Az iraki hadsereg szétesésének okai

A szélsőséges iszlamisták brutalitásától való félelem, valamint a szunniták és a síiták közötti, a hadseregen belül is kézzelfogható vallási feszültség vezetett oda, hogy az iraki fegyveres erők – amelyek kiképzésére az Egyesült Államok az elmúlt években dollármilliárdokat költött – gyakorlatilag szétestek, és harc helyett menekülőre fogták az Iraki és Levantei Iszlám Állam (ILIÁ) támadásai elől az elmúlt napokban – írta magas rangú iraki tisztviselőkre hivatkozva az AP hírügynökség pénteken.

Az ILIÁ nemrég egy 61 perces videót töltött fel az internetre, amelynek egyik jelenetében az látható, hogy az iszlamista fegyveresek egy szunnita őrnagy ajtaján kopogtatnak az éjszaka leple alatt. Amikor az őrnagy ajtót nyit, megbilincselik, majd saját hálószobájában levágják a fejét. Egy másik jelenetben egy, a kormány oldalán harcoló szunnita törzsi milícia parancsnokát és két fiát rabolják el, akiket arra kényszerítenek, hogy megássák saját sírjukat, mielőtt elvágják a torkukat.

Az ILIÁ ehhez hasonlóan brutális bosszújától való félelem fontos tényező volt abban, hogy az iraki biztonsági erők tagjai nem vállalták a harcot, amikor az iszlamisták a héten lerohanták Moszul és Tikrít városát. A két településen a legtöbb rendőr és katona gyakorlatilag elfutott a szélsőségesek elől, hátrahagyva egyenruháját és a biztonsági erők fegyvereit is – dacára annak, hogy létszámukat tekintve jelentős túlerőben voltak. A támadást követően a hadsereg magas rangú tisztjeinek jó része azonnal a szomszédos kurdisztáni autonóm régióba szökött.

Az elmúlt napok eseményei rávilágítottak, hogy az Egyesült Államok hiába költött dollármilliárdokat az iraki rendőrség és hadsereg kiképzésére, az egymillió fős biztonsági erőket a vallási széthúzás, a korrupció és a szakszerűség alapvető hiánya jellemzi.

A félelem mellett a szunnita ILIÁ gyors sikereinek egyik kulcsa, hogy a fegyveres erők sok szunnita tagja nem hajlandó életét adni a Núri al-Máliki vezette síita kormányért. Málikit sokan vádolják azzal, hogy kormánya elnyomja az Irakban kisebbségben lévő, de 2003 előtt – Szaddám Huszein rendszere alatt – a hatalmat gyakorló szunnitákat, és a kabinet egyes lépéseivel már a mérsékelt szunnita politikai erőket is elidegenítette magától. Erre rájátszva az ILIÁ a szunniták védelmezőjeként próbálja beállítani magát, miközben a hadsereg szunnita tagjai közül sokan vonakodnak fegyvert emelni saját vallási csoportjuk tagjai ellen.

Ezzel párhuzamosan a biztonsági erők síita tagjai az AP forrásai szerint sebezhetőnek és elszigeteltnek érzik magukat a szunnita többségű területeken. Az elmúlt hat hónapban rengetegen dezertáltak a hadseregből a szunnita többségű Anbár tartományban, ahol az ILIÁ már az év eleje óta megszállva tart több települést. A Moszult és Tikrítet a héten elfoglaló fegyveresek között pedig több olyan korábbi szunnita katonatiszt is volt, akik Málikival szembeni ellenérzéseik miatt dezertáltak.

Ráadásul az iraki katonák javarészt korántsem a hivatástudat, hanem a pénz miatt választják a hadsereget: az újoncok nagyjából havi 450 eurónak megfelelő fizetése sok fiatal és rossz munkaerő-piaci kilátásokkal rendelkező iraki számára vonzó összeg. Az AP forrásai szerint ennek tetejében sokan megvesztegetik parancsnokaikat, hogy otthon maradhassanak – tehát gyakorlatilag csak papíron tagjai a hadseregnek.

De azok lojalitása sem egyértelmű, akik valóban felveszik a fegyvert és az egyenruhát. Az iraki hadsereg javarészt ugyanis azon törzsi milíciákból verbuválódott, amelyek az amerikaiak oldalán harcoltak az al-Kaida ellen 2003 után. Ezek a katonák ugyanakkor elsősorban a törzsi vezetőikhez, nem pedig a hadsereghez és az államhoz lojálisak.

A fegyveres erők hatékonyságát a hadsereg beszerzéseivel kapcsolatos korrupció is rontja, ami miatt a katonák gyakran rossz minőségű utánpótlást és elégtelen ételt kapnak.

Mivel az iraki katonák többsége nem megfelelően képzett és nem elég fegyelmezett, a támadó műveleteket döntően egy tízezer fős terrorellenes elitalakulat végzi, amelyet az Egyesült Államok hadserege képzett ki. Ugyanakkor ennek az osztagnak nincs kapacitása arra, hogy a felkelők elüldözése után tovább védje a visszavett területeket, ezért azokat kénytelen átadni a hadsereg más szakaszainak. Ez utóbbiak pedig, mint azt a moszuli és tikríti példa is mutatja, gyakran azonnal megadják magukat, amint tűz alá kerülnek.

Feszültségek forrása az is, hogy a terrorellenes egység Máliki közvetlen irányítása alatt áll. Emiatt a hadsereg számos tisztje elégedetlen, mivel úgy véli, a kormányfő túlságosan is beleártja magát a katonaság ügyeibe.

A hadsereg inkompetenciája miatt vélhetően Máliki egyre inkább kénytelen lesz a keményvonalas síita milíciák támogatására hagyatkozni, ez pedig tovább feszítheti a vallási ellentéteket a fegyveres erőkön belül – írta iraki forrásokra hivatkozva az AP.