Az örmény genocídium

Egy népirtás margójára

Az örmény genocídium a 20. század első népirtása, amelyre minden erdélyi magyar örmény közösségben megemlékeznek. Gyergyószentmiklóson található az egyetlen ilyen emlékhely a Székelyföldön. A genocídium áldozata lett másfél millió anatóliai örmény, és nagyon sokan vannak, akik elmenekültek a vérengzések elől, létrehozva a világ örmény diaszpóráját. Marosvásárhelyen egy zenei eseményen emlékeztek az örmény népirtásra a marosvásárhelyi Studium Hubban.

A részletekről dr. Puskás Attilát, a Marosvásárhelyi Örmény–Magyar Kulturális Egyesület elnökét kérdeztük: 

– Mit kell tudni az örmény népirtásról?

– Az örmény genocídium a 20. század első népirtása, amelyet szisztematikusan egy nép ellen – jelen esetben az örmények ellen – követtek el az Oszmán Birodalom területén. 1915. április 24-éhez kötjük ennek kezdetét, amikor Konstantinápolyban több mint 250 értelmiségit egy este börtönbe vetettek, és reggelre kivégezték őket (akasztás, lefejezés stb.). 

Azonban az örmény genocídiumról tudni kell, hogy ennek nem akármilyen történelmi előzményei vannak. Az Oszmán Birodalom területén már a történelmi időktől kezdve éltek örmények. Az a terület, ahol az örménység többsége élt, az egykori Nagy-Örményországhoz tartozott. Nem ők költöztek el, hanem a határok módosultak, és ők egy idegen birodalomban találták magukat.

– Mikor kezdődtek az örmények elleni atrocitások? 

– Az örmények az Oszmán Birodalom területén – mint mindenhol máshol – kereskedéssel foglalkoztak. Különböző jogaik voltak, de ugyanakkor megszorítások között éltek. Volt önálló bírói testületük, nem voltak kötelesek katonai szolgálatot teljesíteni – ez különben természetes is volt, hiszen az oszmán erők elsősorban a saját hadi erejükre támaszkodtak –, de ennek fejében különböző adókat fizettek. Fegyvert nem viselhettek.

A 19. század végéig alapvetően jól éltek az Oszmán Birodalom területén. Ennek a századnak a végén kezdődtek az örmények elleni atrocitások, elsősorban II. Abdul Hamid szultán idejében, aki politikailag is a kisebbségek ellen lépett fel. Voltak politikai ellentétek az örmények részéről is. A politikai ellenállás miatt már a 19. század elején voltak mészárlások. A leghírhedtebb mészárlás az úgynevezett adanai vérengzés volt, amikor a szultán katonái 30 ezer embert végeztek ki. 

– Mi történt 1914-ben, amikor az Oszmán Birodalom belépett az első világháborúba? 

– Az 1900-as évek elején a birodalomban politikai változás történt. Az ifjú török párt hatalomra jutásával azonban ellentétek is kialakultak a törökök és az örmények között. Az ifjú török adminisztrációt zavarta, hogy az örmény, a görög és a zsidó kereskedők módosabbak voltak, jobb életkörülmények között éltek, mint más. 1914-ben az Oszmán Birodalom belépett az első világháborúba, és éppen az oroszok elleni küzdelem kapcsán kezdődött el az örmények elleni fellépés, ami később a genocídiumhoz vezetett. A törökök elvesztették az oroszok elleni ütközetet, és hogy önmagukat igazolják, ezt az örményekre fogták. Erre vezethető vissza, hogy az 1900-as évek elején olyan törvényeket hoztak, amelyek az örmények ideiglenes kitelepítésével jártak.  

– Mikor kezdődött el „hivatalosan” a népirtás?

– 1915. április 24-én. 1915. május 29-én hozták azokat a törvényeket, amelyek következtében kitelepítették az örményeket. Másfél millió örményt deportáltak. Őket a Der Zor sivatagban – kutatók szerint huszonöt lágerbe, koncentrációs táborba – gyűjtötték össze, és különböző úton-módon itt is végezték ki őket (megégetés, mérgezés, vízbe fojtás, golyó általi halál).

A teljes anatóliai örménységet kivégezték. A kétmillió örményből, akik azon a területen éltek, mintegy másfél millióan haltak meg. 400-500 ezer örmény az Oszmán Birodalom területén maradt, többjüket arra kényszerítették, hogy muzulmánokká váljanak. Többen el is fogadták, hogy az életüket mentsék. 

Jelen pillanatban Törökországban egy kis örmény közösség él, nagyobbrészt Isztambulban, többé-kevésbé szabadon, azonban Törökország a mai napig sem ismerte el a népirtást. 

Ehhez még hozzátenném, hogy megszoktuk, hogy a zsidó holokauszt kapcsán beszélünk népirtásról, de nagyon érdekes momentum, hogy amikor a német generálisok megkérdezték Adolf Hitlert, hogy mit fog szólni a világ ahhoz, amit terveznek, Hitlernek azt válaszolt, hogy az örmények esetében sem szóltak semmit, tehát most sem fog a világ kikelni ellene…

Ez azonban csak részben igaz, mert tudjuk, hogy az Egyesült Államok elnöke vagy XV. Benedek pápa és a világ jelentős politikusai már abban az időben felszólaltak a genocídium ellen. Igaz, nem lehetett úgy kezelni ezt az ügyet, ahogy kellett volna, mert háborús körülmények voltak. Ezeket az eseményeket a törökök még most is, ahogy akkor, a háborús eseményeknek tulajdonítják. Vagyis egy háborúban előfordulhat, hogy egy népcsoport áldozatul esik bizonyos katonai hadműveleteknek… 

– Miről volt szó a Studium Hubban, illetve milyen programpontokkal várták az érdeklődőket?

– Az esemény rendhagyó volt. Sokan megszokták, hogy a genocídiumot történelmi szempontból közelítjük meg – olykor irodalmi megvilágításban. Magyarul olvasó emberek számára ismert Franz Werfel zsidó származású író A Musza Dagh negyven napja című műve. Igen, illik olvasni és ismerni, hiszen így megismerhetjük a Mózes-hegyi történeteket.

A rendezvényen rockzenei audícióval egybekötött előadást tartott egy volt diákunk. Az amerikai örmény származású rockegyüttes, a System of a Down dalait hallgatták. A formáció tagjai örmény származásúak, és az együttes frontembere több dalban is megénekli a genocídiumot. Az együttes kötelességének érzi, hogy hírét vigye ennek a rettenetes eseménynek, és felhívja a világ figyelmét arra, hogy mit éltek át az örmények, továbbá hogy érzékenyítse a világ vezetőit, hogy ezt ismerjék el népirtásként, hiszen, mint már mondtam, nem minden ország ismeri el az örmény genocídiumot; és nem utolsósorban, hogy az embereket figyelmeztessék: figyeljenek egymásra, próbálják egymás kulturális értékeit megbecsül-

ni.