Beszélni azért kell…
Mozdulnánk ki már a holtpontról, legalább! Igen, beszélni kell, nem csak a sikerről, hanem arról is, amit nem kedvelünk, ami fáj a családban, a párkapcsolatban, az ellenfelünkkel kapcsolatban. Soha sem jutunk előbbre, ha máshol beszéljük ki magunkat, mint ahol azt kellene, esetleg magunkba fojtjuk gondolatainkat, sérelmeinket.
Mozdulnánk ki már a holtpontról, legalább! Igen, beszélni kell, nem csak a sikerről, hanem arról is, amit nem kedvelünk, ami fáj a családban, a párkapcsolatban, az ellenfelünkkel kapcsolatban. Soha sem jutunk előbbre, ha máshol beszéljük ki magunkat, mint ahol azt kellene, esetleg magunkba fojtjuk gondolatainkat, sérelmeinket.
Orvosolni a gondokat mindig csak akkor lehet, akire tartozik és szemtől szembe kimondjuk, elmondjuk pontosan neki, mi és hol fáj. Lehet, majd semmibe veszi, hiszen nem tudjuk megváltoztatni egymást, nem tudjuk kiküszöbölni a kicsinyességet, az érzékenységet és még sok egyebet sem, de legalább mi megkönnyebbülünk.
Tegyük tehát a saját dolgunkat, lehetőleg jól, és ez a legfontosabb. Elgondolkozhatnánk azon, hogy meghallgatjuk egymást.
Próbáljunk önmagunkon is segíteni, ne várjuk a másiktól a jót, se semmit!
Mindig ki kell jutni a mélypontról. Hiszen így jóra fordulhat a körülöttünk levő világ. Persze, ez egyszerűen hangzik, de nem is könnyű.
Ha nem hallok, nem látok, nem beszélek, belepukkadok! Inkább beszélni kell. Mert az embernek szüksége van beszélgetésre, főként ilyenkor, ünnepek előtt. Ne sajnáljuk az időt, beszélgessünk!
Kenedich Piroska
