Az érzelmek mélysége és gazdagsága
2025-10-20 13:00:00
- Csíky Csaba
Az újabb kutatások szerint Beethoven 1802-ben vázolta fel c-moll zongoraversenyét), és 1803 elején fejezte be, három évvel később, mint régebben vélték. Mint az öt zongoraverseny között középső helyen álló mű, egyszerre tekint vissza és előre: vissza Mozart c-moll zongoraversenyére (K 491), melynek hatása lépten-nyomon érezhető, és ugyanakkor előre a radikálisan újító IV. és V. zongoraverseny irányába. A c-moll hangmen Beethoven pályakezdése óta a zeneszerző „tragikus” hangnemének számított. A nagy c-moll művek sorozata, amely már a zongoraverseny előtt olyan remekműveket foglalt magába, mint a Pathétique szonáta vagy az op. 18 no. 4-es vonósnégyes, innen halad tovább az V. szimfónia és az utolsó zongoraszonáta (op. 111) csúcsai felé.
Mozart c-moll zongoraversenye után, melynek előadását egy ukrán csodazongoristának, Roman Fediurkónak köszönhettük az elmúlt héten, Horia Mihail román zongoraművész vállalkozott a folytatásra Beethoven c-moll zongoraversenyével. A hosszas betegség után felépült művész állta a megmérettetés és összehasonlítás próbáját, és a rugalmas tempók, szép díszítések és frazírozások színessé és kontrasztgazdaggá tették játékát. A szerkesztés kristálytisztasága érvényesült játékában.
A szünet után Bruckner 3. szimfóniája következett.
1873-ban készült el Bruckner a 3. számozott szimfóniájával. Mi is történt eddig? Az f-moll 00-s, a c-moll 1-es, a d-moll 0-s, a c-moll 2. szimfónia után ismét egy d-moll mű következik. Amikor a 3. szimfónia kerül szóba, akkor kikerülhetetlen Richard Wagner személye. Ismert a történet – kis módosulásokkal –, hogy Bruckner, miután elhatározta, hogy valamelyik művét Wagnernek szeretné ajánlani, félszegen megmutatta a 2. és a 3. szimfónia partitúráját eszményképének, és Wagner az utóbbit választotta. Mindenesetre Wagner olyasvalaki volt Bruckner szemében, mint amilyen Beethoven lehetett Schubert számára: elérhetetlen példakép. Szerencsére, ahogy Schubert sem veszítette el saját, mással össze nem téveszthető hangját, úgy Bruckner sem lett Wagner halovány utózengése, mint ahogy azt néhányan még ma is állítják. Igaz, hogy a Bruckner-szimfóniákban időnként fel-feltűnnek Wagner-idézetek, de ma már egyre inkább elfogadott vélemény, hogy bizonyos hangszerelési effektusokon és tónusokon túl Bruckner zenéje nagyon is a szerzőjére jellemző, és senki más muzsikájával össze nem téveszthető. Wagnerével sem. Kicsinyhitű zseni az urak társaságában. Amikor Brucknert hallgatunk, azt az élményt is megkapjuk, hogy a tiszta gyermeki látásmód hogyan jut el kihangosítva a lelkünk közepébe.
A 3. szimfónia többek között ennek a dimenziónak az egyik legszebb példája. A vissza nem térő élmény erejével hatott ránk Bruckner 3. szimfóniájának hallatlanul színgazdag és muzikális tolmácsolása. Tiberiu Soare különleges szuggesztivitással vezényelte a filharmónia zenekarát.
