Az Örökségünk őrei program három nyertes csapatának negyvenöt erdélyi fiatalja fogadta örökbe szeptember végén az Európai Parlamentet.
Az Örökségünk őrei program három nyertes csapatának negyvenöt erdélyi fiatalja fogadta örökbe szeptember végén az Európai Parlamentet, ahol bemutatót tartottak Navracsics Tibor kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi biztos, Winkler Gyula európai parlamenti képviselő és Hegedüs Csilla kultúráért felelős ügyvezető alelnök jelenlétében.
Az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének kulturális főosztálya által szervezett 2017–2018-as vetélkedő nyertesei, a marosvásárhelyi Telekiek unokái, a szamosújvári Szentbenedeki Kornis-kastély őrei és a Nagyenyedi vár őrei nevet viselő csapatok jutalomként egy tanulmányi kiránduláson vettek részt, amelynek során meglátogatták az Európai Parlamentet és Brüsszel nevezetességeit.
„Nekünk az a feladatunk, hogy itt az Európai Parlamentben is tudatosítsuk azt, hogy az erdélyi magyarság egy erős értékteremtő közösség, amely a szülőföldjén akar gyarapodni, és vigyük haza mindazt a szaktudást és anyagi forrást, amivel Erdélyt fejleszteni tudjuk” – mondta Hegedüs Csilla, az Örökségünk őrei program ötletgazdája, aki megköszönte a diákoknak azt, hogy Brüsszelben is megmutatták épített örökségünk értékeit, amelyeket az elmúlt esztendőben oly sok fantáziával védtek és népszerűsítettek.
A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum természettudomány–intenzív angol szakos XI. B osztályának csapatával, amely megnyerte a Maros megyei vetélkedőt, hazatérésük után az iskola könyvtárában beszélgettünk.
– Kinek mi volt a legátütőbb élménye a vetélkedő és a nyertesnek járó jutalomutazás során? – tekintettünk vissza a vetélkedőre.
Varga Krisztina: – A verseny igazából azt jelentette számomra, hogy kiléptünk az iskola falai közül, és nem egy szokásos történelemóra keretében tanultuk meg a gernyeszegi kastély és a református templom történetét. Ilyen módon jobban megmaradtak az információk, érdekes tevékenységekben vettünk részt, és egy csapatként családdá kovácsolódtunk össze.
Korondi Zsófia Tünde: – Én is azt érzem a legfontosabbnak, hogy egy olyan nagy közösséggé váltunk, amelyben a barátságunk jobban megerősödött, ami nagyon fontos számomra.
Szabó Eszter: – Ez a tevékenység egy évet vett fel az életünkből, amely alatt huzamosabban együtt voltunk. Ha visszagondolok, diákéveim meghatározó időszakát jelenti, amely a verseny által mozgalmasabb és élménydúsabb volt.
Simon István Róbert: – Az tetszett a legjobban, hogy nem is versenyként kellett felfogni, inkább egyfajta szabadidős tevékenységként. Nagy élmény volt a szép, modern Brüsszelt megismerni, és az Európai Parlamentben tett látogatás, amely során lehet, hogy a következő elnök mellett is elhaladtunk.
Pál Hunor: – Nagyon fontossá váltak azok a kapcsolatok, amelyeket a verseny során építettem ki a társaimmal, a brüsszeli kirándulás pedig életre szóló élményként hatott rám.
Dávid Soma: – A múlt iskolai év eléggé egyhangú, unalmas lett volna, ha csak a tanulással és kisebb élményekkel telt volna az idő, de a verseny nagyon „feldobta”, és ezáltal rengeteg élménnyel gazdagodtam.
Incze Gáspár: – Sokat nyertem, nyertünk azáltal, hogy a médiában megjelentünk, a rádiós és tévés szereplés segít abban, hogy pontosan, kerek mondatokban tudjuk megfogalmazni a mondanivalónkat. A hosszú idő alatt voltak göröngyök, akadályok, viták közöttünk, de mindez hozzájárult ahhoz, hogy olyan kapcsolatokat alakítsunk ki, amilyenekre másképpen nem lett volna esélyünk. Amellett, hogy történelmet tanultunk, és népszerűsítettük az örökbe fogadott épületeket, emberként is nagyon sokat fejlődtünk, megtanultunk együttműködni tanárainkkal, diáktársainkkal pedig csapatban dolgozni.
– Milyen változást hozott a tanár–diák kapcsolatban a több hónapon át tartó együttműködés? – kérdeztem a csapat vezetőitől.
Hajdú Zoltán tanár, a Bolyai Farkas középiskola aligazgatója: – Mindig is közel álltam a diákjaimhoz, de jelenleg ők 13-an a legkedvesebbek. Nem fogom soha elfelejteni, hogy a verseny utáni nap hoztak ajándékba egy fényképet a csapatról, és megjegyezték, hogy „bejöttünk az irodánkba”. Mindvégig kiválóan dolgoztunk együtt, s elhangzott, hogy voltak ugyan kisebb viták, az viszont nagyon furcsa lenne, hogy egyévi tevékenység során 13 diák és két tanár között ne alakulnának ki kisebb nézeteltérések. A verseny idején a történelmi adatok mellett az életről is sokat tanultak, amiről a szülők is kedvezően vélekedtek.
Joó Erika angoltanárnő: – Mindvégig példásan viselkedtek, fantasztikus ötleteik vannak, soha nem kellett őket fegyelmezni. Ami a legjobban hiányzik, hogy állandóan szólt a telefonom, és nagyon oda kellett figyelnem, hogy este lehúzzam, mert másképpen a családom sem tudott volna pihenni. Néha ugyanis éjjel két-három órakor küldték az ellenőrizendő szövegeket. Nagyszerű diákok, akikkel jó volt dolgozni, könnyű volt őket vezetni, mert a munka nagy részét ők vállalták, amit köszönök nekik.
Kérésemre a csoport nevében Incze Gáspár foglalta össze az Európa fővárosába tett út élményeit.
– Kolozsvárról repülővel utaz-tunk Brüsszelbe, ami a csoport egyes tagjainak élményszámba ment, mert először ültek repülőgépen. Ahogy megérkeztünk, egy
bőrüléses busz várt; mindenikünket egy kis ajándékcsomaggal leptek meg, amelyen az EP jelképe és benne hasznos mindennapi eszközök voltak. Egy központi fekvésű hotelben szállásoltak el, és már első este megnéztük a gyönyörű Grande Place teret. Reggel gyalog indultunk a parlamentbe, és utunk során megérintett a város hangulata. Délben érkeztünk meg az Európai Parlamentbe, ahol a nap során többször is átestünk biztonsági ellenőrzésen. Megtekintettük az úgynevezett Parlamentáriumot, az EP látógatóközpontját, ahol interaktív multimédiás eszközök segítenek megismerni Európa történelmét, a parlament felépítését és működését, a döntések születését. Vendéglátóinkkal körbejártuk az intézmény különböző szárnyait, és a képviselői irodák mellett betekintettünk a parlament saját tévé- és rádióstúdiójába, együtt kávéztunk az „eurokratákkal”. Winkler Gyula képviselő mutatta be a plenáris ülések helyszínét. Élmény volt kipróbálni a nagy karosszékeket, előttünk a névtáblával és a mikrofonnal. Majd egy másik nagy terembe vittek, ahol egy közvetlen beszélgetést követően, amelynek során bármiről kérdezhettük vendéglátóinkat, minden csapat angol nyelven számolt be a tevékenységéről és az örökbe fogadott épületről. Harmadik nap végigvezettek a városon, meglátogattuk Brüsszel műemlékeit, köztük a Szent Katalin-templomot, a pisilő kisfiút, délután pedig egy kis szabadidőt kaptunk, hogy az ajándéknak szánt belga csokoládét megvásároljuk, majd este repültünk haza – mondta Incze Gáspár.
Érdekes volt hallgatni a csoport többi tagjának a beszámolóját is a város hangulatáról, az EP-képviselők közvetlen kedvességéről és egyéb érdekességekről, ami a csoportvezetők számára is élmény volt. Hajdú Zoltán szerint ez a látogatás egyben kiváló alkalmat jelentett arra is, hogy az idén XI. osztályos diákjai az első félévi történelemleckék anyagát egy nap alatt élőben elsajátítsák.
– Rendkívül büszke vagyok a diákokra, mert szépen, szabadon szerepeltek angol nyelven, amit a hallgatóság visszajelzései is megerősítettek. Szaktanárként ez az elismerés külön örömet jelent, és soha nem fogom elfelejteni – tette hozzá Joó Erika.
– Hogyan tovább? – érdeklődtem a diákoktól.
– A gernyeszegi kastélynapokon idegenvezetőként vettünk részt, emellett a nyáron egy hetet dolgoztam idegenvezetőként. Tartjuk a kapcsolatot a gróffal, aki Brüsszelben lakik ugyan, de nem sikerült ott találkozni vele, mert éppen Gernyeszegen tartózkodott – mondta Incze Gáspár.
Végül pedig elhangzott, hogy minden elismerés megilleti a brüsszeli út szervezőit, akik egy pillanatig sem éreztették azt, hogy ők milyen tisztséget viselnek, egyenlő félként kezelték a diákokat, és minden kis részletre odafigyeltek.
És álljon itt az ő véleményük is a vetélkedőről és a fiatalok látogatásáról.
Winkler Gyula EP-képviselő, az esemény házigazdája, aki a kezdetektől lelkes támogatója az Örökségünk őrei mozgalomnak: „2018-ban, a kulturális örökség európai évében az erdélyi magyar közösség legszebb hozzájárulása a tematikus évhez az Örökségünk őrei erdélyi mozgalom megerősödése, bővülése. Ebben az évben minden eddiginél nagyobb csapat, 45 fiatal és kísérő tanáraik, igazi nagykövetekként mutatták be az örökbe fogadott műemlékeket, bizonyították újra kreativitásukat, leleményességüket, felkészült- ségüket”.
Az esemény fontosságát jelzi, hogy Navracsics Tibor, az EB tagja is részt vett a bemutatón, tartalmas párbeszédet folytatva a jelenlevőkkel” – hangsúlyozta Winkler Gyula.
„Példaértékű, ahogy a fiatalok új közösségeket építve fedezik fel saját és környezetük kultúráját, és ahogyan őrzik” azt. A 2018-as kulturális örökség európai évének ugyanis a legfőbb célja: „megismerni a közvetlen környezetünk kultúráját, erősíteni a helyi identitástudatunkat, mert csak erős és büszke helyi identitással lehet erős és büszke európai identitásunk is – mondta Navracsics Tibor, az esemény fővédnöke.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató