Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Batyujukban tudással, életre szóló élményekkel, barátságokkal és szerelmekkel, sikerekkel és kudarcokkal indultak el életük új fejezetének az útján a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum és a Református Kollégium végzős diákjai. A két neves tanintézet közös ballagási ünnepségén, pénteken közel háromszáz diák búcsúzott az iskolától, amely az utóbbi négy évben második otthonuk volt, és amelynek a közössége második családjukként egyengette az útjukat.
– Soha le nem mondani, soha el nem csüggedni, ha kell, mindig újrakezdeni – Kossuth Lajos szavaival köszöntötte az ünneplőbe öltözött ballagókat Hajdú Zoltán, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója, aki szerint ezek a gondolatok ma is érvényesek, hiszen rohanó világunkban sokszor lenne okunk elcsüggedni, elkeseredni, bánkódni, mégis mindig tudnunk kell újrakezdeni. – Mostanra észrevétlenül elkészült a közös történetünk regénye, ami az elmúlt évek együtt töltött eseményeiből áll. Megőrzik ezt a történetet a fényképek, a szívekben lévő emlékek, szerepelnek benne a közös, átélt programok, ünnepi műsorok, összerázók, kirándulások, sportnapok, tanár–diák meccsek, a szerenádozások, a digitális oktatás vagy az iskola felújítása. Kiemelkedő, különleges évfolyam a tietek, sok mindent véghezvittetek, számos helyen bizonyítottátok a tehetségeteket, szorgalmatokat, gazdagítottátok történetünk vezérfonalát. Most elkezdődik számotokra egy újabb történet, amelyhez azt kívánom, hogy legyen önbizalmatok, ismerjétek meg képességeiteket, legyetek nyitottak az új dolgokra, és soha ne féljetek a csalódásoktól – engedte útnak az alma mater falai közül kilépő fiatalokat az igazgató.
Különleges évfolyam vagytok – szólt a végzősökhöz Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója –, hiszen a középiskolai éveket a képernyő előtt kezdtétek, most pedig egy erős közösségként mentek el innen. Ugyanakkor négy évvel ezelőtt egy omladozó épületben kezdtétek az iskolát, ma pedig egy szépen felújított épületből ballagtok el. Emlékezetes nap a mai számotokra, hiszen a gyerekéveitek talán legkiemelkedőbb napjához érkeztetek, ahhoz a naphoz, amikor a középiskolai éveitek végére pontot tesztek, lezárul egy fejezet, de megnyílik egy másik, lezárul a gyerekkor, és kezdetét veszi a felelősségteljes felnőttkor. Engedjétek meg nekünk, pedagógusoknak, hogy mi is útravalót adjunk nektek, ez az útravaló tartalmazza a sok együtt töltött pillanatot, az emlékeket az osztálykirándulásokról, az órákról, a közös bulikról. De emellett még tartalmazza a tudást, amit megpróbáltunk átadni nektek, a veletek való törődést, és remélem, érzitek, hogy ebben az útravalóban van egy kis szeretet is. Itt maradó diáktársaitok részéről, tanáraitok, osztályfőnökeitek részéről. Ezek olyan dolgok, amelyek kísérni fognak a továbbiakban is – fogalmazott Benedek Zsolt.
– Az oktatás a leghatalmasabb fegyver, amit arra használhatunk, hogy megváltoztassuk a világot – idézte Nelson Mandela szavait Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke. – Arra kérlek titeket, hogy folytassátok a tanulást, itthon vagy külföldön, szerezzetek tapasztalatokat, és változtassátok meg a világot, a környezeteteket, legyetek aktív tagjai a közösségnek. Szükség van a ti leendő tudásotokra, szakértelmetekre és munkátokra. Arra, hogy itthon dolgozzatok, orvosként, tanárként, vállalkozóként, informatikusként és hosszan folytathatnám a sort – hangsúlyozta a megyei tanács elnöke.
– Sokszínű évfolyam vagytok, és valamennyien tehetségesek, ki-ki a maga tálentumaival, ki a tanulásban, tanulmányi versenyeken, ki a nyelvek területén, ki a művészetekben, ki a sportban vagy a közösségszervezésben alkotott maradandót a négy év alatt. Gratulálok mindannyiotoknak! Gratulálok azért is, hogy mindezt anyanyelven tanulva értétek el, hiszen anyanyelven tanulni nemcsak lehetőség, hanem előny is. Az anyanyelvi oktatás nem akadálya a későbbi érvényesülésnek, hanem előmozdítója. Irodalmunkat, értékes kultúránkat a magyar tagozaton tanulva ismerhetjük meg és szerethetjük meg igazán – emelte ki beszédében Antal Mihály-Levente főtanfelügyelő-helyettes.
Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere egykori bolyais diákként szólt a ballagókhoz, mint mondta, fontos, hogy tudjunk mindig álmodni, nemcsak húszévesen, hanem harminc-, negyven-, ötven-, hatvanévesen is. – Ha az embernek nincsenek álmai, célkitűzései, hamar eltéveszti az irányt az életben. Azt kívánom nektek, hogy őrizzétek meg azt a kíváncsiságot, ami bennetek van, azt a felfedezni vágyást, ami jellemzi ezt a korosztályt, és legyetek kitartóak! – hangzott el a polgármester útravalója.
– Aki egyszer bolyais volt, az örökké bolyais marad, és élete során mindig büszkén fog elvonulni az épület előtt, nosztalgiával kukkant be az udvarra, mert itt vált emberré – véli Vincze Loránt európai parlamenti képviselő, aki a Bolyai egykori diákjaként szólt a végzősökhöz. – A Bolyai Erdélyben a kiválóság, a legjobb diákok legjobbjai végeznek itt, olyan csomagot kaptatok, amit lépésről lépésre fogtok hasznosítani. A Bolyaiban szerzett tudás biztos alapot jelent. A Bolyai közösség, mindenekelőtt iskolai közösség, az erdélyi magyar közösségnek a része, egyszerre erő és büszkeség, ami elkísér egy életen át. A Bolyai, a magyar iskola, a Református Kollégium, a Rákóczi katolikus iskola küzdelem, az iskolaalapítás és fenntartás, az erdélyi magyar lét egy véget nem érő közösségi küzdelem – fogalmazott az EP-képviselő.
Fülöp Attila, a magyar kormány belügyminisztériumának gondoskodáspolitikáért felelős államtitkára háromgyerekes édesapaként úgy gondolja, a legtöbb, amit nyújthat egy szülő a gyerekének, az az, hogy kellő tudással legyen felruházva, amikor otthonról kikerül. – De ez önmagában nem elég, szükség van még hitre, emberségre és reményre. Itt, Marosvásárhelyen a Bolyai egy ilyen intézmény, ezért szeretném megköszönni a tanároknak is, hiszen minden magyar felelős minden magyarért – osztotta meg gondolatait az államtitkár.
A hivatalosságok köszöntőit követően a diákok képviselői búcsúztak a ballagóktól, a Bolyai líceum végzős diákjai nevében Zajzon Réka tizenkettedik osztályos tanuló szólt hozzájuk, a Református Kollégium végző diákjai nevében pedig Szász Iván Csongor köszönt el. Az ottmaradók részéről Simon Anna 11. osztályos bolyais diák, valamint Erdélyi Tímea és Szász Lehel Hunor, a Református Kollégium 11. osztályos diákjai tolmácsolták jókívánságaikat az alma matert elhagyó társaiknak.
A ballagási ünnepség végén díjazták a legjobb tanulmányi eredményeket elérő diákokat, Bodó Bence 12. osztályos tanuló tízes négyévi átlaggal lett a Bolyai évfolyamelsője, a Református Kollégium évfolyamelsője pedig Kiss Andrea Beáta, 9,65-ös átlaggal. Ugyanakkor díjazták minden osztályból az első három legjobb általánost elérő diákot, a különböző területeken elismerésre méltó eredményeket felmutatókat, illetve számos különdíjat is kiosztottak. Az ünnepi esemény zárómozzanataként a ballagók osztályfőnökeikkel együtt megkerülték a Bolyaiak szobrát.