve munkaügyi miniszterek el sem mentek a szenátusba. Mivel a törvény esetében a képviselőház a döntő fórum, még lenne idő gondolkozni, de ez nem egy népszerű sport a hazai döntéshozói berkekben.
A balkáni pénzügyi fejleményeket egyre nagyobb figyelemmel követő nemzetközi pénzügyi intézményekből eddig a valutaalap jelezte, hogy a törvény anyagi vonzatát újra kellene gondolni, és egy egyelőre még csak készülő szakértői jelentésben máris a törvény módosítását javasolta. Ahogy a honi döntéshozókat ismerjük, olyasmi nem lesz. Választási év jön, ilyenkor ígérni kell, bármibe is kerül. Jövőre még biztosan lesz pénz a végrehajtásra is, ha adnak a hitelezők, mert az biztosnak látszik, hogy közelről sem várható akkora gazdasági fellendülés, ami magától belapátolná az erre a kiadásra szükséges milliárdokat az államkasszába. Annál inkább, hogy már az idei adatok azt mutatják, hogy lassul a román gazdaság lendülete, egy ilyen osztogatáshoz pedig minimum szárnyalnia kellene. Jövőre bármit elkövet a kormányzat, hogy erre és az egyéb választási osztogatásra legyen elég pénz, de egyre valószínűbbnek látszik, hogy utána a valutaalapi szakik fogják a megszorító gyászzenét húzni, aki még emlékszik a múlt évtized elején az állami fizetésmegvonással és hasonló finomságokkal tálalt kríziscsomagra, elkezdhet nosztalgiázni.
