A Máltai Szeretetszolgálat az utóbbi időben mind gyakrabban tárja ki kapuját, hogy hivatásának lényegét, a hit védelmét és a szegények megsegítését elérhetővé tegye minden érdeklődő számára.
Így került sor az idősek napjának megünneplésére is.
Fiatal máltaiak, Gyemes Csenge, Takács Zsuzsa, Császár Edit úgy gondolták, hogy az idős ember számára a legnagyobb hiánycikk a szeretet. Ezért olyan kis műsort állítottak össze, melyből sugárzott a mindenkit átölelő szeretet.
Mosolygós arcú kisiskolások verseket szavaltak, melyeknek minden sora azt üzente, hogy szükség van az idősebb nemzedék jóakaratú támogatására, és nagyon szeretnek minket.
A szervezet munkásságát a számítógép képernyőjén kivetítve láthattuk, például a Szent Antal-cipók – évek óta folyó – akciót, a karácsonyi töltöttkáposzta-készítést a menhely lakói számára, lábbeli és ruhanemű adományozását, valamint idősek és betegek látogatását.
A csíksomlyói búcsújárás és a helyi rózsafüzér-zarándoklat a hívő keresztények imádságos lelkületét hangsúlyozta. Székházunkban kéthetente bibliakör működik, és minden héten könnyű tornagyakorlatokat lehet végezni, biztosítva az idősek lelki és testi egyensúlyát. Havi rendszerességgel egészségügyi szakemberek tartanak mindenki számára érthető előadásokat.
Különös gonddal és szeretettel fordul szervezetünk a szegény sorsú gyermekek felé. Palkó Ágoston római katolikus lelkész irányításával szép képeket láthattunk a hidegvölgyi hittanórákról, a vidám kirándulásokról és sporttevékenységekről.
Az idősek napja szeretetvendégséggel és vidám játékkal ért véget.
De a kapu nem záródik be. Mindennap kitárul, a kifüggesztett program szerint.
A helyi Máltai Szeretetszolgálat óhaja, hogy városunkban egy olyan fórumot létesítsen, ahová bárki betévedhet kéréseivel, és orvoslásra is találhasson a lehetőségek keretein belül.
Várjuk a kérőket és a támogatókat is!
Nyitva a kapu: Berek (Livezii) utca 1. szám
Radványi Hajnal máltai tag
II. Gyermek-szólótáncverseny és Maros kamarafesztivál
Október 11-én, pénteken a Boróka Ifjúsági Egyesület a Táncolj Velünk Most! Egyesülettel és a Maros Művészegyüttessel közösen megszervezte a II. Gyermek- szólótáncversenyt, amely-re 76 jelentkező nevezett be. Volt egyéni (fiúk verbunkkal) és páros tánc is.
A rendezvényre Segesvár, Dicsőszentmárton, Jobbágytelke, Mezőpanit, Körtvélyfája és Marosvásárhely, valamint a Fehér megyei Magyarpéterfalva táncosai jelentkeztek. A közönség mintegy 40 produkciót láthatott a Maros Művészegyüttes előadótermének színpadán. A rendezvényt Fodor Sándor József, az Oktatási Minisztérium oktatásért felelős államtitkárságának tanácsadója, Barabási Attila-Csaba, a Maros Művészegyüttes igazgatója és Varró Huba, a Táncolj Velünk Most! oktatócsoport művészeti igazgatója nyitotta meg. A gyerekek produkcióját szakmai zsűri bírálta el.
Fotó: Barabási Attila-Csaba
Szombaton szintén a Maros Művészegyüttes előadótermében folytatódott a rendezvény a II. Maros kamarafesztivállal, amelyen Barabási Attila-Csaba, majd Vass Levente parlamenti képviselő mondott ünnepi beszédet. A felnőtteknek szóló versenyre tízfős együttesek neveztek be Erdélyből és az anyaországból egyaránt. A szakmai zsűri (Fitos Dezső, Sára Ferenc, ifj. Csoóri Sándor) három kategóriában (az együttesnek, a koreográfusnak és a szólótáncosnak járó nívódíjak) osztattak ki elismerő okleveleket. A telt házas rendezvény fő támogatói a Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. voltak.
Varró Huba
Az alázatos szeretet
Október15-én a marosvásárhelyi Magányosok Klubjában könyvbemutatót tartottunk. Klubvezetőnk, Kopacz Imola meghívottja Simon Judit-Gyöngyi, a Hifa Románia Egyesület elnöke volt. Egyesületük 2000-ben alakult Marosvásárhelyen, nevét a hasonló ausztriai és magyarországi egyesületek mintájára kapta, amelyek jelenleg is lelki, szellemi támogatói a szervezetnek. Célcsoportjuk a sérült és krónikus beteg felnőtt személyek, ugyanakkor a kedvezőtlen környezetben lévő gyerekek és fiatalok. A Hifa különböző képzéseket, táborokat, találkozókat, szemináriumokat szervez. Legnagyobb projektjük a Pókakeresztúron felépülő Hifa-park létrehozása, amely gondozó- és szociális segítséget nyújtó otthon lesz fogyatékkal élő embereknek.
Fotó: Popescu Ilona
Meghívottunk, Simon Judit-Gyöngyi önkéntes alapon 12 éven át családja otthonában folytatta a tevékenységét. Hozzánk a tavaly és idén megjelent két kötetet hozta el, amelyek imaverseket tartalmaznak. Ezeket klubvezetőnk mutatta be. Az Úr asztalánál című kötet előszavában olvassuk: ,,Szeretettel óhajtom, hogy ezek az imaversek elérjék a szerző imádságos lelkéből fakadó hatásukat, az Oltáriszentség szeretetét, imádását, értékelését.”
Pál atyával együtt Balázs Sándor unitárius lelkész is kifejti gondolatait az ajánló előszóban: ,,Igazi krisztusi gondolat, hogy amiket kaptunk, azokat nem azért adta Isten, hogy csak önzően birtokoljuk, ahogy az emberek többsége teszi, hanem megismertessük, átadjuk, szétosszuk, felajánljuk az örökös hiányérzettel küzdő embereknek”. Szabó István református lelkipásztor az ökuménia jegyében csatlakozik a fentiekhez: Judit nem kívánja megtartani magának a talált kincseket. Amint életének szerves része a fogyatékkal élők támogatása, bátorítása, felkarolása, versein keresztül meghívja az olvasót Jézus Krisztus megismerésének kalandjába, a hitélet szépségébe.
A szerző nem keresztje terhéről beszél, hanem Isten adta lehetőségekről:
,,Legyek az, aki nemcsak kapok,
hanem, ki mindenkinek adok,
másokkal is mindent megosztok.”
Miért épp Az Úr asztalánál címet kapta ez a könyv? – kérdezték.
– Nem tudom szavakba önteni azt a csodálatos élményt, amit a szentáldozás jelent számomra, és remélem, mindenki számára ezt jelenti, aki hiszi, hogy Krisztus testét veszi magához – nyilatkozta a szerző.
A következő imaverse ezt az élményt tárja elénk:
,,Isten álma rólam/ Amikor ajkamat érinted,/ villámcsapásként felismerjem,/ hogy mi is a Te terved velem./ Egy világot álmodtál nekem,/ hogy jól érezzem magam benne,/ megleljem felkészítő helyem./ Segíts hát megvalósítanom,/ mit megálmodtál egyszer rólam,/ ezen álom szerint változzam./ Egyetlen irányba haladjak,/ a szeretet útját válasszam,/ magam egészen odaadjam.”
A fogyatékkal élőnek, bármilyen állapotban van, meg kell tanulnia élni, nem perlekedni Istennel, mert élete Isten ajándéka.
A szerző második kötetének címe Az alázatos szeretet. Az ajánló előszót Oláh Dénes főesperes írta.
„Az ima a keresztény ember és a kereszténység anyanyelve.
Simon Judit-Gyöngyi imádkozik. Állítom, nagyon jól imádkozik. Aki meg szeretne tanulni imádkozni, vegye kézbe ezt a kötetet. Alaposan rágja át magát rajta, és megtanul imádkozni.”
A könyvbemutató szívet melengető délutánná változott. Ezért a szerző soraival zárom:
Egyesüljünk Istennel, és megváltozik bennünk és körülöttünk a világ.
Ezzel Isten legnagyobb vágyát teljesítjük! Hiszel ebben? Én igen!
Próbáld ki te is, és lassan megnyílik szíved látása, hallása, beszéde, igazi élete!
Czerán Erzsébet
A Bernády Napokra
„Uram! Nem csodákért és látomásokért
fohászkodom, csak erőt kérek a
hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére!”
(Antoine de Saint-Exupery: Fohász)
Nekünk van múltunk, itt élünk és maradunk, de a jelenben kell élni, és bizakodva a jövőnkre gondolni.
Vagyunk, mint a fűszál, és meg fogunk maradni.
Örömmel ünnepel ma fiatal, felnőtt, nyugdíjas, román, magyar, zsidó, örmény vagy szász, roma vagy hazalátogtó.
Köszönöm egykori jeles polgármesterünknek szorgalmas ügyködését, bátorságát, igyekezetét!
Bár az ő idejében is voltak nehézségek, felépíttette a Kultúrpalotát, az iskolákat, korszerűsítette a várost.
Mi, helybéliek büszkék vagyunk rá, a Cifra palotára, ahol ünnepelhetünk, művelődhetünk.
Most saját emlékeimre térek rá, amiről más nem emlékezett meg...
Működött egykor a bal szárnyában, az első emeletén az úgynevezett népi balettiskola is. Édesapám kislánykoromban ide íratott be táncolni tanulni, hogy a szabadidőmet hasznosan töltsem.
Micsoda szép emlékeim vannak abból a korból! Szegények voltunk, de az a 9 év gazdaggá tett.
Balett-tanárnőnk, Popa Elena, néptánctanárnőnk, Krepsz Ivánné fegyelmet, tartást sugárzott, Csibi néni, Horváth Putyi néni, majd Horváth Eszter kísérték zongorán a balettóránkat. Mást is tanultunk: ritmikát, korabeli táncokat, menüettet. Szakkönyvekből tanították, hogyan lehet kibontakozni a táncban, s betölteni a színpadot. Év végi előadásaink a Kultúrpalota színpadán emlékezetesek maradtak. Szóval, akik oda jártunk több éven át, magunkba szippantottuk a szépséget. Óráink végeztével a nyitott ajtón az első emeletről belopakodtunk a koncertekre.
Így lett belőlem is koncerthallgató.
Popa Elena és Horváth Eszter kérésére Kozma Mátyás zeneszerző megírta a háromfelvonásos Szent Anna-tó legendáját. Ruhatervező rajzolta a ruhánkat,
Kolozsvárról rendeltük a balettcipellőket.
Tapsoltak nekünk, úgy éreztük, sikeresen vizsgáztunk. Így emlékszem vissza (78 évesen) Jászberényi Emese, Trombitás Melinda légies táncára, továbbá Bámbó Manyikára és Horváth Szabolcsra, Újhegyi Hedvigre, aki repült tánc közben. Hédi utána a Maros Művészegyüttes tagjaként Erdélyben és külhoni szerepléseken ragyogott.
Úgy emlékszem, hogy Vasile Cazan igazgató úr a Zenei Napok egyikén műsorra tűzte a Szent Anna-tó legendája című művet.
Valóban, a Kultúrpalota nagytermében nemcsak színház és hangverseny volt, hanem a mi balettiskolánk is ott lépett fel.
Igen, sok függ a gyermekkorban kapott szülői indíttatástól, no meg a nevelőktől. Fontos nekünk az anyanyelv, a kultúránk, az örökségünk.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
