Megemlékezés Erdős Irma színésznőről
1929-ben született Nyárádkarácsonyfalván, a marosvásárhelyi Kereskedelmi Líceumban végzett, Csorba Andrással egy osztályban tanult a Marosvásárhelyi Színművészeti Főiskolán. Erdős Irma itt nem csak hallgató volt, hanem rövid idő után már beszédtechnikát is tanított. Ugyanis nagyon kellemes hangja volt, és gyönyörűen szavalt. Egyszer meg is kérdeztem, hogy ki a példaképe e tekintetben? Azt felelte, hogy Jancsó Adrienne. (Mint ismeretes, Magyarországon ő volt az egyik legjobb szavaló; Áprily Lajos volt az apósa.)
Erdő Irma első házassága Hajdú Győzővel nem sikerült. Ezért néhány év múlva elváltak. Azonban 1974-ben megismerkedett dr. Bartha István gépészmérnökkel, tudóssal, aki a hajók víz alatti korróziójával foglalkozott.
Az új férj Svédországban lakott, így aztán a marosvásárhelyi színház legünnepeltebb drámai színésznője elhagyta Erdélyt, és férjével együtt véglegesen Svédországban telepedett le.
Második férjével majdnem 30 évig éltek együtt boldog házasságban, a művésznő 2002-ben bekövetkezett haláláig.
Svédországban az ottani magyarok előtt lépett fel, hozzájárulva az anyanyelvi kultúra ápolásához, viszont nem érhetett el olyan eredményt, amilyent Marosvásárhelyen. Egyszemélyes színházat alapított, az erdélyi költők legszebb verseit szavalta.
Korai, gyógyíthatatlan betegsége miatt a trellenborgi kórházba került, ahol 73 éves korában hunyt el.
Férje, dr. Bartha István egy alapítványt hozott létre, melynek az volt a célja, hogy tehetséges fiatal színinövendékeknek ösztöndíjat folyósítsanak. Az ösztöndíjon kívül még egy emlékgyűrűt is átadtak a bizottság által kijelölt személynek.
Dr. Bartha István Svédországban mindent elkövetett, hogy szeretett feleségére minél többen emlékezzenek.
A sors, de inkább a Jóisten akarata folytán ő is elhalálozott a közelmúltban. Ezt a hírt a Népújság Nem felejtünk címmel közölte 2019. június 15-én.
Horváth Attila, volt diáktársa
Őszi bánat
Halottak napja volt. Mindenki virágot vitt az elhunytak sírjaira.
Nagyon megkedveltem az őszi bánat nevű virágot. Megszereztem és el is ültettem a kertembe a frissen felújított járda két oldalán. Egyik oldalon a püspöklilát, másik felén a mélykéket. Szeptember közepe, október folyamán díszítik a környezetet. Gondoltam, hadd gyönyör-
ködjem bennük, miután más virágjaim elhervadnak, elvirágoznak, leszáradnak.
Tele van az élet gonddal, de ki kell bírni: „Aki bírja, az marja?”
Drága halottaim, bocsássatok meg, hogy éppen halottak napján nem tudtam kimenni a temetőbe.
Gondolatban azért veletek voltam, hiszen ti megbecsültétek, tiszteltétek a családot, a gyermeket, a szülőket, a környezetet. Békés életetek volt, azért emléketek legyen áldott! Drága édesapám, férjem, virágos sírotok fölött nemcsak panaszkodtam, hanem tanácsotokat is kértem. Ilyenkor éreztem a lényetek melegét, jóságát, és ezután megnyugodva gyalogoltam otthonomba.
Rátok gondolok a felkelő napban és este a csillagfényben, ilyenkor lélekben beszélgetek veletek, önmagamban.
Gyógykezelésen leszek, hiszen még egy kicsit szeretnék élni, még van feladatom (úgy érzem), hogy utódaimnak hátrahagyjam a szép gondolataimat örökségként.
Remélem, hogy ők is követni fogják a szokásokat, amelyeket én is szüleimtől kaptam, és számomra követendő, jó példák.
Kenedich Piroska
Mikor épül fel a székelyvéckei ravatalozó?
Mivel semmi jele sem mutatkozik annak, hogy Székelyvéckén ravatalozót építsenek, arra kényszerülök, hogy jelen írásommal jelezzem ezt, és segítséget kérjek kérésem teljesítésében.
Választ kérek tisztelettel a következőkre:
1) Hol és mikor épül fel a székelyvéckei ravatalozó?
2) A falu lakossága hozzá kell-e járuljon az építkezéshez? És ha igen, mennyivel?
3) Milyen anyagból készül? Mennyi időre bocsátják használatra, és mennyiért?
Megjegyzem: a szomszédos falvakban van már ravatalozó, csak Székelyvéckén nincs. Tiszta szégyen a falunak!
Három évtizeden át több alkalommal kértük a ravatalozó létesítését, sajnos, kérésünk nem talált meghallgatásra, egyetlen személy, a székelyvéckei plébános úr határozott ellenállása miatt. Arra hivatkozva, hogy nem szükséges a ravatalozó, s amúgy sincs minden faluban. Ezért vagyunk kénytelenek a nyilvánossághoz fordulni, mivel a ravatalozó feltétlenül szükséges.
Birton Árpád-Elemér
Egy nép azt mondta: elég volt!
A marosvásárhelyi Magányosok Klubja október 22-én emlékezett az 1956-os forradalom 63. évfordulójára. Az 1956-os forradalom Magyarország népének a sztálinista diktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a XX. századi magyar történelem egyik meghatározó eseménye volt.
Egy aprócska, elszánt nemzet felemelte a fejét, és nemet mondott az elnyomásra, a diktatúrára, és szembeszállt egy nagyhatalommal.
1956. október 23-án Fónyad Ernő elszavalta a saját versét, ezért később Kádár-bérenc bírák 1957-ben letartóztatták és bebörtönözték.
1956. október 23.
Ezerkilencszázötvenhat
Október huszonhárom
Szétpattan a bilincs
Népemen, hazámon.
Fegyvertelen ifjú sereg
Tízes sorban indult
És tenger lett és fergeteg…
Pusztulj, gyalázatos múlt.
Tízes sorokból nőtt a had
S mire leszállt az est,
Félmilliós volt a sereg,
Megmozdult Budapest.
A Parlament előtt este
Már esküt tett a nép:
„Rabok tovább nem leszünk!”
Zengte az igét.
Felesküdött, fel már a nép
A magyarok Istenére,
S az esküt megpecsételte
Ezrek drága hősi vére!
Ezerkilencszázötvenhat
Október huszonhárom:
Új történelmet írt a nép
Harcban, barikádon!
E nagy napot, te nagyvilág
Tanítsd meg gyermekednek:
Dávid legyőzte Góliátot…
Világ láthattad, – higgyed!
Ezerkilencszázötvenhat
Október huszonhárom
Fényed ragyogjon örökké
Szerte a világon!
A verset márványba vésve a monori református Nagytemplomba 2006-ban helyezték el. A forradalom sorsát a szovjet katonai invázió pecsételte meg, miután kegyetlen megtorlás következett.
Az erdélyi magyarságot is érintette, ahol tömeges letartóztatásokra és koncepciós perekre került sor a magyarországi forradalommal való szimpatizálás vádjával. Jelenits István piarista szerzetes a következőket nyilatkozta: „A forradalom elbukott, de büszkék lehetünk arra, hogy volt bátorságunk fellázadni egy zsarnoki rendszer ellen, és ez olyan hatalmas tett volt, hogy világszerte rengetegen fordították felénk a tekintetüket, éreztek velünk lélekben.”
A remény pedig örökké ott van az újrakezdésre:
„Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– A költő, a szamár s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, –
mennyből az angyal” (Márai Sándor)
Igen, egy ilyen rendszer nem tartható fenn sokáig, még akkor sem, ha szuronyok vigyázzák!
Lelkünk visszaszállt a múltba ezen a délutánon.
Cz. E.
(Láz)álom a Kornisa negyedben
Aznap este korán nyugovóra tértem. Hatalmába kerített a kellemes álom. Munkagépek zaját hallottam, szépítették az 50 éve belakott környékünket. „A mi negyedünk újra szép lesz” – örvendeztem. Járdát, kerékpárutat építettek, fákat ültettek, korszerű szeméttároló egységet helyeztek üzembe. Tükörsima úttest készült, hadat üzenve a kátyúknak, pocsolyáknak.
Az egyetemi hallgatók hada tánclépésekkel igyekezett a hogyishívják egyetem felé. Sétálni indultam, repesve az örömtől. Körbejártam a környéket, hát tiszta csoda! Hibátlan lépcsősorok, csőtámaszok várták a mozgásukban már bizonytalan korosztályt. Még a napokban kidöntött csőtámaszok is megújultak.
Beethoven Örömódáját dúdolva indultam haza elújságolni a még alvó családomnak e paradicsomi gyönyöröket.
És ekkor megszólalt a vekker, kizökkentem álommámoromból. Zaj hallatszott kintről, a szemetesautó próbált utat törni magának az összevissza parkoló gépkocsik tengerében. A kellemetlenül zuhogó esőben egyetemi hallgatók igyekeztek tánclépésekkel kikerülni a kisebb-nagyobb tócsákat, menekülve a türelmetlenül haladó, el-elakadó gépkocsikaraván elől. Amott mentőautó vette gondozásba egyik, törött lépcsőkön elbukott sorstársunkat.
Előkerestem íróasztalom fiókjából egy, a tavaly októberben megjelent cikket a Kornisa (Párkány) negyedbeli állapotokról. Kijózanított, hogy azóta SEMMI, de SEMMI nem változott! Itt az ősz, jön a tél, „miért hagyjuk, hogy így legyen?” Mindenfele mellékutcákban „piskótáznak”, javítgatnak. Senkinek nem fontosak a Kornisa negyed adófizető szavazói?
Dr. Gyéresi-Berei Árpád
Kiválóan szerepelt a Kamaszok
A marosvásárhelyi Kamaszok ifjúsági színtársulat október 25-27. között részt vett a szilágycsehi egyesített országos diákszínjátszó fesztiválon (ODIF–PADIF).
Nagyszerű teljesítménnyel, az V-VIII. osztályosok kategóriában, a kiváló minősítés mellett, idén is ugyanúgy, mint a tavaly, az ország legjobb társulatának bizonyult. A társulat elhozta a legjobb előadásért, a legjobb alakításokért és a legjobb rendezésért járó díjat.
A Kamaszok ifjúsági színtársulat a Don Juan és a Szentpéter, a jegyszedő című jelenetekből álló kamaszszínházi produkciót mutatott be. A jeleneteket Kozsik József színművész rendezésében láthatta a közönség.
Felléptek: Gyarmati Stefánia, Kósa Emese, Kovásznai Noémi, Neagoi Évike, Szabó Mátyás, Kedei Rudolf, Gergely Erik, Farkas Kinga, Tóth Árpád, Fekete Ákos.
A Kamaszok ifjúsági színtársulat csapata büszke arra, hogy Marosvásárhely színházi kultúráját erősíteni képes!
K. J.
