Évek óta tévés nyilvánosság előtt fürdenek a bátor és mindenre elvetemült sportemberek a jéghideg Tiberisben (Tevere) vagy Fekete-tengerben, a Volgában, Dunában és más, vízrajzilag fontos hidroenergetikai folyóvízben.
Évek óta tévés nyilvánosság előtt fürdenek a bátor és mindenre elvetemült sportemberek a jéghideg Tiberisben (Tevere) vagy Fekete-tengerben, a Volgában, Dunában és más, vízrajzilag fontos hidroenergetikai folyóvízben. Ők tudják, mi élvezetes van abban, ha az ember beveti magát a néhány fokos vízbe csak azért, hogy pár percig csapkodjon a közönség ámuló ovációja, hüledező lelkesedése közepette.
A hideg vizes fürdőre azonban a veszetteket nem lehetne rávenni – pedig elég veszett és vesztes mászkál a világban – , mert közismerten víziszonyuk van. A normális embernek csak télben a jeges víztől.
Nem is szólva ekkor a keleti egyház körében elterjedt keresztúszásról. Itt egy talpig főpapi ornátusba burkolózott, vélhetően C-vitaminnal feltankolt egyházi személy elegáns és tanult teológiai mozdulattal vízbe veti a keresztet, és ekkor markos, mindenre elszánt egyházközeli/távoli hívek becsobbantják magukat az ugyancsak nulla fok körül habzó vízbe, elsőnek kihozni a vízbe mártott feszületet, amely azonban súlyából mit sem veszít – erre ui. nem vonatkoznak az archimédészi törvények, mert azokat ugyan görög ember fedezte föl, de politeista volt, azaz pogány – és kihozva a vízből aktív legendáriusok megesküsznek neki, hogy egész évre megcsinálta a szerencséjét. A téli klerikális úszóversenyek szervezői, sajtóreferensei és szóhordozói arról bezzeg egy szót sem ejtenek évzáró beszédükben, miféle szerencse örvendeztette meg a győztes keresztszedőt az elfutott esztendő során? Munkát kapott, nem kapta el a rendőrség gyorshajtá-sért, nem dőlt be a hitele/hite, sikerült megtalálni az igazit, vagy azóta az igazak álmát alussza minden éjjel, holott a kereszt feltalálása előtt xanaxon és nitro/hidrozepányosan élt?
Ami a jéghideg fürdőzést illeti, érdekes módon távolról sem kap akkora médianyilvánosságot az a bátor és eladósodott család, ahol nincs meleg víz már hónapok óta, és ezért, ha már fürdőzésre vetemednek, jégcsapos fürdőszobában teszik. Nem, ez határozottan nem üti meg a közérdeklődés alsó küszöbét.
Amint az is teljesen érthetetlen előttem, hogy korábban, amikor még dúlt a vallási ünnepek és szokások kiszorítása, miért nem rendeztek, mondjuk Sztálin születésnapján, december 22-én (grúz naptár szerint) hasonló úszóversenyt a vörös csillaggal. Az ötágút vagy ahogy mostanában szemérmesen mondják, a pentagramot bevetették volna a Moszkva, Volga-Don csatorna, Kaspi-tav, Visztula, Duna, Dombovica, Latorca, Balcsi, Elba, Prut és Dnyeszter vizébe (Európa hál’istennek rendkívül ágas-bogas hidrológiai rendszerrel bír), és akadtak volna acélos izmú hős kommunista ifjak, akik beúsztak volna érte. A győztes pedig kapott volna egy nyelves csókot az ideológiailag letisztult homlokára, valamint egész évre elengedték volna a tagsági díját. A sarlót és kalapácsot – Hofi szerint – sem javallották volna, mert könnyen megeshet, hogy a kutya sem ugrott volna érte. Hát még
a szocialista iparosításból kifo-lyólag a légkapásért és a kombájnért!
