2024. november 23., Saturday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Egy mezőgazdasági témájú, uniós pályázati lehetőségekről szóló tanácskozást követően beszéltük meg a ma Székelykálban élő Szaniszló Ferenccel, hogy riportot készítünk a lovas farmról. Akkor még csak annyit tudtam a Szaniszló családról, hogy lovakat tartanak tájkarbantartás és lovaglás céljából, és mintegy 70 hektáron gazdálkodnak, ami nem egyszerű dolog, mai szóhasználattal élve: megfelelő logisztikát igényel. 


Egy szombati napon, kellemesen hűvös tavaszi időben mentem el Kálba, a család birtokára. Már a kapuból észrevettem a lovakat és az istállókat, a lovasok kissé távolabb gyakoroltak a lovasoktatók vezetésével. Néhányan a tűz körül melegedtek. Hétvégenként fiatalok járnak ide lovagolni, látszott, hogy összeszokott a társaság. 

A domboldalban lovasíjászpályán akad meg a tekintetem, nem messze jurtát pillantok meg. Vágtató lovasra figyelek fel, mint kiderül, a nagyernyei György Mátyás tartja így formában magát. Matyi Chilos Commodus versenylovával tavaly a Székely Vágta második helyezettje volt, a budapesti Nemzeti Vágta előfutamában első, a középfutamban második helyen végzett. Az idei vágtára is készül, igaz, a lova még pihenőn van Magyarországon. 

Váltunk pár szót, majd beülünk a házigazda kisebb terepjárójába, hogy bejárjuk a birtokot, vagy legalábbis annak egy részét. Különleges hangulata van a szelíd dombokkal övezett, egykori székelykáli gyümölcstermesztő farmnak, amelyet a volt tulajdonos leszármazottjai visszaigényeltek. A terület korábban az 1936-ban elhunyt Kaáli-Nagy Árpád, Maros-Torda vármegye főszolgabírójának ötszáz holdas birtokához tartozott. A Kaáli-Nagy család megszenvedte a háborút, a visszavonuló német csapatok felgyújtották a kúriát, a kommunizmusban pedig kisemmizték őket. 1949-ben telepítették ki a családot, arra kényszerítve őket, hogy mindent hátrahagyjanak. Szaniszló Ferenc tősgyökeres nagybányai, sikeres műépítész (Nagybányán a megyei könyvtárra kiírt pályázat nyertes tervezője), kozmetikus felesége, Mária-Borbála Kaáli-Nagy leány, Kaáli-Nagy Árpád unokája. Mindketten nyugdíjasok. 

– A rendszerváltás után, amit lehetett, visszaigényeltünk. 110 hektár földből a családi elosztás után, és azzal együtt, amit még a faluban felvásároltunk, 70 hektár a mi területünk – mondja Szaniszló Ferenc. Jelenleg 25 hektáron van gyümölcsösük: 19 hektáron alma, hatan szilva terem. A gyümölcsös elöregedett, legalább 40-45 éves, a fák nagy része beteg, a terméshozam is ehhez mérhető. Fiatalítani nem igazán sikerült, egy hektár gyümölcsös telepítése ugyanis körülbelül 15 ezer euróba kerül. A permetezés költségei is tetemes összegre rúgnak, ezenkívül metszeni is kell (ezt Pro Economica-pályázatból vett síkfalmetsző géppel végzik). A termést megfelelő körülmények között (hőmérséklet, páratartalom) kell tárolni, és az értékesítés sem egyszerű. Mindez a jelenlegi piaci versenyben (amikor az üzletekben található drágább, de tetszetősebb importgyümölcsöt választja a vásárló a hazai helyett, akkor is, ha a külföldi erősen vegykezelt) komoly gondot jelent. Akárcsak a munkaerőhiány. 

– Minden évben az uniós földalapú támogatásra a Nagyernyei Polgármesteri Hivatal, illetve Váradi-Szőcs Levente mérnök úr segítségével benyújtottuk az igénylésünket. A támogatásnak azonban feltétele a terület karbantartása. Ezt állattartással próbáltuk megoldani, egy időben juhokat tartottunk, majd lovakkal kezdtünk el komolyabban foglalkozni. Ahogy apadt a juhok létszáma, úgy gyarapodott a lóállomány. Ma már csak lovaink vannak. A csikókkal együtt 24 lovat tartunk, ezek közül 14 alkalmas lovaglásra, ami egyébként egy kiegészítő és önfenntartó tevékenység. 

Kaáli-Nagy Borbála    

Egy percig sem gondoltak arra, hogy eladják a birtokot 

A fentiek után egyértelmű, hogy a fenntarthatóság nem az egyetlen ok, amiért Kaáli-Nagy Mária-Borbála és férje a birtokhoz ragaszkodik, fontos számukra az ősök hagyatékának a tisztelete és megtartása is. Időközben sikerült létrehozni a romos gépjavító műhelyből egy igen otthonos, ízlésesen berendezett házat. Bár a Szaniszló házaspárnak Nagybányán szép háza van, és a várostól 25 kilométerre egy hektár gyümölcsöst is vásároltak fiatalabb korukban, mindent otthagytak, és nekifogtak gazdálkodni a Székelykálban visszaszolgáltatott ősi birtokon. Két gyermekük van, ikrek (leány és fiú): a leányuk tájépítész, Kolozsváron szerzett diplomát, Magyarországon él és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamaránál dolgozik (két gyerek édesanyja). A fiuk szintén műépítész, a Budapesti Műegyetemen szerzett diplomát (négy gyerek édesapja), jelenleg Németországban él a családjával. Induláskor az akkor huszonéves, frissen egyetemet végzett fiatalok voltak az úttörők, ők vállalták, hogy Kálba jönnek, és rendezik a gyümölcsöst, értékesítik a termést. Egy évig vitték a gazdaságot nagy lendülettel, aztán mégis úgy döntöttek, hogy a szakmájukban helyezkednek el, így a szülők folytatták a gazdálkodást a káli birtokon. 

Szaniszló Ferenc

– Nem volt könnyű hatvanévesen, városiként elkezdeni. Eleinte kéthetente ingáztunk Nagybánya és Kál között, Marosvásárhelyen laktunk édesanyámnál, a munkagépeket bérben tartottuk egy ismerősnél. Reggel 7 után kezdődik itt az élet, és este sötétedéskor ér véget, sem ünnepek, sem szabadnapok nincsenek, hiszen a jószágot el kell látni, és ha nem kerül munkaerő, mi magunk gondoskodunk a 24 lóról. Könyvekből és szakemberektől sokat tanultunk a gyümölcstermesztésről és az állattartásról. Könnyen el lehetett volna adni a birtokot, de egy percig sem gondoltunk erre. A nagyszüleim és a szüleim nagyon sok megpróbáltatáson és megaláztatáson mentek keresztül az évek hosszú során, nem az égből pottyant az ölükbe minden, keményen megdolgoztak azért, ami most itt van. Kiskoromtól a munkára neveltek, megtanultam, hogy mindenért meg kell küzdeni az életben. Tíz évig pereskedtünk, amíg visszaszolgáltatták a családom elkobzott birtokát. Fel sem fogtuk, mekkora, csak azt tudtuk, hogy nem hagyhatjuk kárba veszni, hiszen ez az őseim földje, és ami az övék volt, a sors kegyességéből most a miénk. Hisszük, hogy van értelme a küzdelmünknek, és hisszük, hogy a gyermekeink és az unokáink is így érzik, és továbbviszik azt, amit mi itt elkezdtünk – mondja Kaáli-Nagy Mária-Borbála. Szavait férje egészíti ki: – Az embert az tartja életben, ha vannak kihívások, és ezeknek meg tud felelni. 

Abban maradtunk, hogy nyáron még visszatérek megcsodálni a ház körüli gyönyörű virágoskertet, a gyarapodó gazdaságot. Ha hamarabb nem is, de augusztus 13-án bizonyosan, amikor is Kaáli-Nagy családi találkozó lesz Székelykálban, az ősi birtokon. 

Az együttlétre minden családtagot várnak a történelem viszontagságaiban megszakadt rokoni kapcsolatok felélesztésére és ápolására. 


A Kaáli-Nagy család címere

 Fotó: Antalfi Imola

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató