Az olvasó írja

Örökségünk őrei Nagyenyeden 

Mára már kevesen tudják, hogy milyen messzire visszanyúló, érdekes történettel rendelkezik a Kápolnadombon elhelyezett diákemlékmű, ezért csapatunk szívesen vállalta az Örökségünk őrei versenyre való jelentkezésekor e csodálatos emlékmű történetének felelevenítését és megismertetését. Egy elfelejtett kor elfelejtett emlékeinek a felidézése számunkra nagyon sokat jelent, ezért mi, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium 11. A osztályának egy része, Galambfalvi Angyalka történelemtanárnő segítségével, napról napra egyre csak kutatva igyekszünk minél több új dolgot felfedni a múlt emlékeiből.

Három évvel ezelőtt ismerkedtünk meg a versennyel, és minden évben egyre nagyobb lendülettel és örömmel veszünk részt benne. Első évben a fugadi Bánffy-kastélyra esett a választásunk, majd a következő évben a távolság miatt a nagyenyedi vasútállomás épületét fogadtuk örökbe. Idén, azzal a céllal, hogy minél több elfelejtett emlékmű történetét ismertessük meg a városlakókkal, a helyi sétatéren elhelyezett emlékművet választottuk. Az 1896-ban épült diákemlékmű a kuruc-labanc harcokban elhunyt kollégiumi tanulók emlékét őrzi. Számunkra sokat jelent e diákok hősies tette, akik életük árán megvédték városunkat.

Számos tevékenységet rendeztünk mind kicsiknek, mind nagyoknak. Óvodásoktól felnőttekig, mindenki nagy érdeklődéssel és örömmel vett részt programjainkon. Csapatunk először is interjút adott a vásárhelyi, illetve a kolozsvári rádiónak és tévének. A későbbiekben iskolánk diákjainak mutattuk be az emlékmű történetét, aztán egy kis játék következett, majd a nagyobbak számára különböző versenyeket szerveztünk, amivel tudásukat gyarapíthatták. Rajzversenyt rendeztünk, ahol sok szép rajzzal találkoztunk, majd kreativitásukat megmutatva számos színes és érdekes verset is írtak csapatunk számára. Feladatlapokat, keresztrejtvényt, betűhálót, szórólapot, könyvjelzőt és naptárt is szerkesztettünk, amelyeket mindenki örömmel fogadott.

Egyik legsikeresebb rendezvényünknek a Kurucdélután bizonyult, amely a magyarországi Kuruc Hagyományőrző Egyesület, valamint a Huszár és Honfoglaló Hagyományőrző Egyesület társaságában zajlott. E jelentős nap eseményeit külföldön is megismerhették a magyarországi Rákóczi-tükör nevű folyóirat által. Tevékenységeinket tovább bővítve kiállítást is rendeztünk, ahol általunk és az iskolánk diákjai által elkészített munkákat lehetett megcsodálni. Az évet egy érdekes flash-mobbal zártuk, amelyhez tanárok és diákok is egyaránt nagy örömmel csatlakoztak. További terveinket, elképzeléseinket ezután is teljes odaadással, komolysággal és kreativitással szeretnénk megvalósítani. 

Oniga Kriszta, Kis Aranka Enikő XI. osztályos tanulók

Verselők versenye Szőkefalván

A magyar kultúra napjának előfutáraként szerveztük meg Dicsőszentmárton és környéke harmadik osztályos tanulói versmondó versenyének körzeti szakaszát a szőkefalvi elemi iskolában.

A szervezés feladatát a magyarsárosi Bandi Dezső Általános Iskola, valamint a vámosgálfalvi Fogarasi Sámuel Általános Iskola magyar tanítói közössége vállalta. Arra törekedtünk, hogy emlékezetessé tegyük az eseményt minden részt vevő tanuló, szülő és pedagógus számára. Sok kedves emlék, kép, érzés és hangulat elevenedett meg ez idő alatt.

 Bekukkantottunk a bonchidai pincebálba, találkoztunk a három patkánnyal, amelyekről ballada mesél. Megismertük a kis Lajhár Alajos történetét. Elszórakoztunk azon, hogyan lett a papagájból mamagáj, mi történik a lusta kiskakassal, milyen viszonyban él a kutya meg a nyúl. Komoly gondok kerültek terítékre : mi történik akkor, ha kis testvér születik, vagy ha zsémbesen ébred Zsófi. Természetesen versírással is próbálkoztunk, melynek folytán közelebb kerültünk egymás érzésvilágához. E kellemes együttlét örömszerzői:  Kálmán Bálint (III. díj, Küküllődombó, tanító Barabás Annamária), Fodor Izolda-Zsófia (I. díj), Szabó András Botond, Székely-Király Katalin és Gerzsi Tiffany – Traian Gimnázium, Dicsőszentmárton (tanító Szász Irénke), Ozsváth Lehel (II. díj), Béres Zsanett-Evelin és Molnár Zoltán Dávid a Désfalvi Általános Iskolából (tanító Gagyi Erika), Mihály Klára (I. díj), Végh Hunor, Szász Nóra-Tímea (dicséret) és Vásárhely Stefánia (dicséret) – Fogarasi Sámuel Általános Iskola, Vámosgálfalva (tanító Csizmadi-Murvay Tímea Margaretta).

Az értékelő bizottság – Tamás Gyöngyi magyar szakos tanár, Ozsváth Mária Magdolna, Szabó Izabella, Varga-Lukács Katalin és Pataki-Bandi Tünde tanítónők – pozitívan értékelte a versmondást. Az első helyezettek képviselik körzetünket a verseny megyei szakaszán. Minden versmondó emléklappal, könyvjutalommal és sok kellemes emlékkel távozott. Mindannyian feledhetetlen élménnyel, a vers iránti szeretettel és szívünkben egy csodálatos érzéssel maradtunk, melyet L. Békési Júlia így fogalmazott meg: „A csoda nem a vers, hanem az őt befogadó gyermek. A csoda a kapcsolat. A csoda az adomány, ami a költészet.” 

 A rendezvény sikerességéért köszönettel tartozunk támogatóinknak: a szervező iskolák vezetőségének, a szászbogácsi és magyarsárosi pedagógusközösségnek, a vámosgálfalvi magyar tanítók módszertani közösségének és a polgármestereknek.

Tóth Katalin, Magyarsáros

Üzenj a világnak!

Már a hazafelé útra csomagoltam az egyiptomi szállodai szobában 2019 decemberében, amikor felfigyeltem egy dalszövegre: „Az ellentétek úgyis leomlanak / Ahogy eggyé válunk mind a közös ég alatt... / Mert ugyanazt hoztad, ugyanazt érzed / Ugyanaz mozgat, ez az egy élet”. Figyelmesebben újrahallgatva a Hagyd kint (Margaret Island) teljes dalszövegét, rájöttem, hogy a tökéletes összefoglalója annak a szavakban amúgy nehezen leírható élménynek, amiben részem volt az Ifjúsági Világfórum résztvevőjeként az egyiptomi Sharm-el-Sheikben. 

2019 decemberében egyike lehettem annak a 7000 résztvevőnek, akiket 50.000 jelentkezőből válogattak ki 164 ország képviseletében.

2107-ben hívták életre az Ifjúsági Világfórumot egyiptomi fiatalok az ország elnökének támogatásával és személyes védnöksége alatt. A témák minden évben az ENSZ millenniumi fejlődési céljainak mentén kerülnek meghatározásra három fő vonalon: béke, fejlesztés és kreativitás. A főprogram négynapos, ahol panelelőadásokon és kerekasztal- beszélgetéseken adnak elő nemzetközileg elismert szaktekintélyek, politikusok, kutatók, de velük együtt olyan tehetséges fiatalok is, akik saját szakterületükön már bizonyítottak, innovatív kezdeményezéseik által változást hoztak saját közösségeik életébe. Ezt megelőzően két napig workshopokra kerül sor, leginkább fejlődő országokból érkező résztvevők számára. A főprogrammal párhuzamosan zajlik továbbá a Modell Mediterrán Unió „ülésszaka”, az Ifjúsági Világszínház előadásai, valamint több, ifjúsági projekteket bemutató ötletbörze.

Többen aggódtak a biztonságomért, amikor kiderült, hogy Egyiptomba utazom. Sharm-el-Sheikbe érkezve kiderült számomra, hogy ez a hely nem az „igazi” Egyiptom, hanem egy határral körbekerített üdülőtelepülés, ahol mindent megtesznek a nemzetközi turisták biztonságáért és kényelméért. Viszont anélkül, hogy meg kellett volna tapasztalnom mindennapi valóságát, rengeteget megtudtam az ország helyzetéről a Fórum egyiptomi résztvevőivel beszélgetve, együtt kirándulva, a helyi idegenvezetőktől érdeklődve. Első kirándulásunk alkalmával búvárkodni mentünk egy 80 km-re levő településre, Dahabba. Ennek az utazásnak a fő természeti látnivalója a Kék Lagúna volt, ahol a Vörös-tenger koralljaiban és színes halseregében lehet gyönyörködni. 

A kirándulások sorában a legmeghatározóbb élményt a Sínai-hegy éjszakai megmászása jelentette számomra. A Szent Katalin-kolostor volt a túra kiindulópontja. Innen két út vezet a 2300 m-es csúcsra, a Mózes-hegyre: 3750 „bűnbánati” sziklalépcső (Mózes ösvénye), illetve egy könnyebb, szerpentines turistaút, ami aztán bekapcsolódik az elsőbe az utolsó 700 lépcsőnél. Ez utóbbit tevés útnak is hívják, mivel tevét lehet bérelni, ami a lépcsőkig felvisz. Az út mentén több beduin kávézósátor van, ahol meg lehet pihenni, felmelegedni. Bár a környéken a nappali csúcshőmérséklet még decemberben is 25 fok körül van, az éjszakák igen hűvösek az évnek ebben a szakában. Ottjártunkkor -10 fok alá süllyedt a hőmérséklet, amihez hozzáadódott a nem alvás és a háromórás mászással járó fáradtság. Így a „csúcstámadás” előtti másfél óra alatt igencsak vacogtunk a beduin sátorban, a meleg tea és a helyszínen bérelt pokrócok ellenére. De a napfelkelte színei és melege minden fáradságért kárpótolt. A kora reggeli órákban visszaereszkedtünk az UNESCO-világörökség részét kepéző Szent Katalin-kolostorhoz, amely a világ egyik legrégebbi, ma is működő keresztény kolostora. Jelenleg 26 görög ortodox szerzetes él itt, ahol a hagyomány szerint Mózes az égő csipkebokrot látta. 

Az élményt a találkozások, a rövid beszélgetések tették igazán színessé. Más nagyobb szabású rendezvényekkel ellentétben, ahova mindenki kisebb társasággal érkezik, itt a jelentkezés alapján legnagyobbrészt mindenki egyedül jött. Ez pedig igazán nyitottá tette a résztvevőket, akik amúgy sem unalmas emberek.

Egy nagyobb dió héjában így foglalható össze az egyiptomi utam, amiről amúgy órákon és napokon keresztül tudnék beszélni. Információk, élmények, benyomások és tanulságok tömkelege az, ami ezt az utat különlegessé tette. És azt is megmutatta, hogy sok hasonló gondolkodású fiatal van szerte a világban, akikkel együtt lehet működni, határoktól vagy kontinensektől függetlenül. És újra felcsendülnek a fülemben az ismerős sorok: „Az ellentétek úgyis leomlanak / Ahogy eggyé válunk mind a közös ég alatt / Mert ugyanazt hoztad, ugyanazt érzed / Ugyanaz mozgat, de te vagy a lényeg”.

Demeter Dorka erdélyi résztvevő