Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2012-05-15 15:54:36
Virágba borult vasárnap Udvarfalva, látszik, hogy a helybéliek szeretik a szépet. A takaros házak előtt gondosan elrendezett standokon sorakoztatták fel a sok színben pompázó virágokat a termesztők, így várták a vásárlókat. Bár az esős, hideg időjárás miatt csupán egy részük hozta ki a kiállítás helyszínére a fáradságos munkával nevelgetett, ápolgatott virágait, félszáz udvarfalvi család számára a virág biztosítja a mindennapi kenyeret.
Meg lehet ebből élni, hogyan lehet értékesíteni a virágokat? – erről faggattuk a XII. alkalommal megszervezett kiállításon a helybélieket.
Az udvarfalvi virágtermesztőknek nemcsak a környékről, illetve a közeli Marosvásárhelyről, hanem az ország különböző részeiből, sőt külföldről is vannak visszatérő vásárlóik, hiszen, mint mondják, a szép árunak megkerül a gazdája. Ennek érdekében éjt nappá téve, fáradtságot nem ismerve dolgoznak, ahol nincs automatizált fűtés, ott, akárcsak a kisbabát, úgy ápolják a virágokat, éjszaka többször is felkelnek fűteni, hogy a melegházban télen is meglegyen a megfelelő hőmérséklet. Erőfeszítéseik ellenére néha előfordul, hogy jön egy felhőszakadás és munkájuk gyümölcse odavész, több tízezer lejes kárt okozva. Mint ahogy 2010-ben történt.
Szülőről gyermekre
Még jóformán meg sem nyílt a kiállítás, a nyugdíjas Balogh Lenke néni ládái gyorsan ürültek, a színes petúniák, begóniák, szegfűk, muskátlik, violák körül összegyűlt vásárlók csak mutogatták: ezt is, azt is kérik. Közben tanácsot is kértek, hogyan kell helyesen gondozni az erkélyvirágokként emlegetett, szebbnél szebb növényeket.
– '77-től „szolározok”. Eleinte zöldségpalántákkal kezdtem, aztán fele-fele arányban belevágtunk a virágtermesztésbe is. A ’90-es évektől csak virággal foglalkozom. 2008-tól átadtam a stafétabotot a lányomnak, mert a férjem beteg lett és én egyedül nem tudtam csinálni – mondja Lenke néni, és büszkén jegyzi meg, lánya tanítónő az udvarfalvi iskolában, viszont az évek során végig az édesanyja mellett dolgozott, így elleste a „szakma titkait” és megtanulta szeretni a virágokat.
Térdig érő vízben úsztak a virágok
A két évvel ezelőtti áradás Lenke néniéket sem kímélte.
– A tűzoltóság egy egész délután szivattyúzta a vizet, abban az évben minden tönkrement, a teljes termés, a virágok térdig érő vízbe kerültek, amit onnan ki tudtunk menteni, az maradt meg. Sok millió értékben ment tönkre virág, de valahogy túlléptünk rajta. Tavaly ugyanúgy jártunk, újra víz alá került a kert, a melegház szerencsére nem, mert az előző évi kárból tanulva, asztalokra emeltük a virágokat. A virágtermesztés nagyon szép foglalkozás, de rengeteg figyelmet igényel, elég, ha egy délután félrefordítom a fejem, tönkremehet egy egész melegházra való áru, megtámadja a betegség, a tetű, a nagy meleg, a szárazság, mert már nem olyan az időjárás, mint régebb.
Az áru „piacos” kell legyen
– 3 árin termesztünk virágot, ezeknek nagy hely kell, hogy szép, piacos legyen, mert a szép árunak mindenütt ára van. A vásárhelyi nagypiacon értékesítjük, ott bérelünk asztalt. Szerencsére a piacra az országból jönnek viszonteladók, és azoknak sokat el tudunk adni, valamivel ugyan olcsóbban, de úgy is megéri. Másként ekkora mennyiséget nem lehet eladni Vásárhelyen, mert nem csak én vagyok termelő. Valamikor 2-3 személynek volt virága, kosárszámra vitték, nem győztük csomagolni, de most más a helyzet. Most verseny van a termelők között, és irigység is, ha nekem szebb az árum és jobban árulok, rossz szemmel nézik.
Nincs megfizetve
– A kiadásaink évről évre nőnek, a cégek drágítanak 10-20 banit, 5 lejt, de mi tíz éve tartjuk az árakat. Naponta 28 lej vámot kell fizetni, asztalt bérelni, nagy a benzinköltség. Meggazdagodni nem, csak élni lehet belőle, mert nagy a befektetés. Milliók. És nem 5-10 millióról beszélek, hanem százmilliókról egy szezonban (sz. m.: régi lejben). Amíg annak visszajön az ára, és még valami marad is, időbe telik. Annyi, hogy forgatja a pénzt, most befektettem cserépbe, holnap árulok. És van veszteség is, elszárad, tönkremegy, betegség támadja meg, ezekkel is számolni kell – teszi hozzá Lenke néni, miközben elárulja, a jó gazda előre dolgozik, az őszi szezonra már most előkészítik a krizantémot, november közepétől pedig március 8-ra is készülnek.
Aki a virágot szereti…
…annak nem annyira megterhelő a munka – állítja Kelemen Rozália, aki férjével, Zoltánnal az ország különböző részeiben állandó vevőkört alakított ki az évek során.
– Otthonról értékesítjük az áru nagy részét. Ezenkívül az ország különböző városainak piacain átadjuk a viszonteladóknak: Kolozsvártól Beszterce megyéig, Csíkszeredában, Udvarhelyen, Suceava környékén. Sokan mondják, hogy nem kell kapálni és nincs sok munka a virággal, de nem így van, sokat kell dédelgetni, öntözni őket. Télen nehéz, amikor minden két órában fűteni kell, hogy megkapják a meleget, amire szükségük van. Télen 10-15 fokot, de amikor kelnek a magok, a 20 fok is kell – avatott be a szakmába a szakember.
Nincs szervezett értékesítés
Nagy Győző tanácsos érdeklődésünkre elmondta, Udvarfalván 50 család van, akiknek a virágtermesztés jelenti a megélhetést, szerencsére a fiatalok folytatják a hagyományt. Várhegyen kevesebben keresik ezzel a kenyeret, csak 5-6 család. Az ötven virágkertészetből tizenöt-húsz komolyabb beruházás, egyesek uniós támogatásokat nyertek, hollandiai kapcsolataik vannak. A tanácsos sajnálattal jegyezte meg, hogy a virágtermesztők nem kívánnak csoportosulni azért, hogy szervezetten értékesítsék az árut, így a termelő sokszor nem nyer annyit, mint aki továbbadja.