Az olvasó írja

Dr. Dienes Sándor és dr. Fazakas Béla professzorainkra emlékezünk 

Az erdélyi magyar orvostársadalom ismét szegényebb lett, mert ez év októberében az idő megállíthatalanul forgó kereke az örökkévalóságba szólította két közismert, nagyra becsült, tudós tanárunkat, dr. Dienes Sándor és dr. Fazakas Béla professzorokat. A magyar Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem végzősei, a föld minden szegletében dolgozó orvosok, egyetemünk nemes szellemével együtt a tőlük kapott értékeket eljuttatták a világ minden sarkába.

Dr. Ábrám Zoltán, a MOGYE egyetemi tanára igen tartalmas, szakmai és tudományos munkáikat elismerő, jelentőségüket értékelő, szeretetteljes megemlékezéssel búcsúzott el tőlük.

A mi évfolyamunk abban a különleges megtiszteltetésben részesült tavaly az 55 éves találkozónk alkalmával, hogy mindketten üdvözöltek bennünket. Elegánsan, kedves mosollyal jelentek meg egyetemi összejövetelünkön. Boldogan vettük körül őket, beszélgettünk, emlékeztünk, ők is meghatódottan vették tudomásul ragaszkodásunkat.

Dienes professzor elmesélte, hogy a mi magyar egyetemünk Kolozsvárról való kényszerű átköltözése miatt csak november harmadikán volt az első felvételi. Ő Feszt György és Csőgör Lajos professzoroknál a katolikus főgimnázium dísztermében vizsgázott. 350 felvételiző volt, végül 1951-ben 160-an végeztek az akkori három karon (általános orvosi, gyermekgyógyászati, közegészségügyi). A késlekedés miatt Dienes Sándor előzőleg beiratkozott a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem földrajz-földtan karára, amit el is végzett, párhuzamosan az orvosival. A Kolozsvárról átjött – főleg magyarországi – tanárokról emlékezett meg személy szerint. Különösen Miskolczy, Harangi, Obál professzorokról. Obál professzor könyvet is írt az Erdélyben töltött oktatói tevékenységéről, 1990 után pedig meghallgathattuk előadásait az Erdélyi Múzeum Egyesület konferenciáin.

Fazakas Béla tanárunk szintén megélte ezeket a viharos, izgalmas időket, de elragadtatással említette professzoraikat. Neki is az egyik legnagyobb élménye a felvételi vizsgája volt, egy évvel később, mert két évig amerikai fogságban volt. A fogság idején tapasztalta egy udvarhelyi orvos részéről azt az eredményes segítőkészséget, szeretetet, mindenre kiterjedő figyelmet, amit egy orvos nyújthat embertársainak, és elhatározta, hogy eredeti elképzelésétől eltérően orvos szeretne lenni. A felvételin Putnoki professzor megkérdezte, hogy miért akar orvos lenni? Válaszként elmondta a fenti élményeit. Ezzel be is fejeződött a vizsga, beiratkozhatott az egyetemre.

Még sok érdekes dolgot meséltek, és mi boldogan, érdeklődéssel hallgattuk. Utólag még jobban örvendünk, hogy ez megadatott nekünk. Úgy gondoltuk, hogy ezt az érzést megosztjuk sok más tanítvánnyal, volt munkatárssal, beteggel, tisztelővel, és közzéteszünk egy csoportképet, ami azon a találkozón készült.

Áldott legyen a szellemük és csendes, békés az álmuk!

Az 1963-ban végzett orvosok

Az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit nemcsak a hívő keresztények gyakorolják, hanem minden jóérzésű embernek a szívügye.

 Ezt bizonyítja az a határozat is, mely november 17-ét a szegények világnapjának nyilvánította .

 A Máltai Szeretetszolgálat egész évi tevékenysége erre irányul, de ezen a napon különös hangsúlyt nyer.

 Segítő kezet szeretnénk nyújtani azoknak, akik szükséget szenvednek, akiknek gond a napi kenyér, akik a szabad ég alatt vagy menhelyen tengetik életüket, akik a létminimum alatti jövedelemből élnek.

 Legyen ünnep számukra ez a nap.

 A máltai vezetőség minden tagját mozgósította, hogy az akció sikeres legyen, hogy egy tál gulyásban, a meleg ruhában érezzék meg a feléjük áradó gondoskodást.

 Reméljük, hogy szándékunk visszhangra talál, és a jó szándékú adakozók felkeresik székházunkat (Berek utca 1. sz.), melynek kapuja nyitva van naponta 8 és 16 óra között.

 November 17-én mondhassuk egymásnak tiszta szívből: Legyen szép napod!, hiszen valamilyen formában mindannyian szegények vagyunk. Állandó telefonszolgálatunk száma: 0728-332-008.

 A máltai vezetőség nevében 

 Radványi Hajnal

Ünnep Disznajón

Egy egész falu közösségét lelkesítő, felemelő, szép ünnepség helyszíne volt a disznajói óvoda november 2-án, Vita Piroska Panni-mesék c. könyvének bemutatóján.

A tehetséges tanítónőt ünnepelték a helyi vezetők, a Kreatív Kiadó küldötte, a meghívott vendégek, a helyi nőszervezet tagjai, a kollégák az egész község területéről és Szászrégenből, Felfaluból. Egy összetartó közösség összefogásának köszönhető ez a sikeres ünneplés, amely arra lelkesítette Vita Piroskát, hogy még írjon ilyen szép, tanulságos gyermektörténeteket. 

Bennem pedig feltörtek a keserű emlékek, az „aranykor” rettenetes, gyűlölködő korszakából, amikor én próbálkoztam könyvet írni, a sajtóban hírül adni a mi kis falunk közösségének problémáit. Milyen rosszindulatú vezetők gátoltak a munkámban, letörni, visszahúzni igyekeztek engem és mindazokat, akikben tehetség volt, akik többek tudtak lenni, mint a hatalom emberei. 

Ezeket a gondolatokat meg is osztottam a nagyszámú hallgatósággal, nem ünneprontó akartam lenni, hanem éppen párhuzamot vonni a régi és a mai lehetőségek között. 

Őszintén gratulálok a tehetséges tanító néninknek, akit ilyen szeretettel ünnepel a falu népe. 

Vita Piroska tekintélyt harcolt ki nemcsak magának, hanem a pedagógustársaknak, a falvak felemelkedésén munkálkodó tanítóknak, óvónőknek is. És milyen nagyszerű kiadót talált a könyv megjelentetéséhez, ahol a meséket illusztráló Fábián Gabriella is dolgozik, aki szintén disznajói. Így az ő munkáját is megismertük, az ő sikereinek is örülhettünk, őt is megünnepeltük. 

Az est fényét emelte a Kreatív Kiadó szerkesztőjének, Tekei Erikának a jelenléte, aki közvetlen, kedves mosolyával oldotta a hangulatot. Zsigmond Székely Edit magyartanárnő nagyszerűen eleget tett önként vállalt feladatának, ő vezette nagyon profin – lényegretörő, érdekes kérdéseit feltéve – a beszélgetést. 

A Panni-mesék könyv bemutatója karitatív gyűjtést tett lehetővé, a beteg Andika megsegítéséért adakoztak a résztvevők a kijáratnál elhelyezett adománydobozban, mert: „Jónak lenni jó!”. Köszönet illeti az adakozókat, tekintélyes összeg gyűlt össze, egy emberként bízunk és imádkozunk a gyógyulásért. 

A száznál is több vendégnek az RMDSZ Nőszervezetének tagjai kaláccsal és teával kedveskedtek. 

A kiváló szervezést is nekik köszönhetjük, valamint a nők munkáját szervező és irányító pedagógusainknak: Vita Melindának és Nagy Enikőnek. Az est sikeréért munkálkodók nevét is érdemes felsorolni: Barabás Piroska, Dali Márta, Kulcsár Hajnal és Sipos Edit lelkes RMDSZ Nőszervezet-tagok. 

Csősz Irma, Disznajó