Már a jövő héten közvitára bocsáthatják a szaktárca és az államelnöki hivatal egészségügyi bizottságának közös törvénytervezetét az egészségügy reformjáról, amelyet Traian Băsescu államfő szerint vagy parlamenti jóváhagyással, vagy kormányzati felelősségvállalással fogadnak el.
Már a jövő héten közvitára bocsáthatják a szaktárca és az államelnöki hivatal egészségügyi bizottságának közös törvénytervezetét az egészségügy reformjáról, amelyet Traian Băsescu államfő szerint vagy parlamenti jóváhagyással, vagy kormányzati felelősségvállalással fogadnak el. Az államelnök által ma merevnek, működésképtelennek címkézett egészségügy átszervezésével lehetőség nyílik a magánbiztosítók színre lépésére, amitől a szakemberek az egészségügyi szolgáltatók közti konkurencia erősödését, a szolgáltatói díjszabások csökkenését, a betegek számára nyújtott ellátás minőségének javulását várják.
Mielőtt még gyorsan rávágnánk, hogy „attól függ”, mondjuk el, hogy sok évnyi reformkísérletek után fontos fordulat következik be: lehetőség nyílik egyrészt a biztosítók, illetve az egészségügyi piacon mozgó szolgáltatók szelekciójára, a rendszerben forgó pénzek jobb követésére, jövőbeni programok és stratégiák kidolgozására, és nem utolsósorban arra, hogy az egészségügyi alapcsomag kidolgozásával egyetlen, járulékot fizető biztosított se maradjon alapellátás nélkül.
Ma ez nem így van: minden szolgáltatás jár a biztosítottnak – papíron – , a valóságban viszont állandóan „elfogy a keret”, és zsebbe kell nyúlni. A drága szolgáltatások igénybevételének indokoltsága vitatható, a ritka egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférési lehetőség korlátozott és legtöbbször várólistákhoz, illetve paraszolvenciához kötött. Hogy mindez változzon, természetesen csak úgy képzelhető el, hogy a megbetegedések és az elhalálozási statisztikákat figyelembe vevő, szakmailag megalapozott jogszabályt dolgozzanak ki, a bevett gyakorlattól eltérően kiskapuk nélkülit. Fontos, hogy az egészségügyi alapcsomagba mely szolgáltatásokat sorolják be, milyen kiegészítő „csomagokat” ajánlanak majd a magánbiztosítók és az is, hogy ezek milyen szabályok szerint „játszhatnak” a
„lefölözés” kivédése érdekében. Ami pedig a szolgáltatások igénybevételét illeti, érdekes lesz az önrész (co-payment) megállapítása, és kíváncsian várjuk azt is, hogy a rendszer működésének ma még elengedhetetlen velejárója, a hálapénz mértéke hogyan alakul.
Ami az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat illeti, kérdés, hogy mennyire veszi majd komolyan ellenőrzési és irányítási szerepét, de az sem mellékes, hogy az elkövetkező években mennyit juttatnak az országos költségvetésből a különféle beruházásokra, programokra egy igazságosabb, méltányosabb, minőségibb, hatékonyabb és főként fenntartható egészségügy érdekében.
