Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Az egykori Székelyvásárhely polgárai a Skorpió havában a felturbózott politikai bélsár elől kultúrbarikádok mögé menekülhetnek. Természetesen csak véletlen, hogy a két évtizede kitalált filmfesztivál és könyvvásár egybeesik a választási kampánnyal. Onnan fentről rászervezték, de sebaj, mi nem hagyjuk elrontani ünnepünket, legfeljebb fanyar mosollyal nyugtázzuk a csapatostul átvonuló újsütetű politikuskülönítményeket. Hátha ragad rájuk egy kis humánum. És ismerjük el, a dolgukat végző politikusoknak köszönhetően is – bár nagyon sokszor megalázó előszobáztatások árán kicsikart támogatások révén – létezhetnek ezek a magyar civil szervezetek által kitalált és működtetett nemzetközi hírű rendezvények. De van más is: fél évszázados létét ünnepli a Stúdió Színház, rangjához méltó új székházat kapott a minap az ifjúsági és bábszínház.
A viaskodó értelem szentélyeiből kilépve mellbe vág a bűnbarlangérzés. A választási rulettbe beszállt játékosok mindenre és mindenkire lőnek, aki nem kedvükre táncol. De más szerencsejáték is divatos. A román nacionalisták kijátsszák a magyar kártyát, plakátkaparos sorsjegyeket osztogatnak vidékszerte, és elmaradhatatlan utca- és iskola-névadási táblajáték. A brüsszeli úri kaszinóban országjövő a tét. A zöld asztaloknál huszonhét golyós biliárdot játszanak.
Mifelénk a királyi palotában székelő játékos elnök, miután kiheverte a nyári hitelvesztését, megint lapot oszt. Vagy legalábbis úgy gondolja, hogy mindenkit kioszthat. Igaz, ami igaz, megroggyant pártjára ráfér egy kis támasz, de legalább mímelni kellene a demokráciát. Mert így is bukásra állunk e tantárgyból. Vegyük csak a legszembeszökőbb példát: a korrupciót. Mindenki tud róla, nagyon sokan részt vesznek az adok-kapok borítékolósban. És mégis, a kézi vezérelt bűnüldözés és irányított igazságszolgáltatás mintha bizonyos pártok kedvére tenne. Példa rá a Marosvásárhelyre pottyant polgármester, aki nyilvánosan leprának, hormonálisan zavartnak és gazembernek nevezte az orvosi egyetem egyik tanárnőjét. Nemhogy bocsánatot nem kért, de még az ellene indított becsületsértési per tárgyalásain sem jelent meg, ügyvédet sem fogadott, és mégis, csodák csodája, a perrendtartási eljárást megcsúfolva a „független” bírák felmentették. Ezek után nincs miért csodálkozni, hogy összemossa városvezetői szerepkörét a demokrata-liberális párt érdekeivel. Mint egy tirannus, feszít a választási óriásplakátokon, így próbálja erkölcstelen módon eladni az általa kitalált csapatot. Számára egy cél létezik: ne legyenek magyar képviselők.