Barátom, a kutya (2.)

• 2011-04-13 13:12:23

• Kuti Márta

„Kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes.”

Manapság az a szólás járja: „Kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes.” Aki egyszer tartott kutyát, az tudhatja, nem talál még egy élőlényt, beleértve az embert, akitől annyi szeretetet zsebelhet be, mint egy kutyától.

Csányi Vilmos, az etológia (az emlősök viselkedésével foglalkozó tudomány) megalapozója a budapesti egyetemen, egyébként nagy kutyabarát, egy interjúban azt mondta, hogy az emlősök három csoportba sorolhatók: az ember, más emlősök és a kutya. A kutya az egyetlen olyan állat, amit az ember tenyésztett ki, azért, hogy segítsége, társa legyen a vadászatban, meg élete mindennapjaiban.

Nagyon szeretem a kutyát, bármilyen fajtájú is legyen, de legjobban mindig azt, amilyen a házamban szaladgál, és rág pillanatnyilag, mert még kölyök. (Őt megelőzte még három.) De leszokja, és lesz rend. Még így is igen szórakoztató kis lény ez a shi-tzu. Tibeti fajta és neve oroszlánkutyát jelent. A tibetiek mai napig tartják. A Hét év Tibetben című filmben, Brad Pitt főszereplésével, a II. világháború idején a hegyekbe érkező, kiéhezett osztrák hegymászók a lakmározó shi-tzuk ételét zabálják fel. Kínába úgy került a kutya, hogy a dalai láma 1653-ban látogatást tett a kínai császárnál, és ajándékba vitt egy ilyen kiskutyát. A pekingi Kennel Klub költőien írja le küllemét: „Az oroszlánkutyának oroszlánfeje, medvetörzse, tevepatája (mancsa), tollseprű farka, pálmalevél füle, rizsfoga, gyöngyházrózsaszín nyelve van. Mozgása, mint az aranyhalé…” Így hát oroszlánt tartok a házamban.

Történetük igen érdekes. A korai tibeti feljegyzések már megemlítik a kicsi termetű házi kutyát, melynek éppoly vastag bundája volt, mint az itt élő nagy termetű tibeti masztiffnak, de hallása még érzékenyebb, így az ő feladata volt, hogy veszély esetén riassza a nagy őrző-védőket.

Tibetben a lámaizmus és a buddhizmus megjelenése előtt is különös tisztelettel övezett állat volt az oroszlán. A buddhizmus csak megerősítette ezt a tiszteletet. A legenda szerint a megismerés istene (Buddha Manjusri) bejárta a négy kontinenst, s útján nem kísérte más, csak egy apró termetű kutya. Ez a kutya pillanatok alatt hatalmas oroszlánná változott, hogy a hátán utazhasson Buddha. Tibet templomaiban ma is megcsodálhatók a szellemoroszlánok képmásai.

A kínai császári palotában pekingi palotakutyákkal keresztezték. Eunuchok versengtek azon, ki tudja a legszebb, legjobb állatot kitenyészteni. Magánemberekhez csak olyan ölebek kerülhettek, amelyek nem feleltek meg az eunuchok által felállított szigorú mércének.

A császár nagyon megszerette ezeket az intelligens, életvidám, játékos, kedves, bohókás, szeretetre vágyó, ugyanakkor merész és bátor kutyákat. Az uralkodó állandó kíséretéhez tartoztak.

1908-ban, Cu-Si (a császár özvegye) halála után a kutyák helyzete gyökeresen megváltozott Kínában. Az új császár nem szerette őket, ezért a palota kutyáiból sokat eladtak, illetve elajándékoztak.

Az első világháború, a japán megszállás pusztítása, majd a kommunista forradalom eszméinek hatására úgyszólván teljesen eltűntek a kínai kutyatenyészetek. (Napjainkban próbálják újra az őshonos állományt visszaállítani.)

Nehéz volt az országból shi-tzut kihozni. 1930-ban egy kutyabarátnak sikerült három kutyát Angliába vinni. 1933-ban mutatkozott be először kiállításon a shi-tzu, ahol érdekes, eredeti megjelenése, hosszú, pazar szőrzete azonnal meghódította a különleges kutyákat kedvelők szívét. Egyre többen tenyésztették, és hamarosan igen népszerű lett a rendkívül tetszetős, bájos megjelenésű kiskutya.

Ideális magassága 26,7 cm, testtömege 4,5-7,3 kg közötti.

Ölebnek tartják, de az enyém nem igazán szeret ölben ülni. Igazi lakásba való kutyus. A gyerekek ideális játszópajtása, az enyém is imádja őket, de szívesen kísér idősebb embereket, minden kedves szót barátsággal és szeretettel viszonoz. Elegáns bundáját rendszeresen gondozni, ápolni kell, különben könnyen elfilcesedik. De lehet nyírni, és nem hullatja a szőrét. Úgy mutat igazán, ha ápolt, szép hosszú és selymesen csillogó. (Forrás: Kutyaőrültek oldala)