Vizsgálatért fordult a versenytanácshoz a mezőgazdasági miniszter az egyes termékeknél alaposan megugró élelmiszerárak tárgyában.
Vizsgálatért fordult a versenytanácshoz a mezőgazdasági miniszter az egyes termékeknél alaposan megugró élelmiszerárak tárgyában. Ennek az eredménye még időbe telik, de annyi már most biztos, hogy a boltok kasszáinál kezdtük el törleszteni a kormány kétbalkezes gazdaságpolitikájának árát.
Erre már a versenytanács elnöke is utalt egy tegnapi nyilatkozatában, és lehet, hogy a fejével fog felelni érte, mert nem a multikra vagy a párhuzamos államra mutogatott a drágulásért, ahogy a pártdirektíva megkívánná. Mert lehet, hogy az áremelkedésben az egymással összejátszó kereskedelmi láncok keze is benne van, volt már példa ilyen játszmára szép hazánkban az utóbbi években. De azt csak a vak, meg a kormány nem látja, hogy egész sor tényező is indokolja az áremelkedéseket. Kezdve az euróhoz képest a pince alá süllyedt lejárfolyammal, ami a túlnyomórészt importterméket terítő romániai piacon mindent drágít, az emelkedő üzemanyag- és energiaárakon át, amelyeket csak a miniszterek nem vettek észre, el egészen a minimálbér többszöri emeléséig, ami az ezen a szinten bérezett kereskedők és mezőgazdasági alkalmazottak után alaposan megemelte a munkáltatói kiadásokat.
Ezek a tényezők mind benne vannak az áremelkedésekben. Amit illene tudni a szakminisztériumban is, mint ahogy szintén ott kellene lenni a pontos adatoknak a termelői és kereskedelmi árakról. Azoknak az egyszerű összevetése már tisztázhatná, hogy a boltok kasszáinál érezhető drágulásból mekkora részt tesz ki a kereskedők nyereségvágya, és mekkorát a több fronton is emelkedő költségek. A hangsúly minden logika szerint az utóbbiak felé tolódik.
Vagyis a nagy hangon kért versenytanácsi vizsgálat is inkább csak figyelemelterelő manőver. A miniszternek és elődeinek a sok süketelés helyett azon kellett volna inkább dolgozniuk, hogy korszerűsítsék az itthoni mezőgazdálkodást, és szövetkezetekbe fogják össze a termelőket, hogy az egykor Európa hombárjának is nevezett országba ma ne kellene szinte minden élelmet importálni. Akkor legalább a valutaárfolyamok változásaiban levő árcsapdáknak kevésbé lenne kitéve a vásárló, és emberhez méltóbb színvonalon élhetnének a gazdálkodók is, arról már nem is beszélve, hogy a mezőgazdaságban rejlő adottságok kihasználásával másképp festhetne az egész román gazdaság és életszínvonal. Amit eddig elszalasztottak, azon már évtizedekbe telne javítani, ha egyáltalán próbálnák. De ilyen szándékot sem látni, csak fejetlenséget, aminek a következményeit mi fizetjük. A boltok pénztárainál kezdve.