Az ősz evangéliuma

Miközben Beke Sándor – Ráduly János: Az ősz evangéliuma. Versfordítások a román költészetből

című, 2019-ben, az Erdélyi Gondolat Könyvkiadónál megjelent reprezentatív és elegáns kivitelezésű könyvet lapozgatom, hirtelen eszembe jut a Helikon Könyvkiadó gondozásában napvilágot látott Liliput-kötet, a Mihai Eminescu: Luceafărul – Der Abendstern – Az Estcsillag című kiadvány, melynek előszavában Nicolae Balotă „közlekedő edényeknek” nevezi a műfordításokat, a műfordítókat pedig kulcs-, illetve hídembereknek, akik önmagukat saját lelkükben más költői lelkek eszme- és érzésvilágát tükröző énjüket állítják összekötőként a különböző világirodalmi rangra áhítozó nemzeti irodalmak közé.

Ilyen „közlekedő edényeket” gyártott Ráduly János is, aki az adys megfogalmazású „Dunának, Oltnak egy a hangja” eszméjében a két sokat szenvedett nemzetet – a magyarokat és a románokat – közelebb hozhatja egymáshoz. Köztudott tény, hogy Ráduly János költő, író, nyelvész, rovásírás-kutató az erdélyi román–magyar fordítás egyik karizmatikus egyénisége. Műfordítói munkásságát díjjal jutalmazták: 2000-ben díjat vett át Mihai Eminescu költeményeinek tolmácsolásáért. A 150 éve született Mihai Eminescu-emlékdíjat és a hozzá tartozó Oklevelet az akkori államelnök, Emil Constantinescu és Ion Caramitru kulturális miniszter írt alá. Az elismerés önmagáért beszél, hiszen Eminescu egyike a legnehezebben fordítható román költőknek. S mivel napjainkban nagyon kevesen tolmácsolják Eminescu verseit (mai műfordítóink elsősorban a jelenkori és kortárs költők átültetésére szakosodtak), rendkívüli érdeklődéssel vettem kezembe a Beke Sándor – Ráduly János Az ősz evangéliuma című közös kötetből Ráduly Eminescu-fordításait. Hamar kiderült: az Eminescu-emlékdíj és az Oklevél méltó helyre került. Fordításaiban Ráduly csodálatosan adja vissza a ritmust, a szótagszámot, a rímeket, a versek hangulatát is.

Eminescu A tó című versének átültetése önkéntelenül Áprily Lajos versfordítását juttatta eszembe. Az összehasonlítás kedvéért idézem mindkét fordítást:

„Erdei tó kéklő vizén

Sárga tavirózsák úsznak.

Fehér hullámokat vetve

Ringatózik a kis csónak.”

(Ráduly János fordítása)

„Erdőn sárga vizirózsák

nyílnak kék vizén a tónak,

fehér fényű gyűrűzések

sűrűjében ring a csónak.”

(Áprily Lajos fordítása)

A román költőóriás Mikor jössz már című gyöngyszemének kellemes hangzása, zeneisége szinte Franyó Zoltán versfordításával vetekszik:

„Látod, a fecske útra kél,

Pereg a diófalevél,

Deres a szőlő, a határ —

Mikor jössz már, mikor jössz már?”

(Ráduly János fordítása)

 Ráduly remekül tolmácsolta továbbá Tudor Arghezi, Veronica Porumbacu, Nichita Stănescu, Marin Sorescu, Gheorghe Tomozei és Ana Blandiana fontosabb és kevésbé ismert alkotásait is. Tőlük is egy-egy idézettel szemléltetem a Kibéden élő műfordító különösen szép átültetéseit:

„Cinke, cinke, szép madár,

Mért nem jössz hozzánk is már?

Kószálsz az idegen fákon,

S a szomszédoknál tanyázol.

Nálunk is volt két szép fecske,

Tovatűntek messze-messze.

Tornácom mért mostoha,

Nem bántottalak soha,

De álmatlan éjeken

Várok reád szüntelen,

Fényes nappal, nyáron át,

Halljam csengő muzsikád.”

(Tudor Arghezi: Cinege)

„Fönt az égen, ék alakban

Darvak szállnak,

Paraszt-szonettek.”

(Marin Sorescu: Ék alakban)

„…S megtörténik,

hogy a búzabirodalomban,

a kenyér palotája mellett

nyomorult, éhező falu vagyok.”

(Gheorghe Tomozei: Állapot)

Ráduly Nichita Stănescu-fordítása különösen megragadta figyelmemet, megkapó:

„Megkoszorúzzuk a csontokat

a testek nimbuszával.

Ez az elsőszülöttet illeti meg.

A másodiknak nem marad egyéb,

csak a lélek ideges

hullámzása.”

(Nichita Stănescu: Káin és Ábel)

Ráduly János e kötetben szereplő gyűjteményének a címe: A virág álma.

*

 Az ősz evangéliuma című könyv második része Beke Sándor fordításaival folytatódik. Az összeállítás címe: Mikor pihen a század. A tolmácsolt szerzők: Virgil Carianopol, Eugen Jebeleanu, Maria Banuş, Nina Cassian, Aurel Rău, Nichita Stănescu, Dumitru Radu Popescu, Ion Iovan, Nicolae Stoie, Nicolae Prelipceanu, Horia Bădescu, Vasile Igna, Adrian Popescu, Dan Verona, Gabriela Negreanu, Virgil Mihaiu, Ion Cristofor, Lucian Vasiliu, Ion Mureşan, Marta Petreu, Mircea Cărtărescu, Florin Iaru, Mircea Dinescu.

Beke Sándor Virgil Carianopol költeményeit is rendkívül gördülékenyen tolmácsolta, a műfordító mintegy versenyre kel az eredeti szöveg szépségével. Méltó példaként ékeskedik a kötetben Carianopol Emlékszel-e, az erdő utánunk kiabált? című verse:

„emlékszel-e, az erdő utánunk kiabált?

emlékszel-e a darvak lámparepülésére?

emlékszel-e, mikor a párnákról leráztad az álmokat?

emlékszel-e, mikor a város megmutatta mellét,

 akár egy sebet?

emlékszel-e arra a havazásra egy orosz énekben?

emlékszel-e, mikor a remények úgy robbantak fel,

  akár hidak a levegőben?

emlékszel-e a más századba kinyílt ajtókra?

emlékszel-e arra a tavaszra, mely a kardját

 szívünkbe szúrta?

szerelmem, hol vannak azok a fák,

amelyeknek dojnái vállainkra borulnak?

vajon milyen kezek törlik majd le a port

ennek a költeménynek a padjáról?”

Aurel Rău édesapját idéző költeménye páratlanul szép alkotás. A szeretettel, gyöngédséggel ábrázolt szülő remek művészi köntösben jelenik meg, s ezt a megjelenítést a műfordítás is tökéletesen tükrözi. 

Mircea Dinescu, közismert költőnk, filozofikus költeményével ragad meg, amúgy maga a vers kitűnő tolmácsolás!

„Ostoba ábránd:

Falakkal körülvenni magad

És egyszerre csak azt érezd,

Hogy szabad vagy.”

(Falak)

Megkapó továbbá Nichita Stănescu imádsága és Nicolae Prelipceanu Novemberi csónak című verse.

„Bocsáss meg és segíts

és törüld le a szemem

és fordítsd el arcom

a dolgok láthatatlan kezdete felé.

Bocsáss meg és segíts

és mosd meg a szívemet

és a gőzt a lelkemből

töltsd ujjaid közé.

Bocsáss meg és segíts

és fordítsd le rólam

legújabb testemet

mely szétzúzza régi termetem.

Bocsáss meg és segíts

És emeld le rólam

Azt a fekete angyalt

Mely elszenvedte e jellemet.”

(Nichita Stănescu: Az ima)

„Nem történt semmi azon a szomorú vasárnapon

Mint abban a novemberi csónakon

melybe beleültünk

el akarom felejteni a város utcáit

kitárt szemekkel

csak te vagy a végtelenben

távolodik a csónak

vitorlák helyett

lelkeinkkel”

(Nicolae Prelipceanu: Novemberi csónak)

Beke fordításában egy-egy költemény igazi remek. Ilyen például Vasile Igna Tavaszi eső, Adrian Popescu Ne kiálts! és nem utolsósorban Dan Verona költeménye, mely a versösszeállítás címadója is egyben (Mikor pihen a század).

Beke Sándor nagy lelki érzékenységgel ülteti magyarra tehetséges román költőink alkotásait. Klasszikus példa erre Mircea Cărtărescu Mikor szükséged van szeretetre című versének magyar változata. Az írásmű hitelesen ábrázolja a szeretet hiányát a mai gyarló, esendő emberi lélekben. Íme egy idézet a költeményből:

„mikor szeretetre van szükséged, nem viszonoznak szeretetet.

mikor szeretned kellene, nem vagy szeretve.

mikor egyedül vagy, nem tudsz megszabadulni az egyedülléttől.

mikor boldogtalan vagy, nincs értelme, hogy kimondd magadból.”

Regéczy Szabina Perle