Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Amikor az élet nyugovóra tér
és a nappal helyét átveszi az éj,
s önmagukba térnek a spirálkörök,
megszűnik a földi – indul az örök.
Minden elmenővel szürkébb lesz a táj,
míg a maradónak – távozása fáj,
hisz sajgó-vérző seb, mit üt a halál;
az összetört szív rá nyugtot nem talál.
Elindulunk mind a kegyelet útján,
keressük a fényt emlékeink múltján,
amely akkor gyúlt fel, és még most is ég.
Élők és holtak egymásra találnak
– pislákoló fények, imbolygó árnyak –,
hisz az igazaknak nyitva már az ég.
2014. október 30.