Bölöni Domokosnak mindig van bora. Nem sok. De van.
Ahol bor van, ott igazság is van. Ha nem is sok, de van. Már az is igazság, hogy a Bölöni nevében sok az ö betű és sok az o betű. De ezeket a betűket nem ő találta ki, csak viseli. Ha akarja, le is vetheti, mert nem az ő igazi igazságai. De jó, hogy nem veti le, mert az ő neve így igazi.
A Bölöni borában másféle igazság van. Olyan igazság, amire ő jött rá, a saját tapasztalatából.
Megiszik egy pohár bort, és az mondja, ez a bor nem jó. Tudom, hol termett, ismerem azt a hegyoldalt, de ez a bor meg van bolondítva. Nem szeretem, ha egy bor meg van bolondítva. Kérek egy másikat.
Adnak Bölöninek egy másik pohár bort, ugyanabból az üvegből. Megissza, és azt mondja, ez már valamivel jobb. De mintha ez is egy kicsit meg lenne bolondítva. Kérek egy másikat.
Töltenek Bölöninek ugyanabból az üvegből harmadszor is egy pohárral, amire az mondja, na, ez már jobb. Sokkal jobb. Ismerem azt a hegyoldalt, ahol ez a bor termett, olyan jó borok lesznek ott, hogy azokat nehéz elrontani. Az illatukról fölismerem a jó borokat, mert van nekik bukéjuk! Ezzel kellett volna kezdeni már az elején, de ti nem tudjátok, mit jelent, ha egy bornak van bukéja!
Eléggé öreg vagyok ahhoz, hogy elismerjem, az én életem is olyan, mint a Bölöni bora. Gyermekkorom nem volt, játékaimat a boltban hagyták a szüleim, hogy el ne romoljanak.
Háború jött, utána szárazság, csak a villámok cikáztak az égen, eső sehol.
Teltek az évek, kiittam életem keserű poharait, de más életet nem kérhettem senkitől, mert az az egyetlen életforma szabatott rám.
Most ott vagyok, ahol Bölöni, a harmadik pohárnál.
Majdnem annyit éltem már, mint apám, aki vénségére rájött, hogy az élet jó, s szép a világ.
Van neki bukéja. A Bölöni harmadik poharának a bora az én apám kora.
Elekes Ferenc
