Beszélgetés Para István karikaturistával

• 2026-05-13 15:00:00

• Bodolai Gyöngyi

Keserű nevetés

Para István karikaturista Gyergyóban született, Csíkszeredában él, 1990 óta rajzol.

– Mikor vette észre, hogy a karikatúrának milyen lehetőségei vannak, milyen kifejező ereje lehet? 

– Nyilván az óvodában én is rajzoltam, mint mindenki más, de édesanyám megőrzött egy rajzfüzetet, amelyben volt egy kocka, alatta két csámpás karika, azokon egy szintén csámpás kémény, és az volt a traktor, ami azt jelzi, hogy óvodás koromban nem lógtam ki a sorból társaimhoz képest.

Diákként közepes tanuló voltam, amit az órán elmondtak, azt megjegyeztem, de otthon nem szívesen tanultam. Mivel nem voltam jó tanuló, nem szerettem az iskolát sem, viszont órákon hol a füzetembe, hol a padra folyton rajzoltam. 

Nem állt szándékomban tovább tanulni, az 1980-as években számítógép-kezelőként dolgoztam, utána nyomdai tördelő-szerkesztő lettem Csíkszeredában az Alutus nyomdában. A sajtóval csak a rajzokon keresztül találkoztam. Legalább 15 éve rajztáblával rajzolok a Photoshop programban. 

– Ha elmondaná, hogyan működik…

– Rácsatlakoztatom az A3-as méretű felülettel rendelkező táblát a gépre, amelyhez van egy érzékelő toll. A furcsa az, hogy a fekete táblán az orrom alatt huzigálom a tollat, és amit oda rajzolok, miközben a táblát nézem, az megjelenik a képernyőn. Amíg megszoktam, szinte visszatértem az óvodai rossz vonalvezetéshez.

A továbbiakban rajzolok egy felületes vázlatot, hogy nagy nyitáskor az arányokat tudjam betartani, utána elkészítem a tollrajzot, amit kiszínezek a gépben. Annyiban hasznát vettem a tördelő-szerkesztésnek, hogy a Photoshop programot jól megtanultam.

– Részletgazdag karikatúráihoz hogyan születik az ötlet? 

– Általában a derült égből érkezik, mintha valaki súgna, no meg a zsebeimből, amelyek tele vannak mindenféle cetlivel, amelyekre lejegyzem az ötleteket, hogy ne felejtsem el, mire hazaérek. Van néhány nagyon jó humorú vidéki székely nyomdász kollégám, akik szenzációs anekdótákat, poénokat mesélnek nekem, amelyeket fel tudok használni. Hozzá szeretném tenni, hogy a Ludas Matyi folyóirat két karikaturistája, Sajdik Ferenc és Lehoczki István volt nagy hatással rám. Ők mindig szöveges karikatúrákat készítettek, ezért maradtam ezen a vonalon. Vannak sokan, akik egy képet rajzolnak, s abban van valami csattanó, nálam a legtöbbször megjelenik a szöveg is. 

– Hogyan születnek meg néhány vonallal ábrázolt, mégis jellegzetes és rendkívül kifejező emberalakjai, és a viccnek is beillő néhány szavas szövegek? 

– Az első rajzaim éveken keresztül nagyon egyszerű vonalvezetésűek voltak, majd az újság (Hargita Népe) felkérésére kezdtem részletesebben rajzolni, s minél többet rajzoltam, munkáim annál szebbek lettek.

Jelenleg, amikor körülbelül a 20.000 rajznál tartok, kezdtem összevetni. Rajzolok rendelésre, és magánszemélyeknél is vannak részletesebb műveim, mint amelyek a sajtóban megjelentek. Karikatúra az összes, mást nem is tudok rajzolni. 

– Van-e kedvenc karikatúrája? Hogyan születik meg végleges formában ez a távolról kuszának látszó színes, mozgalmas világ? 

– Van egy alapötletem, amit meg akarok valósítani, és munka közben jön a képi sugallat, hogy hova mit kellene még odarajzolni. Ezért is jó a számítógépes rajzolás, mert nem kell radírozni, és az elemeket gyorsan mozgatni lehet benne.

– Hallottuk Sarány Istvánnak, a Hargita Népe rovatvezetőjének a szovátai kiállítást megnyitó bemutatójában, hogy nemzetközi viszonylatban is ismerős, sok elismerést szerzett. 

– Világszerte rengeteg karikatúrapályázat van. Éveken keresztül sokra beneveztem, ily módon bekerültem az adatbázisukba, és ma szinte háromnaponta érkezik felhívás a világ valamelyik sarkából Argentínától Izraelig, Ausztráliától Dániáig, Olaszországtól Egyiptomig és így tovább. Zsűrizik és díjazzák a beküldött munkákat, és nem könnyű a világ legkiválóbb karikaturistáival felvenni a versenyt. Nagy dolog az is, hogy minden ilyen rendezvényről készítenek egy katalógust, amelybe beleteszik mondjuk az 50 legjobb rajzot, előbb a díjazottakat, majd a többit, amelyek elnyerték a zsűri tetszését. Megtisztelő a legjobbak között szerepelni. Körülbelül 30 ilyen katalógusban vagyok benne. Ami azért megtisztelő, mert néhány száztól a több ezer részvevőig, nagyon sokan jelentkeznek egy-egy ilyen pályázatra, ahol nem könnyű a világ legnagyobb karikaturistáival felvenni a versenyt. 

– Érzésem szerint a karikaturista eleve másképpen látja a világot, a metsző kritikai él mikor alakul ki benne?

– Szerintem benne van születése óta. Még nem tudja, hogy karikaturista lesz, de a jelleme már olyan, hogy nagyon figyel azokra a részletekre, amelyek a többieknek nem tűnnek fel. Kritikus szemmel járok-kelek én is a világban, ahol észreveszem, meghallom azokat az apró dolgokat, amelyek hallatán a kis lámpa felgyúl a fejemben, és képpé alakítom a látottakat, hallottakat. 

– Ez nagyon érdekes lehet. 

– Az, de néha zavaró is, főleg a barátaim szokták szóvá tenni: „ne vegyél már észre mindent”. Holott általában ritkán beszélek, jobban szeretek hallgatni, így nyilván jobban ráérek figyelni. 

– Milyen elképzelései vannak, mit szeretne még elérni? 

– Ennél többet már nem tudok. Ismernek, szeretnek, a Hargita Népébe 32 éve rajzolok. A Tromf megjelenése óta nagyon sok lapnak rajzoltam, sokszor párhuzamosan egyszerre két-háromnak is.

Nemrégiben készítettem magamnak egy érdekes számvetést arról, hogy mennyi ideig dolgoztam egyik, mennyi ideig a másik lapnak, majd összeadtam őket, és folytatólagosan 65 év jött ki. Mondtam is magamnak, hogy ez szép szám, nem is vagyok még annyi idős. Valójában sok is, de van egy belső kényszer a karikaturistában. Azon túl, amit el kell végeznem, ha van egy kis időm, leülök, és rajzolok valamit magamnak. Mindig kell rajzoljak, ami magányos mesterség, és szoktam viccelődni is azon, hogy a következő életemben inkább művész leszek, és társakkal együtt zenélek. 

– Kívánom, hogy ne múljon el a karikaturista szenvedélye, mert olyan nagy szükség van mai világunkban az őszinte bírálatra, az önmagunkkal és másokkal való szembenézésre, a visszásságok felmutatására és az életünkből mind jobban kikopó nevetésre is.