Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Múlt hét végén mintegy 60 cukorrépa-termesztővel találkoztak a cukorgyár új tulajdonosai Marosludason, hogy megkössék a szerződést. Az előnyös feltételek mellett azt is felajánlották, hogy az ipari egység részvényeinek a 49%-át megvehetik a gazdák.Ezúttal nem a cukorrépa-termesztők Beta Egyesületével egyezkedtek.
Február 10-én Maros, Kolozs, Fehér és Beszterce-Naszód megyéből mintegy 60 ipari növénytermesztő találkozott Marosludas egyik vendéglátóegységében a cukorgyárat felvásárló cég tulajdonosaival, Mihaela Neaguval és Mihail-Daniel Matachéval. A találkozón részt vett Ileana Guşatu, a Maros Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezérigazgatója is. A cukorgyár tulajdonosai konkrét szerződési ajánlatot tettek a gazdáknak, azt is megígérték, hogy amennyiben a cukorrépa eléri a 16%-os cukortartalmat, akkor egy tonnáért 45 eurót fizetnek, illetve ehhez jön 1 euró bónusz tonnánként, amennyiben a tavalyi termést is ideszállítják. Emellett ingyen vetőmagot, növényvédő szereket és műtrágyát ajánlottak a gazdáknak. A gyártulajdonosok kilátásba helyezték, hogy a szerződéses viszonyban levő gazdák részvényeket vásárolhatnak: az egység 49%-ának a tulajdonrészét átadják a cukorrépa-termesztőknek, hogy ezáltal is érdekeltté tegyék őket az üzem fenntartásában, és ezáltal folyamatosan biztosítsák az ellátását. A hónap végéig kell megkötni a szerződéseket, hogy amint az időjárás engedi, március elejétől vethessenek.
A Kolozs megyei Emil Turdeannak Bágyonban vannak földterületei, 106 hektárra kötött szerződést a ludasi gyárral. Lapunknak elmondta, nagyon fontos, hogy minél több gazda kössön szerződést, mert csak így menthetik meg a csődtől a ludasi egységet, ugyanakkor a környékbeli gazdáknak jelenleg ez jelenti a biztos jövedelmet, hiszen az utóbbi időben a gabona ára drasztikusan csökkent. Ha a gazdák az idén nem is tudnak nagy területeket cukorrépa-termesztésre szánni, lehetőségük szerint 10-20 hektárral társuljanak a gyárhoz. A cég garancialevelet is kiállított, mert komolyan szándékában áll (sz. m. a botfalusi gyárral együtt) fellendíteni a hazai cukortermesztést. De a legnagyobb garancia arra, hogy a gazdákkal szeretnének együttműködni, az az, hogy felkínálták megvételre az egység majdnem fele üzletrészét. Más országokban is így működnek a cukorgyárak, így a termesztőkkel partneri viszonyban hosszú távon fenn lehet tartani az egységet. Ahhoz, hogy az idén jól induljon a gyár, ősszel legkevesebb 3500 hektárról kell beszolgáltatni a termést. Amint említettük, még két hétig várják a gazdákat, hogy leszerződjék az idei cukorrépatermést.
Az elmondottakhoz hozzátehetjük, hogy a Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökségen (APIA) keresztül az idén az új mezőgazdasági stratégia alapján valószínű, hogy 78,13 eurós terménytámogatást lehet igényelni az átmeneti alapból. Ez jóval kevesebb a tavalyinál, amikor 178 eurót fizettek egy hektár cukorrépa termesztéséért.
A szakértők szerint a cukorrépa-termesztés nyereséges lehet, amennyiben a növény számára megfelelő talajban termesztik. Az előállítási költségeket a ráfordítási ár mellett jelentősen befolyásolják a szállítási költségek, így ezeket csak akkor lehet megfelelően kompenzálni, ha minél nagyobb mennyiséget vetnek be. A tavaly egy hektárra a beruházás 7000-8000 lej volt úgy, hogy a répaszedő gép (cukorrépakombájn) költsége nincs benne, ugyanis egy ilyen ára félmillió euró. Csak a mérsékelt éghajlatú zónákban lehet jó minőségű cukorrépát termeszteni, ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy gyakran kell műtrágyázni, és a nyári hónapokban vízigényes. 260-280 nap a vegetációs időszaka, és a maturitását 3-4 év után éri el, ami azt jelenti, hogy a megfelelő technológiát alkalmazva ennyi idő múlva érheti el a legjobb cukortartalmat. A válság előtt a cukor termelői ára kilogrammonként 1,7-1,8 lej volt, most felugrott 6,5 lejre (botfalusi cukorgyár). Költséghatékonysága sokban függ a műtrágya, növényvédő szerek, gázolaj stb. árának alakulásától, így a gazdáknak nyújtott támogatással lehet igazán rentábilissá tenni a termesztését. Amint korábban írtuk, Romániában az uniós átlagnál jóval több cukrot, évente fejenként kb. 30 kg-ot fogyasztanak, ami mintegy 400.000 tonnát jelent. Ebből 100.000 tonna hazai cukorrépából és cukornádból, míg 100.000 tonna behozott nyerscukorból készül. A statisztika szerint Románia évi termelésének (100.000 tonna) mintegy dupláját importáljuk. 1990 óta az országban létező 33 cukorgyár közül csupán három maradt (Roman, Botfalu és Ludas), így a rendszerváltás óta ötször kevesebb cukrot termel az ország (1990-ben 3,27 millió tonna, 2020-ban 682.000 – legalacsonyabb szint). Így valóban reális esély lenne fellendíteni a cukortermelést az országban, annál is inkább, mivel az orosz–ukrán háború előtt Oroszország volt a világ legnagyobb cukorexportáló állama. A világpiacot elsősorban Brazília fenyegeti, ahonnan olcsón cukornádból készült cukor (nyerscukor) árasztja el a világpiacot. Hogy ilyen körülmények között a két erdélyi cukorgyár miként marad fenn, azt jelenleg senki nem tudja megjósolni, tény az, hogy működtetésük a beszolgáltatott mennyiségtől függ, de ehhez némi állami segítség is kell. Remélhetőleg a Mezőgazdasági Minisztériumban is belátják, hogy érdemes támogatni ezt a hagyományos élelmiszeripari ágat.