Beolvasott a nemzetközi valutaalap romániai küldöttségvezetője a kormánynak. Nem mondott újat az eddigi józan elemzésekhez viszonyítva.
Beolvasott a nemzetközi valutaalap romániai küldöttségvezetője a kormánynak. Nem mondott újat az eddigi józan elemzésekhez viszonyítva. Ez a kritika annyival jelent többet, hogy most már világos, a nemzetközi pénzvilág is rajta tartja a szemét a regáti gazdaságpolitikai fejleményeken. Adott esetben, ha a kormány költségvetési kártyavára össze talál omlani, ugyanezzel a küldöttségvezetővel kell hitelegyezményt tárgyalni, ami a most elhangzottak alapján sem könnyű, sem olcsó nem lesz.
A hitelezők legutóbb 2009-15 között három egyezményt kötöttek a regáti kormányzattal, amely csak drasztikus kiadáscsökkentések árán tudta elkerülni az államcsődöt. A gazdasági világválság mellett az akkori bajokban komoly szerepe volt a 2008-as választásokat megelőző kampánynak, amikor szintén lapáttal öntötték a pénzt a köz- és szociális szférákba, aztán a választások után szocdem-demokrata nagykoalíció alakult. És amikor beütött a baj, a szociáldemokraták kifaroltak a népszerűtlen intézkedéscsomag elől, a kalóz tengerészgyalogsága pedig végrehajtotta a politikai öngyilkosságot magukban hordozó reformokat. A túlélők ma már liberális színekben várják a szebb napokat.
A honi gazdaságpolitikai forgatókönyvet most is hasonlóképpen írják, csak erre éppen nem erősít rá mostanában egy világméretű gazdasági válság. Még. De vannak már jelei, hogy a szocdem pártházban is kezdik belátni, hogy túlvállalták magukat az ígérgetéssel, a sokat látott főpénzügyér már megszellőztette a kiadáscsökkentés lehetőségét, ha az Európai Unióról szóló maastrichti szerződés kritériumai közé tartozó költségvetési hiánycélt nem tudnák betartani. Bajszos vezére szinte azonnal rendreutasította, ám ha majd szorul a hurok, azt aligha lehet nyilatkozgatással megoldani. De amúgy főhetnek a józanabb fejek rendesen a szocdem pártházban, mert ha bedőlnek a tervek, akkor a decemberi választásokat fölényesen megnyert pártnak most nincs hova elfutnia, hiányzik egy akkora támogatottságú koalíciós partner, akinek a nyakába lehetne akasztani ezt a koloncot. Még a parlamenti többséget biztosító liberális-demokrata szövetség is repedezik, mert az ebben magukat demokratának álcázó egykori konzervatívoknak mintha kezdene kínos lenni a kormányzás, ha az alakulat szellemi atyja előtt nem sikerült megnyitni a cellaajtót. Nem édes a valójában 18 százalékos valós lakossági támogatással hatalmat hozó győzelem íze. De nekünk, akik majd a számlát álljuk, sem lesz könnyű.
