Óhatatlanul a kultikussá érett filmszatíra juthat eszünkbe a hazai terrorügyek kapcsán.
Óhatatlanul a kultikussá érett filmszatíra juthat eszünkbe a hazai terrorügyek kapcsán. Olyan ez a balkániai terrorizmus, mint Pelikán magyar narancsa. Nekünk bombák helyett csak petárdák, közel-keleti csatamezőkön edzett harcosok helyett csak videókat terjesztő zavart tizenévesek jutnak, de ezek legalább a mieink. Még a hatóságok szerdai lépései nyomán is savanyú lehet a szájunk íze, akárha magyar narancsnak marketingelt citromba haraptunk volna, hiszen már álcázni sem próbálták a kettős mércét, ami eredeti demokráciánk védjegye magyar illetőségű ügyekben. Mert mi egyébbel lenne magyarázható az, hogy a nevetséges vádakkal előzetesbe küldött székely gyanúsított továbbra is fogságban marad, az ókirályságbeli dzsihadista pedig mehet haza, tovább terjeszteni az iszlamista propagandát.
Az a lényeg ebben a terrorlázban, hogy egyrészt az állami pénzek szétosztásánál az illetékes hatóságok is hangosan akarták figyelmeztetni a politikumot, hogy jövőre több pénzt kérnek, és ezt sikerült is elérniük. Másrészt pedig témát kellett adni a szenzációkra éhes médiának, hogy erről szóljon a közbeszéd, és mondjuk ne azt firtassák az adófizetők, hogy például az életszínvonal távlati javulását szolgáló beruházásokra is fordítható pénzeket miért költi egy állítólag szakértői kormány az államgépezet béreire. Vagy hogy miként fordította a maga javára a politikum a november eleji kormányváltó megmozdulásokat. Ezért érte meg heteket várni az állítólag már korábbi leleplezések után az ügyek terítékre dobásával, de az időzítésben az is szerepet játszhatott, hogy a párizsi vérengzés után kellett hagyni egy kis időt a kedélyek csillapodására. A terrorláz másodlagos következménye, hogy az illető ifjúsági mozgalom az ügy kapcsán akkora sajtófigyelmet kapott, amennyiért másoktól szekérderéknyi hirdetési díjat vasalnak fel, már aligha volt az időzíteni és célirányosan információt szivárogtatni jól tudó szolgálatiak célja.
Az öreg földrészt szinte elöntő terrorhullámnak kihatásai lesznek a szabadságjogainkra is, hamarosan elég lesz egy röpjegyet venni, hogy a személyes adatainkat elmentsék, tárolják, és nem lenne csoda, ha a nemrég a civil társadalom részéről még élénk tiltakozásokat kiváltó, hasonló szellemű törvényjavaslatok ismét előkerülnének az asztalfiókok mélyéről, és életbe is ültetnék őket. Mi itt ráadásnak kapunk még ehhez annyit, hogy a székelyföldi terrorvád ügyében az eddigiek alapján aligha várható tisztességes eljárás. Példastatuálás lesz arról, hogy az állam mit engedhet meg magának az adófizetésben egyenrangú, jogaiban másodrangú közösségünkkel szemben, ha akar.
