Az orrmelléküreg gyulladásai

Bár az igazi havas tél elpártolt tőlünk, a szeles, esős, hűvös napokon könnyű megfázni, és az influenza szövődményeként kialakulhat az arc- és a homloküreg-gyulladás is. Ha krónikussá válik, az év további részében is kellemetlen tüneteket okozhat. A betegséggel kapcsolatos kérdéseinkre, amelyek egy részét olvasóink sugallták, dr. Csiszér Irén fül-orr-gégész szakorvos válaszolt.

– Az orrmelléküregek légtartalmú terek az agy- és arckoponyát alkotó csontokon belül, amelyek összeköttetésben állnak az orrüreggel – olvasható a meghatározásban. – Melyek ezek és mi a szerepük?

– Ide tartozik az arcüreg, a rostasejtek, a homloküreg és az ékcsonti üreg vagy iköböl. Amikor az orrmelléküregekről beszélünk, az orr is szóba jön, mivel ezen az érzékszervünkön keresztül jut be a levegő az orrmelléküregekbe, feladatuk tehát közös. A légzésben betöltött szerep mellett a belélegzett levegő előmelegítésében, párásításában, a beszéd- és énekhangok kialakításában van szerepük, ütéskor védik a fej fontosabb részeit.

– Mi a melléküreg-gyulladások leggyakoribb oka?

– Ez több tényezőtől függ, ezért nehéz meghatározni a pontos okot. Beszélhetünk heveny vagy krónikus gyulladásról, mindkettő különböző okok miatt alakul ki, és egy intermittáló folyamatról is, amely időnként, évente egy–három alkalommal jelentkezik enyhe tünetekkel.

A heveny szakaszban lehet egy vírus okozta fertőzés, amely a nyálkahártyákat támadja meg, és gyulladást okoz. Lehet  bakteriális fertőzés is. A krónikus folyamatok okai hosszú listát tesznek ki, de a betegség kifejlődésének a folyamata még mindig nincs teljesen tisztázva. Magas kockázatot jelentenek a genetikai elváltozások, az allergia, az asztma, a helyi anatómiai elváltozások és a mukociliális transzportzavar. A nyálkahártya felületét borító, folyamatos mozgásban levő pici ciliumok, azaz csillók szerepe az, hogy a rájuk került szennyezést vagy a saját váladékot elmozdítsák. Ha genetikai vagy egyéb okokból, például toxikus környezetben végzett munka miatt megbetegedik a mukociliális rendszer, nagy problémákat tud okozni.

Manapság sok betegnél alakul ki az aszpirinintolerancia. Meg kell említenünk a gombás, bakteriális fertőzéseket, amelyek krónikus betegeknél fordulnak elő, és a gyulladásnak egyéb okai is vannak. Az arcüreg bakteriális fertőzését egy rosszul kezelt fog is okozhatja, amelynek a gyökere benyúlik az arcüregbe. Traumák, fogtömés és fogbeültetés során idegen testek is bekerülhetnek, amelyek fertőzést okoznak. A fertőzés nagyon gyakori az allergiás személyeknél, és nehezen lehet kimutatni, eredményesen kezelni.

– Milyen elváltozások, milyen tünetek jelentkeznek heveny orrmelléküreg-gyulladásban?

– Az orrmelléküregek akut gyulladása a nyálkahártya gyulladását jelenti, ami duzzanattal és váladékképződéssel jár. A váladékképződés különböző tüneteket okozhat. Az általános tünetegyüttesen kívül, attól függően, hogy melyik melléküreg betegedik meg, a tünetek változhatnak is. Arcüreggyulladásban a leggyakoribb az orrdugulás, orrfolyás (első vagy hátsó), arcfeszülés, arcfájdalom, szaglászavar. A fájdalom besugározhat a fogsorba, lehajláskor fokozódhat, megduzzadhat az arc. Vírusos fertőzésben a tünetek hét–tíz napig tartanak, és elmúlhatnak spontánul, kezelés nélkül vagy egy sima tünetterápiával.

Rostaüreg-gyulladásnál egy szemközi orbitális fájdalom jelentkezik, és gyermekeknél gyakran felduzzad a szem körüli régió.

A homloküreg-gyulladás homloktáji, szemgödri fájdalommal jár, ami általában reggel, ébredés után jelentkezik, megduzzadhatnak a felső szemhéjak, orrdugulással, orrfolyással társulhat.

Az iküreggyulladás érdekes módon a fejtetőn vagy a tarkón érezhető fájdalommal jelentkezik, és látási zavarokat, szédülést okozhat.

Bakteriális fertőzés esetében a felsorolt tünetekhez társulhat egy nagyon erős fejfájás, láz, rossz lehelet, ha fog eredetű a fertőzés, fáradékonyság, rossz közérzet, köhögés, fülfájás, fültömöttségérzés, alsó légúti panaszok, például rekedtség. Az elsődleges tünetek jelentkeznek gyakrabban, a másodlagosak olyankor, ha súlyosbodik a helyzet. Ez általában a hetedik nap után következik be. Érdemes tudni, hogy a heveny folyamat nem haladhatja meg a 12 hetet, akkor már krónikussá vált a betegség.

– Hogyan történik a kezelés?

– Először ki kell deríteni az okokat, ha vírusos fertőzés áll fenn, akkor mellőzni kell az antibiotikumot, és tüneti kezelést javasolunk, fájdalomcsillapítót, gyulladásgátlót, orrnyálkahártya-lelohasztó szert, allergiás betegnél az előbbiekhez egy allergiaellenes gyógyszerrel való kezelést társítunk.

Az általában gennyes orrfolyással járó bakteriális fertőzést kezdetben, ameddig megérkezik a váladék elemzésének az eredménye, empirikusan, gyakran előforduló baktériumok ellen ható antibiotikummal kezeljük. Sajnos, mostanában egyre inkább azt észleljük, hogy a kórokozók ellenállása megnőtt a baktériumokkal szemben, és vannak antibiotikumok, amelyek egyáltalán nem hatnak. A laboreredmények ismeretében az antibiotikum mellé társíthatunk egy köpetet oldó mukolitikus szert (hogy a beteg könnyebben el tudja távolítani az orrváladékot), vagy akár fiziológiás oldattal vagy tengervízzel való orrmosást, gyermekeknél pedig a váladék kiszívását ajánljuk. Ha fog eredetű gyulladásról van szó, akkor fogászati ellátás szükséges.

A nem gyógyszeres kezelések, infra-, bioptron vagy sollux lámpák is szóba jöhetnek, amelyek enyhíthetik a tüneteket.

A krónikus betegek kezelése a betegség fokozatától (enyhe, közepes, súlyos) függ. Az enyhe és közepes folyamatokra lokális szteroidsprayt írunk fel, majd három–hat hónap múlva kiértékeljük a helyzetet, és ha nem sikerült felszabadítani az orrjáratokat, akkor a funkcionális endoszkópiás műtét jöhet szóba. Súlyos esetekben orális szteroid gyógyszerekre és hosszadalmas antibiotikumos kezelésre is szükség lehet. Három hónap után értékeljük újra a beteg állapotát, és ha nem volt hatékony a gyógyszeres kezelés, műtétre lesz szükség.

Ha nincsen orrpolip, akkor el kell gondolkoznunk azon, hogy mit válasszunk. Kezdetben enyhe lefolyású lokális spray-t és az orrmosást próbáljuk alkalmazni, ha eredménytelennek bizonyul, akkor egy három hónapos antibiotikumos kezelést írunk fel, ami nagyon nehéz a beteg számára, viszont statisztikailag hatékony. Ha közepes vagy súlyos a polip nélküli orrmelléküreg-gyulladás, akkor első perctől megkezdjük a hosszú időtartamú antibiotikumos kezelést, adjuk helyileg a szteroidokat az orrba, és mossuk az orrot. Ha nincsen eredmény, három hónap után eldöntjük, hogy mi a teendő. A krónikus orrmelléküreg-gyulladás egy nagyon nehezen, mondhatnám, hogy teljesen soha nem gyógyuló betegség, viszont ha jó kezeljük a pácienst, aki betartja az orvos utasításait, akkor tünetmentes lesz.

Gombás fertőzéseknél, szövődmények kialakulásakor műtéti beavatkozásra is szükség lehet, ami a probléma súlyosságától függ. Általában egy funkcionális endoszkópos beavatkozást szoktunk alkalmazni, ha a genny betört a szemüregbe, vagy arctályog alakult ki, akkor szükség lehet a klasszikus sebészeti ellátásra. Ezt ritkábban alkalmazzuk, amikor mikrosebészettel nem oldható meg, és arra törekszünk, hogy a szinusz funkcióját megtartsuk.

– A krónikus arc- és homloküreg-gyulladást hogyan lehet megkülönböztetni az allergiától?

– A melléküreg-gyulladás két formáját ismerjük, az egyik orrpolippal társul, a másik nem. Az első esetben orrfolyás, orrdugulás, alsó légúti panaszok jelentkeznek. Egy allergiás folyamatban az említett tünethez gyakori tüsszentés, orrviszketegség, száraz köhögés, asztma esetén alsó légúti zavarok társulnak. Ezeket tisztázni lehet laboratóriumi eredmények, allergológiai vizsgálatok, képalkotó eljárások (CT, MR) birtokában, amelyek segítenek a pontos diagnózis megállapításában. Nagyon gyakori, hogy mind a krónikus gyulladás, mind az allergia fennáll a betegnél. Az asztmásoknál megvastagodik a nyálkahártya, ödéma és fibrózisok alakulnak ki, fehérjelerakódások lesznek a nyálkahártya szintjén, megnő az eozinofilszám, ami infiltrációkat hoz létre, és ez allergiásoknál is előfordul. Az aszpirinintolerancia szintén gyakori, és sajnos együtt jár asztmás folyamatokkal, ezek a betegek polipózisban is szenvednek, és nagyon nehezen lehet kikezelni őket.

– A koronavírus-fertőzésnek ismertek-e  orrmelléküreget érintő szövődményei?

– A covidos betegek gyakran arra panaszkodnak, hogy be van dugulva az orruk, de a vizsgálat ezt nem mindig bizonyítja, inkább úgy mondhatjuk, hogy a betegség szubjektív orrdugulási érzést okoz. A koronavírus-fertőzés tünetei gyakran megegyeznek az orrmelléküreg-gyulladás tüneteivel, ezért a betegeket helytelenül kezelik. Kimondottan csak a koronavírus által okozott orrmelléküreg-gyulladásról nem olvastam a szakirodalomban.

Meg kell említenünk a fejfájást, ami nagyon gyakori panasz, és a homloküreg-gyulladásra fogják, ezért tévesen kezelik, holott nem minden fejfájásnak ez az oka. Ahhoz, hogy orrmelléküreg-gyulladást állapítsunk meg, legalább két klinikai tünetnek jelen kell lennie (orrdugulás, orrfolyás, arcfeszülés, fájdalom, szaglászavar), emellett az endoszkópos vizsgálattal megállapított váladéknak, polipnak, ödémának vagy valamilyen elzáródásnak is.

– Sokan krónikus gyulladásra gondolnak, ha evés közben gyakran elered az orruk? Mi okozza?

– Egy vasomotorikus orrnyálkahártya-gyulladás (rhinitisz), ami általában a korral jár, és a férfiaknál gyakoribb. Vannak szerek, spray-k, antihisztamikumok, lokális szteroidok, amelyekkel egy időre, ha például vendégségbe megy valaki, lehet segíteni, de hosszú távon a gyógyszerek megszokásához vezetnek, ezért állandó használatra nem ajánljuk. Ötvenéves kor után nagyon gyakori, kellemetlen tünet, amit véglegesen nem lehet megszüntetni.