Bajor Andor: Marasztaló
Bajor Andor
Marasztaló
Maradj ha tudsz köménymag-
leves jut még neked is föltéve ha
folyik a víz a csapból de ne légy
pesszimista mert nyilván folyik sőt
el sem lehet zárni mi tékozló
fiúk így mulattuk végig az
életünket tömítés híján fölemelt
helyárakkal ne kérdd kiért zokog
a vízvezeték hanem maradj
ha tudsz és egyél velem esetleg
igyál jövőt mert nem gyaníthatom
a jövőt eszik-e vagy isszák
azonban mindig fényes
volt a jövő a múltban (azaz
az elmúlt jövő illetve a
jövő-menő múlt) maradj ha
tudsz a mérsékelten emberi
Közép-Kelet-Európa csökkentett
kényelmű garzon otthonában
hová a lelketlenség is csak
hálni járt maradj ha tudsz
a lelketlenség helyett s amikor
újra jönne többé ne ereszd be
avval hogy én vagyok itt a lakó
e zugolyt nekem utalta ki a
történelem és maradok
főként ha tudok eredeti
nézeteim körében bár lehet
a nézeteink messze vándoroltak
észak felé mint a viharmadár
de te maradj ha tudsz mert kiutalják
újabb nézeteid és te maradj
ha tudsz az újabb nézeteknél
hiszen a tieid akár hajdani
zászlaink a fénylő szelekkel
együtt fakultak együtt rojtosodták
amíg kísértet járta a világot
mert addig járt a kísértet
a Földön míg egyszerű
lidércnyomásnak bizonyult
maradj ha tudsz az ékes képzavarnál
melyre mindenki dülledt szemmel
bámult háta borsózott és vacogott
a foga jaj prikulics lett a kísértet végül
és mi a lepedőjén osztozunk
kockát vethetnénk rá mint hajdanán
az Üdvözítő véres köntösére
a megfeszítést végző katonák
de hajh sehogy sem egyezik a szó
hisz a kísértet volt a megfeszítő
s keresztet vállalt az egész lakosság
állítólag önként elvszerűségből
szenvedését epével enyhítették
kísértet járta be az emberöltőt
lényeges láncszemeket csörgetve
huhogva siratják árva fűtőtesteink
gyáraink gyászos korma folyóink
fekete szalagjai bányák vak omladéka
maradj ha tudsz dühvel és kiraboltan
érted is zokog a vízvezeték
sorsodat megkönnyezik a falak
az ablakok görbült fáikkal havazáskor
mégis maradj ha tudsz mert
van rá bizonyosság
hogy kísértetek pedig nincsenek
*Ma van Bajor Andor születésnapja. 1927. szeptember 30-án született Nagyváradon, elhunyt 1991. január 24-én Debrecenben. Az olvasóközönség elsősorban humoristaként ismerte az írót, de költő is volt. Élete utolsó időszakában több versét közölte a Tiszatáj folyóirat. A lap archívuma 1990-es számaiban tallózva olvastuk a Marasztaló című költeményt. Ma is kísértő életérzéseket fogalmazott meg. Felidézzük mai mellékletünkben.
