Banktitok és adóelkerülés
Ausztria és Luxemburg ellenállása miatt továbbra sincs teljes körű egyetértés az unión belül abban, hogy a tagországok automatikusan mindenre kiterjedő tájékoztatást kötelesek-e adni egymásnak a bankjaikban más uniós polgárok által tartott értékpapírokról és az azok után realizált jövedelemről.
Ausztria és Luxemburg ellenállása miatt továbbra sincs teljes körű egyetértés az unión belül abban, hogy a tagországok automatikusan mindenre kiterjedő tájékoztatást kötelesek-e adni egymásnak a bankjaikban más uniós polgárok által tartott értékpapírokról és az azok után realizált jövedelemről.
A kérdés szorosan összefügg azzal, hogy lesz-e ilyen megállapodás az unió és öt EU-n kívüli európai ország – Svájc, Liechtenstein, Andorra, Monaco és San Marino – között.
A jelenlegi szabályok szerint az EU-országok – nem személyekre történő lebontásban, hanem a végösszeg tekintetében – tájékoztatni kötelesek egymást arról, hogy más tagországbeli betétesek mekkora kamatjövedelemre tesznek szert bankjaikban. Az ebből levont forrásadónak az érintett ország számára történő átutalásával e téren az adóelkerülést is minimalizálni lehet. Arra azonban már nincs szabály, hogy ugyanezt érvényesítsék más pénzügyi termékek, például befektetési papírok után szerzett jövedelmek vonatkozásában is. Az Európai
Bizottság 2008 óta ösztökéli a tagállamokat, hogy tegyenek további lépéseket az adóelkerülés kivédése érdekében. Tavaly Ausztria és Luxemburg feladta koráb-bi ellenállását és beleegyezett abba, hogy az EU tárgyalásokat kezdjen az említett öt unión kívüli európai országgal a megtakarításokból származó jövedelmekre vonatkozó automatikus információcseréről.
A kamatjövedelemből levont forrásadónak a betétes országába történő átutalása anonim módon történik. Luxemburg és Ausztria jelezte, hogy 2015-től hajlandó lesz áttérni a forrásadó kivetéséről és átutalásáról az uniós partnerekkel való automatikus információcserére.
Az uniós országok pénzügyminisztereinek tavaly decemberi tanácskozásán azonban világossá vált, hogy ez a két ország továbbra sem járul hozzá az adóügyi átláthatóság növelését célzó új uniós jogszabály elfogadásához. Szerintük előbb az EU-n kívüli ötökkel – de legfőképpen Svájccal és Liechtensteinnel – kell megállapodásra jutnia az uniónak.
Ausztria és Luxemburg ellenállását az a megfontolás táplálja, hogy ha adóztatási szempontok miatt bevezetik az automatikus adatcserét, de elérhető közelségben maradnak olyan országok, ahol a befektetőknek ezzel nem kell számolniuk, akkor a pénzüket át fogják irányítani ezekbe a – banktitkot továbbra is erősen őrző – országokba.
Algirdas Semeta adóügyi EU-biztos a decemberi pénzügyminiszteri tanácskozás nyomán csalódottságának adott hangot az osztrák és a luxemburgi álláspont hajlíthatatlansága miatt. Pierre Gramegna luxemburgi pénzügyminiszter azonban igyekezett enyhíteni a nézetkülönbségek drámaiságának képzetét. Arról beszélt, hogy már vannak bátorító fejlemények a tárgyalásokon, de még nem sikerült „eljutni a fényhez az alagút végén”.
