Bányavirág Budapesten

Március végén a budapesti Nemzeti Színház mutatja be Székely Csaba marosvásárhelyi drámaíró nagy sikerű, Bányavirág című drámáját. Az előadásban a fővárosi társulat színművészei lépnek fel, Iván szerepét Stohl András játssza, az isten háta mögötti fiktív településen élő Ilonka szerepében pedig Tompos Kátya lép színpadra, mellettük Söptei Andreát, László Zsoltot és Szarvas Józsefet láthatja a közönség.

Felvételünk a Bányavirág csűrszínházi előadásán készült (Fotó: Vajda György)

Március végén a budapesti Nemzeti Színház mutatja be Székely Csaba marosvásárhelyi drámaíró nagy sikerű, Bányavirág című drámáját. Az előadásban a fővárosi társulat színművészei lépnek fel, Iván szerepét Stohl András játssza, az isten háta mögötti fiktív településen élő Ilonka szerepében pedig Tompos Kátya lép színpadra, mellettük Söptei Andreát, László Zsoltot és Szarvas Józsefet láthatja a közönség. A produkció rendezőjének a marosvásárhelyi színművészt és rendezőt, Sebestyén Abát – az ősbemutató színpadra álmodóját – kérték fel, az előadás díszlettervezője pedig Bartha József, ugyancsak vásárhelyi képzőművész. A részletekről Sebestyén Abát kérdeztük.

– Ez év tavaszán a budapesti Nemzetiben mutatjátok be a Bányavirágot. Mesélj az előzményekről.

– A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata egy hosszabb turnén vett részt tavaly Magyarországon, amelynek során többek közt a Platonovval és a Bányavirággal is felléptünk a budapesti Nemzetiben. Már az előadás másnapján megkeresett az intézmény igazgatója az ötlettel, hogy jó lenne egy sorozatot játszani a darabból az ottani társulat színészeivel. Ekképpen a magyarországi közönség is jobban megismeri a művet, és annak utóélete is biztosított. Természetesen elfogadtuk a felkérést, a próbafolyamat január 28-án kezdődik, a premierre március végén kerül sor. A produkcióban a budapesti Nemzeti színművészei lépnek fel, a díszleteket Bartha József tervezi.

– Milyen előadásra számíthat a budapesti közönség? A vásárhelyi előadás nagy siker volt, de Magyarországon, illetve a fővárosban nyilván mások a körülmények, nem lehet ugyanazt, ugyanúgy újrarendezni. Milyen elemeket mentesz át az ottani produkcióba és melyek azok a részletek, amelyek változtatásra szorulnak?

– Új társulattal dolgozom majd és ez új energiákkal, új egyéniségekkel, de új kihívásokkal is jár. Az előadás alapkoncepciója hasonló a marosvásárhelyiéhez, de természetesen más lesz a tér, a díszlet és bizonyos részek esetében a hangsúlyok is el-eltolódnak. A mű alaphangulata azonban megmarad. Biztosan nem székelykedünk, ahogyan ezt a vásárhelyi előadás esetében is kerültük, de nincs is erre szükség. A műben felvázolt problémák általánosak, igen sok kis, vidéki településen jelen vannak, akár a Székelyföldről, akár Magyarországról, akár Nyugat-Európáról beszélünk. Munkanélküliség, szegénység, alkoholizmus – a gondok itt is, ott is ugyanazok. A próbafolyamat még nem kezdődött el, így arról értelemszerűen nem tudok még nyilatkozni, de nagyon várom már a közös munkát.

A részletekre a továbbiakban visszatérünk.