Biogazdálkodásra cserélt városi élet

Kertes házban élni, ahol csend, nyugalom, tiszta levegő és virágok, háziállatok vesznek körül, saját zöldséges- és gyümölcsöskertedből gazdálkodva adalékanyagok nélkül táplálkozni – erről álmodott évtizedek óta a marosvásárhelyi Illyés család. Kitartó, megfeszített munkájuknak köszönhetően hamarosan szabadulhatnak is a betonrengetegből. 

– Születésük óta járjuk a fiúkkal a természetet, csatangolunk a szűkebb nagyvilágban. Csakhogy a szállás meglehetősen megterhelte a család kasszáját, így fogalmazódott meg bennünk, hogy jó lenne egy saját telek, ahova egy kis házat építenénk, legyen, ahova bármikor kijöjjünk, hátrahagyva a füstös, poros és hangos várost – fogad mosolyogva Marossárpatakon Illyés Claudia. – Férjem, Zoli rengeteg telket, földet nézett meg, állandóan kereste a családjának a megfelelő birtokot. Aztán 2009-ben egy nap kihozott ide, s gondolkodás nélkül rábólintottam a 22 ár kukoricásra: a főúttól távol, a Maroshoz közel, egyenes helyen fekszik, víz-, gáz- és internet-hozzáféréssel. Ilyenre volt szükségünk, hiszen a civilizációtól nem akarunk elszakadni. Sajnos a gazdasági válság keresztülhúzta terveinket: a kukoricást felszántottuk, kiástuk a ház alapjait, de már többre nem futotta. 

160 állat 

Szinte mesébe illő, ahogy a mostanra 160 állatot felölelő biogazdaság kialakult. A telek megvásárlását követő évben egy szélnek eresztett kaukázusi kutyát, Szürkit fogadták be Illyésék. A kutya viszont állandóan elszökött, ezért dupla kerítést húztak, s villanypásztorral erősítették a telek védelmét. Zoli akkor még busszal járt a kutyát etetni, s hogy ne legyen veszteséges, vettek tíz csirkét. A fű is szépen nőtt, ennek lelegelése az újonnan vásárolt két bárány feladata lett. Vármezőről tíz rityityúk került ide, bátor kis jószágok, a kakas még a héjával is szembeszállt. Jöttek a disznók, nyulak. 

Közben kertészkedni kezdtek: a nap sugarai érlelték a retket, paprikát, paradicsomot, hagymát, padlizsánt, káposztát. Öntözőrendszert alakítottak ki. És semmit sem vegyszereztek, a farmon keletkező trágyával tették még termékenyebbé a földet. Mindent kézzel szedtek, minden bio volt. A kolorádóbogarakat gyöngytyúkokkal pusztíttatták. 

Vásároltak két kecskét is, egyik sajnos elpusztult, de a másik, Gizike, világra hozta Matildot. Melléjük vették a majortól Icit, Picit és Paulát. A dél-afrikai búr húskecskék a Dénes, Malika, Zsófi, Zsuzsi, Lola és Lili nevet kapták. Karcsika a Saanen-völgyi kecskék családjából került ki. A tavalyi 19 kecske mára 10-re apadt: a „fiúk” táborát erősíti Karcsika, Dénes és Zerge, a „lányok”: Kidege, Lola, Zsuzsika, Zsófi, Bizsu, Irénke és Eszter. Mellettük kullog ki nap mint nap a legelőre Ozzy Osborne, a kezes-bárány. Őt városban vásárolt „vastehéntejjel” nevelték fel, patikából vásárolt cumisüveggel.

A tyúkudvarban is nagy a sürgés-forgás: erdélyi kendermagos, csóré nyakú tyúk kapirgál. A drága orpington tojásokat 1000 kilométerről hozták, amiből két kakas és egy tojó kelt ki, a brahma tyúkért magyarországi állatbörzére utaztak. Szintén a magyarországi Monorból hozták a négy kínai bütykös ludat, amelyek nemcsak a baromfiudvar ékei, de gyakran is tojnak, sőt, rájuk illik az éber őr név is, hiszen bárki belépését elsőként jelzik. Mexikói bronzpulyka is van. Zoli meglepetésként récéket vásárolt, majd ajándékba hozta a már nagyon rég kívánt mangalicát, Icát, aki Viorel és Viorica – báznai kendős disznók – társaságában dagonyázik naphosszat. 

– Míg másoknak virágot és tortát adnak szülinapjukra, én egy-egy állatot kaptam – meséli tovább nevetve a háziasszony. A veteményest a rengeteg rágcsáló tette tönkre, ekkor kapta születésnapjára Sissit, az egerésző tacskót. Öt éve Inga, egy boxer került a családhoz, „gyerekei” közül Hanna most is a farmot őrzi. Jelenleg már tíz eb várja nap mint nap a gazdik érkezését: Tatoo, Hamilton, Naty, a kaukázusi juhászkutya, valamint a hófehér közép-ázsiai juhászkutya, Szvetlana. Villámot egy viharban mentették meg, valakik zacskóba csomagolva dobták ki két másik társával, Hógolyóval és Felhővel együtt. A gabonásban uralkodó egerek pusztítására kapta Claudia Garfieldot, a rajzfilmbeli macska lustaságával vetekedő jószág azonban inkább együtt henyélt a kutyákkal. Miután megunta a jólétet, s továbbállt, tavaly áprilisban újabb macskát hoztak, három egynapos cicájával. Az anya azonban elfutott, így a három árva nevelése Claudiára hárult. Hazavitte a tömbházlakásba, etette őket, s Napsugár, a kicsi sárga megmaradt. Társát, Holdfényt, a szintén árván maradt cicát ugyancsak Clau nevelte fel. Már 12 éve, hogy a menhelyről az unatkozó édesanyjának hozta Jusztinát, a perzsa macskát. Végül Jusztina is az Illyés családnál maradt. 

Az első két vietnami disznó Tündike és Miss Piggy névre hallgatott. Miss Piggy a tavaly teljesen kopasz malacnak adott életet, így kapta a kis jószág a Telly Savalas nevet. Katika, a legkisebb csüngőhasú, halva született, de a gazdiknak sikerült szó szerint életet lehelni bele. 

Könyvtárosból, weboldalfejlesztőből gazdálkodó

A jelenleg könyvtárosként dolgozó Claudia 1987-ben érettségizett a Mezőgazdasági Líceum állattenyésztési szakán. Ezt követően a rendszerváltozásig négy évet farmtechnikusként dolgozott. Bár szakmát változtatott, az állatok és természet iránti szeretete megmaradt, a középiskolában megszerzett ismereteket pedig biofarmukon kamatoztatja. 

Illyés Zoltán gazdaságtudományokból diplomázott és weboldalfejlesztéssel foglalkozott. „A sok számítógép előtt ülést untam meg, s választottam ezt a hobbit. Mert számomra ez a gazdaság egy hobbi: öröm nézni, ahogy érik a szőlő, alma, hogy a tojássárgája valóban sárga, s az is mérhetetlen büszkeséggel tölt el, hogy városi fickó létemre kertemben 1,1 kilós paradicsom termett” – mondja. A házat szintén ajándékként ő maga tervezte, s remélik, hogy hamarosan beköltözhetnek a tavaly ősz óta készülő épületbe. Fiaik, a 16 éves Dávid és a 12 éves Dániel, bár városi gyerekek, a farm minden feladatát ellátják, már ellést is le tudnak vezetni, a nyári vakációban pedig, szüleik egyhetes nyaralása idején ők maguk vezették a gazdaságot. 

A család élelmezéséhez szükséges húst az állatok adják, kecske- és disznóhúsból kolbász készül, kedvelt eledel a disznózsír és a szalonna. Szintén a farmról kerül ki a tápanyagokban dús kecsketej és 

-sajt, a tojás, a zöldségek. A kertben termő gyümölcsök kompót és lekvár formájában kerülnek a kamrába, a környéken szedett gyógynövényekkel az egész rokonságot kúrálják. 

Gyerekfoglalkozások 

Városi anyukák keresték meg Claudiát, hogy gyerekeik félnek az állatoktól, szervezzen olyan foglalkozást, amely révén közelebb kerülhetnek a természethez, az állatokhoz. Ennek eleget téve harmadik éve szervez egész napos tevékenységet, amelyen a Sáromberkéről szekérrel érkező városi gyerekek eper-, gyógynövényszedésen vehetnek részt, de lehetőség van lovaglásra, csuhébabák készítésére, akár valódi nerfcsatára. Míg a gyerekek az állatokat simogatják, Claudia érdekes adatokat oszt meg róluk. A nap folyamán a falusi élet örömeibe egyre jobban belemerülő gyerekek szalmabálákból várfalakat építenek, s valóságos háborút folytathatnak. S mindeközben a kondérban fő a gulyás, amit a „rossz étvágyú” gyerekek jóízűen elfogyasztanak.