A reggel mindig ugyanúgy kezdődik. Fél hétkor rápillantok a szembeni tömbház legfelső ablakára, ahol valaki még nálam is korábban kel.
A reggel mindig ugyanúgy kezdődik. Fél hétkor rápillantok a szembeni tömbház legfelső ablakára, ahol valaki még nálam is korábban kel. Konyha vagy fürdőszoba ablaka világol, időt és sietséget jelezve. Na persze, nem nagy vicc nálam korábban kelni. Mikor még dudált a gyár, a Simongéza, akkor hatkor szólt a riadó és a rádio, ekkor támolyogtak haza az éjszakai műszakból a faipar fellegvárának szolgálattevő jobbágyai.
Akkoriban, aktív korunkban hétre kellett bent lenni a könyvtárban, amit jó néven vett az igazgatóság és a kulturális osztály, amelynek tisztségviselői és hivatalnokai nyolcra járultak a kondika (jelenléti napló) elé a kultúrpalotában. Ezzel is jelezve, hogy ők egy másik társadalmi csoporthoz tartoznak, amely legalább olyan értékes, mint a „talpig vasbaszerelt munkásosztály”. Csak azt nem értem, akkor hogyan mozogtak és mitől volt egyáltalán termelés. Hiszen talpig vasban általában lábgolyós rabok szoknak csoszogni a középkorban. Ők tudják.
Megejtjük a kávéfőzés felelősségteljes műveletét, a víz és a kávéporlat adagolása külön szakértelmet és művészetet követel, a helyes arányok eltalálása nem mindig tőlünk függ, égi adomány és földi technika vegyülete. A kicsorranó kávét felszerszámozzuk édeskével, majd felnyergeljük fehér porral, amely krémessé teszi minden reggeli italunkat.
Bevisszük tálcán egyensúlyozva. Helyet keresünk kisebb adminisztratív átrendezéssel, közigazgatási reformmal a nagyszoba tálalóasztalán, az estéli kacatokat, mobiltelefonokat és laptopokat odébb tologatjuk, a gyerek rajzait óvatosan feltornyozzuk, mert sohasem tudható, mikor kér fel bennünket az UNICEF, hogy a leányka rajzait szeretné újévi üdvözlőlapokhoz felhasználni.
A kávézást követően besurranunk a fürdőszobába, mert utánunk majd hosszabb sor képződik a családi képződményekből. Tusolás, fogmosás, a fogmosóvíz különféle színes odolokkal feljavítva, a szájbiológia, egészségmegőrzés és foghiányok megelőzése végett.
Öltözés. Válogatás a lecsúszós és leszottyanó bokaharisnyák között, alsó, felső, király, ász. Mire készen vagyunk, A. is felkel, nagyi felöltözteti. Hosszas és alapos válogatás hatvanféle póló, zokni, rékli, harisnya és ruhácska között. Az iskolatáska ellenőrzése: víz, uzsi, Barni/Dörmi, tolltartó és füzetkezdeményezések, rajzszerszámok, ui. a már említett tehetségfejlesztés oltárán nap mint nap áldozunk. Sürgető és nagy gyakorisággal megejtett órára pillantás, indulás.
Hátsó utakon jutunk el az amúgy hat percre elhelyezkedő iskoláig, amely dombon töri a gyermeket, rajta vissza mogyorót és lábat, ha télen nagyon csúszós. És miért ne lenne az, a tanulóifjúság sisonkázásának tárgyát képezi minden télen. (De ne síkosítsuk az ördögöt a járdára.) Megérkezés, kapu, búcsúcsók, visszanézés, integetés. Belépés az iskolába. Hirtelen reánk szakadó magány. A gyerek sóvár pillantását visszük magunkkal, amint szabadságunkat (magányunkat?!!) irigyli.
Útközben mobilozó kis- és szivarozó nagyiskolásokkal megyünk szembe.
Enyhítésül belépünk az utunkba eső szupermarketbe, zsömlét vásárolunk, természetesen nem fér a zsebünkbe, ezen még Garibaldi sem segít, de hálásan gondolunk Olaszországra minden körülmények között. Felvágottat, narancsot vagy avokádót válogatunk kosárba. Otthon csengetés, ajtónyitás, reggeli, és máris nekiülhetünk a reggeli penzumnak. Most például 1905 szeptemberének kronológiába szuszakolása a feladat. Megoldjuk.
Egyebekben is átlagos évközi szerda van.