Az ezerszínű ünnep

Arcok, életkorok, hangulatok találtak egymásra a hét végén Marosvásárhely több pontján. 

Szombaton délelőtt a vár udvarán íjászok mérték össze ügyességüket, az egykori katonai sorozó épületében négy vásárhelyi iskola diáksága vallotta meg hitét, a Vár sétányon városnéző sétára gyülekeztek az érdeklődők. Közben a Bolyai líceum sportpályája is élettel telt meg, a Ligetbe érkezőket pedig már a park bejárata előtti téren magával ragadta és beszippantotta az ezerarcú, ezerhangú Forgatag.

 

Több százan a sportpályáért

Szombaton reggel a 9 órás rajt után az AC/DC zenéjére rótta a köröket a duatlonra benevezett 5-6 versenyző a Bolyai líceum felújításra váró sportpályáján. A gyermekek hétszer futották körbe, tízszer pedig kerékpáron kerülték meg a pályát. A Bolyai-olimpia néven meghirdetett adománygyűjtő sportnap azonban valamivel később indult be igazán. A Fuss egy kört a Bolyaiért! nevű akcióra folyamatosan érkeztek a jelentkezők, a helyi sportcsapatok – többek között a Maros Kosárlabdaklub és a Mures Monsters amerikaifoci-csapat – mellett szép számban érkeztek a pálya sorsát szívükön viselő marosvásárhelyiek is. Egyetlen korosztály sem hiányzott, mi több, a legfiatalabb résztvevő babakocsiban, egy idős úr járókerettel kerülte meg a pályát. 

A Bolyai-olimpia népszerű programpontját képezték a sportbemutatók – a kínálatban a karate, vívás, tollaslabda, magasugrás is helyet kapott –, de a kerekasztal-beszélgetések iránt is nagy volt az érdeklődés. A gyerekek számára a zsetonvásárlás bizonyult a legizgalmasabbnak, az 5 lejért kapható érmékkel különféle sportágakat, a falmászást is ki lehetett próbálni.

Szathmáry Zsolt, a sportnap főszervezője szerint az adománygyűjtő akciónak közel 360 résztvevője volt, az adományokból pedig 23.700 lej gyűlt össze, amit felszerelésre fordítanak. 

 

Diákvilágok találkozása

A Forgatag évről évre hazahozza a világ különböző tájain élő vásárhelyieket. A marosvásárhelyiek világtalálkozója rendszerint a szombat délelőtti színes, derűs, interaktív műsorral indul. A korábbi években múltbeli időutazásokon vehettek részt a jelenlevők, ezúttal a jelené és még inkább a jövőé volt a főszerep. A 4 iskola, 4 hitvallás című, B. Fülöp Erzsébet koreografálta együttléten a Bolyai líceum, a Református Kollégium, a Római Katolikus Teológiai Líceum és a Művészeti Szaklíceum fiataljai mutatkoztak be a telt házas publikumnak. A csapatok pontokba foglalva körvonalazták világszemléletüket, kapcsolatukat tanintézetükkel, majd rövid kulturális műsorral juttatták kifejezésre mindazt, ami fontos nekik.

Az első fellépők iskolájuk névadójának ma is élő szellemiségét, a kreativitás elismerését és fejlesztését, a kiváló tanár-diák kapcsolatot és az erős, kitartó diákképviseletet emelték ki a bolyais diáklét kapcsán. Ezt követően a 2015-ben alakult Bolyai Zenekör mutatta be produkcióját. 

„Megtanulom, megőrzöm, tanítom, továbbadom/ a szüleim nyelvét a gyerekeim hangján elkopni nem hagyom” – hangzott fel a bolyais hitvallás Gyulai István Örökségünk című dalában. 

A Református Kollégium diákjai mindenekelőtt az Úrhoz irányították gondolataikat. A hálaadás után iskolájuk kapcsán az alábbi kulcsszavakat emelték ki: szeretet, testvériség, egyetértés. Műsoruk is ehhez az emelkedett hangulathoz illeszkedett, háború és béke, 21. századi útkeresés és kortalan ima fűződött össze a produkcióban, amely Radnóti-lírát, slamköltészetet és a Szállj, szállj, kék madár című Vangelis-dal magyar változatát is magába foglalta.

„Hiszek az iskolámban, minden diákjában, az álmaikban, hiszem az irodalom szépségét, a teológia fontosságát (…), hiszek Erdély változatosságában, a Kultúrpalota magyarságában, (…) hiszem, hogy szeretetben, békességben egy szebb jövőt építhetek” – hallhattuk a Római Katolikus Teológiai Líceum fiataljaitól. A diákok az égő csipkebokor történetével utaltak iskolájuk helyzetére, amelyet az égi segítség – akárcsak a bibliai időkben – jóra fordíthat, majd arra is emlékeztettek, hogy a Szentírásban 365-ször olvasható, tehát az év minden napjára jut egy „Ne félj!”. A fiatalok a továbbiakban egy Babits-verset szavaltak.

A Művészeti Szaklíceum csapata a szociális élet fontosságáról, az elfogadásról, az itthon maradásról és a jogi autonómiáról is szólt, hitvallásuk egyik központi gondolata: „az oktatás nem egy tartály megtöltése, hanem a tűz meggyújtása”. Előadásukban költészet és zene fűződött össze, a legemelkedettebb pillanatban fuvolajáték mellett hangzottak fel Reményik Sándor sorai: „Ne várj nagy dolgot életedbe,/ Kis hópelyhek az örömök,/ Szitáló, halk szirom-csodák./ Rajtuk át Isten szól: Jövök”. (Csendes csodák). 

A várbeli épületben zajlott rendezvénynek természetesen díszvendégei is voltak. A műsor első felében Farkas Ibolya színművésznő és Spielmann Mihály író, művelődéstörténész, a későbbiekben dr. Madaras Sándor idegsebész fogalmazta meg, hogy mit jelent számára Marosvásárhely, és mi hiányzik a városból. „A város, amelyért érdemes felkelni” – hallhattuk Spielmann Mihálytól a jellegzetes vásárhelyi arcokat felvonultató fotókiállításon az arcképe alatt olvasható gondolatot. A díszvendégtől azt is megtudhattuk, hogy leginkább a magyarságot hiányolja a városból. Farkas Ibolya elmondta, hogy 16 évesen került Marosvásárhelyre, itt vált nagykorúvá, itt váltotta valóra álmait, ezért a város szülöttének érzi magát. A művészeteket felkaroló, gyűjteményeivel a város kiállítótereit gazdagító dr. Madaras Sándor így foglalta össze viszonyát a városhoz: „Sehol máshol nem tudom elképzelni az életem”, majd azt is elmondta, hogy véleménye szerint a marosvásárhelyi magyarságnak óriási potenciálja van, elképzelései, tervei megvalósíthatók, a siránkozás viszont semmire sem vezet. 

Az együttlét végén az egybegyűltek kézfelemeléssel értékelték a diákcsapatok produkcióit. A legtöbb szavazatot a művészetis diákok kapták. 

 

Kalandok a Ligetben

 A családi és gyermekprogramoknak otthont adó teret péntektől vasárnapig már délelőttönként birtokba vették a legkisebb látogatók. A Caritas sátrában akadálypályákon kalandozhatott, gyurmáz- hatott és számos más játékot is kipróbálhatott az aprónép, a nagyobbak többek között a Lurkó Kuckó Fejlesztő- és Játszóház virágbotjával és logikai társasjátékaival múlathatták az időt. Volt olyan gyerek, aki órákat töltött a játszóház standjánál – tudtuk meg Venter Izabellától, a Kuckó egyik pedagógusától. Bonczidai Dezső és Halmágyi Éva bábművészek szombat délelőtti előadását hatalmas gyermek- és felnőtt-tömeg követte, de nemcsak a füvön elhelyezkedett publikumot érdekelte a vásári bábjáték, a csúszdákról, hintákról is minden szem a produkcióra figyelt.

A Liget egyik legnépszerűbb pontja a nyíregyházi vendégek sátra volt. 

– Áll a tornyom. Én vagyok a nyertes. Döntetlen – hallhatta mindegyre a legó-játszósarok körül nézelődő. Az asztalokon kisebb-nagyobb járművek is készültek, amelyeknek aztán egy versenypályán kellett legurulni, karikán átugrani.

– Minden korosztályra gondoltunk, a legkisebbeket a Duplo-játszósarok, a nagyobbakat a versenyek várják. A trükkös toronyépítésnél el sem tudnék képzelni egyszerűbb játékot, a gyermekek azonban kimondhatatlanul élvezik, és mindig újra is kezdik, ha az építményük ledől. Mások a legóautó-gyártással töltöttek el órákat – mondta Siket Loránd, a nyíregyházi legógyár kommunikációs konzultánsa, aki elárulta, annak ellenére, hogy programjaik mindig nagyon népszerűek, ekkora érdeklődésre még ő sem számított. A nyíregyháziak standjánál egy másik izgalmas játék, az Égig érő paszuly is sok gyereket vonzott. A vállalkozó szellemű óvodások, iskolások a mini múzeumfalu épületében elrejtett termények kitapogatásával juttathatták fel Jankót a paszulyfa tetejére, játékukat a nyíregyházi Jósa András Múzeum és a Sóstói Múzeum munkatársai irányították.

Az említetteken kívül még számtalan kaland várta a Forgatagba bekapcsolódó gyermekeket, mindent felsorolni több újságoldalt igényelne. De természetesen a felnőttek számára is bőven kínált látni-, hallani-, ízlelnivalót a Liget. A szellemi táplálék között könyvvásári kínálat is szerepelt, pár helyi kiadó mellett, a Garabontziás Kiadó közbenjárására, a Sepsiszentgyörgyi Antikvárium is elhozta könyveit.

Kerekasztal-beszélgetés, könyvbemutatók, koncertek – címszavakban talán így lehetne összefoglalni a ligetbeli pezsgést. A lényeg szerintem mégis a személyes találkozásokon, a rég várt és váratlan együttléteken volt. És azon, hogy amikor az utolsó koncert legutolsó dala is véget ért, kialudni készültek a fények, és a kézművesvásár árusai is lassan pakolni kezdtek, a szalmabálák és az óriáspárnák között még mindig száguldott, visongott, nagyokat kacagott a legkisebb vásárhelyiek Forgataga.