Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Az összeszorított szájjal hozott keddi kormányhatározat kapcsán Romániába beköszönni látszik a világvége. A gyűlöletbeszéd olyan mennyiségben zúdul ránk, amit Marosvásárhely fekete márciusában és azt követően hallottunk. Holott csak arról van szó, hogy a nagy múltú erdélyi orvosképzésből megmaradt hajóroncs utasainak ideig-óráig mentőövet dobtak. A lakájoktól, kiszolgálószemélyzettől hemzsegő ép hajón utazóknak pedig még ezt a látványt is nehéz elviselni. A televíziókban dolgozó primitív, felkészületlen és tájékozatlan hisztérikáknak hasonlóképpen, akik a sajtóetika elemi szabályairól megfeledkezve uszítják a hallgatóságot. (Nem tudni mit csinál ilyenkor az OAT). A választásra készülő ellenzéki pártok szájhőseinek erőfitogtatásáról nem is beszélve, akik pimasz kívánságnak tartják, hogy itt, Erdélyben, ahol közel másfél száz éves múltja van a magyar orvosképzésnek, ragaszkodni merünk ehhez a hagyományhoz. Amit annyiszor próbáltak már megszüntetni, lenullázni és elsorvasztani. Mondhatni, sikerrel, hisz néhány év múlva a nagylelkűen megadott magyar helyekre felvételiző fiataloknak már alig maradt volna tanár, aki előadjon, miközben a román nyelvű gyakorlati órák megtartására egyre-másra alkalmazott rokonok, ismerősök, pártkatonák hadserege egyre kövérebbre duzzadt. És emlékezzünk vissza, hogy egy évvel ezelőtt milyen mélyen törvénytisztelő volt az egyetem vezetősége, amikor a nyugdíjkorhatárt elért professzorokat kellett egyik napról a másikra útra tenni. Most viszont, amikor szintén csak a törvényt kellett volna betartani, a cinikus kimagyarázkodás, a fenyegetőzés, a hisztériakeltés eszközével élnek. A leköszönő rektor a zsarolás áldozatának tünteti fel magát az egész ország előtt, amiatt, hogy kormányhatározattal kell a törvény betartására kényszeríteni. És mennyire hangosan aggódik, milyen vehemensen tüntetett a román diákliga, csak az a kérdés: ki adott nekik engedélyt, hogy két alkalommal is a főtérre vonuljanak, amit korábban a magyar félnek kategorikusan visszautasítottak a karhatalmi szervek.
1990 óta üszkös seb a MOGYE magyar tagozatának ügye, s a 22 évvel ezelőtt ülősztrájkkal tiltakozó egyetemi hallgatóknak nem kis szerepük volt a márciusi megtorlások kirobbanásában. Ami most zajlik, abban az egyetem volt és frissen megválasztott vezetőinek, a romániai véleményformálóknak a magatartásán túl az a legszomorúbb, ahogy a jövő fiatal román orvosjelöltjei megnyilvánulnak. (Látni kellett volna, hogy milyen maradt utánuk a tér.) Hogy lesz-e eredménye, hogy meddig tart a tegnap kicsikart mentőöv, hogy mire számíthatunk a választások után, nehéz megmondani. A gyűlöletbeszédre azonban, ami a következő napokban minden irányból záporozni fog, érdemes készülni. Gyengébb szívűeknek ajánljuk, hogy tévénézés helyett inkább egy jó könyvet olvassnak. A többi egyelőre a politikusok és a szakmabeliek dolga. 1990-hez képest, amikor a márciusi események elsöpörték az önálló magyar tagozat ügyét, 2011-ben egy uniós eszközökkel életben tartott országban remélhetőleg nem ismétlődhetnek meg a rendszerváltás utáni események. Már csak azért sem, mert a titkosszolgálat él és virágzik azóta is.