Az értékpapírokról (III.)

A váltók egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy végrehajtható jogcímek, ami azt jelenti, hogy amennyiben a váltóban elfogadott fizetési kötelezettség nem kerül teljesítésre, egy előzetes bírósági formakontroll eljárás után, amely jóváhagyja a váltó végrehajtását, azt direkt módon végre lehet hajtatni. Vagyis minden további esetlegesen elhúzódó pereskedés nélkül lehet kérni a váltó végrehajtását.

Ennek ellenére úgynevezett váltókeresetet (acţiune cambială) is lehet indítani a kiállító vagy a kifizetésre kötelezett személy, illetve a garantáló személyek ellen. A kereset ellen csak a következő kifogásokkal lehet élni: a váltó semmissége; a váltó egyik aláírójának cselekvőképtelensége; aláírás hamisítása; a visszkereseti jog elvesztése; a váltó szövegének megváltoztatása. 

A váltó végrehajtásának jóváhagyása után a váltó birtokosa fizetésre szólítja fel a kötelezettet, a kötelezett pedig 5 napon belül ellenvetéssel élhet, amelyet ahhoz a bírósághoz kell benyújtani, amely a végrehajtással kapcsolatosan illetékességgel bír. Az ellenvetést sürgősségi eljárással tárgyalják.

A váltókeresetek elévülése az alperes személyétől függ. Az elfogadó kötelezett és kezesei ellen irányuló közvetlen kereset három év alatt évül el. Az elévülési határidő a lejárat vagy az elfogadás elutasításáról szóló tiltakozás dátumától folyik. A visszkereseti kötelezettek ellen irányuló váltókereset a lejárattól számított egy év alatt évül el. A visszkereseti kötelezettek egymás ellen irányuló keresetei hat hónap alatt évülnek el, az elévülési határidő pedig attól a naptól folyik, hogy a forgatmányozó kifizette a váltót vagy ellene elindították a váltókeresetet.

Eddig az idegen váltóról beszéltünk, viszont a gyakorlatban túlnyomórészt a saját váltót használják. A saját váltó (bilet la ordin) olyan értékpapír, amelyben a kiállítója vállalja, hogy lejáratkor meghatározott összeget fizet a kedvezményezettnek. A saját váltó közvetlen fizetési ígéretet tartalmaz, és két személy közötti viszonyt feltételez. 

A saját váltó kötelezően a következő elemeket kell tartalmazza: a saját váltó elnevezést; a meghatározott összeg kifizetésének feltétlen vállalását; a lejáratot; a kifizetés helyét; a kedvezményezett nevét, a kiállítás időpontját és helyét; a kiállító aláírását. 

A saját váltó átruházására, garantálására és kifizetésére ugyanazok a szabályok érvényesek, mint az idegen váltó esetében. A saját váltó esetében nem szükséges az elfogadás.

A gyakorlatban ugyancsak nagyon fontos és használt értékpapír – fizetési eszköz a csekk.

A csekk szabályozása szintén a két világháború közötti korszakban történt meg, és az 1934. évi 59. törvény – az utólagos módosításokkal – ma is hatályos. A szabályozás a Genfben 1931-ben megkötött csekkjogi egyezmény alapján készült. 

A csekk olyan értékpapír, amellyel a kiállító (tragátor) feltétel nélkül utasítja a megjelölt bankot (tras), amelynél pénzletétje van, hogy a kedvezményezettnek (beneficiar) az értékpapír felmutatásakor meghatározott összeget fizessen. A csekket a fedezet (acoperire, másképpen: provizion) korlátai között lehet kibocsátani, a bankkal kötött szerződés alapján. 

A csekk bizonyos mértékig hasonlít az idegen váltóra (cambie), például ugyanaz a felek elnevezése. A csekk sajátosságai azonban a következők: mindig látra szóló értékpapír, kizárólag bank lehet a kifizetésre megjelölt személy, és elsősorban fizetési eszköz (hiteleszközként kivételesen szolgál). 

A csekk érvényességi feltételei: a csekken szerepelnie kell a csekk elnevezésnek, a pénzkifizetésről szóló feltétlen utasításnak, a kifizetésre utasított bank megjelölésének, a kifizetés helyének, a kibocsátás dátumának és helyének, valamint a kiállító aláírásának. 

Ha a csekk nem felel meg az érvényességi feltételeknek, akkor semmis, viszont kötelezettség bizonyítására felhasználható. A csekk standardizált formanyomtatványként jelenik meg, a hamisítás kizárását technikai előírásokkal nehezítik. A csekk makettjét kinyomtatásuk előtt a Román Nemzeti Banknak igazolnia kell. A formanyomtatványok előre tartalmaznak egyes kötelező elemeket (pl. a kifizetésre kötelezett bank neve, a kiállító neve és címe), más elemeket a kiállító tölt ki (pl. az összeg, a kiállítás helye és ideje). Ha a csekkre lejáratot írnak, az a feljegyzés semmis, ugyanis a csekk mindig látra szóló. Ha a csekkre a kiállítás időpontjánál későbbi dátumot írnak, és még a kiállításra így megjelölt időpont előtt kérik a banktól a csekk kifizetését, akkor a felmutatás napján ki kell fizetni. 

A csekk forgalma szerint lehet névre szóló, amennyiben szerepel rajta a kedvezményezett neve és a „nem rendeletre” („nu la ordin”) feljegyzés. Ilyenkor csak a követelés engedményezésének (cesiune de creanţă) eljárásával lehet átruházni a csekket. Ha csak a kedvezményezett neve szerepel rajta, a csekk forgatmányozható, a jogcím átadásával. A csekk bemutatóra szóló is, így ez a csekktípus egyszerű átadással átruházható. Jelen anyagban felhasználtuk dr. Veress Emőd egyetemi tanár vonatkozó munkáit. 

(Folytatjuk)

Gogolák H. Csongor ügyvéd

office@gogolak.ro