Az értékpapírokról (II.)

Az előző részben az értékpapírokról kezdtünk el beszélni, azon belül is a váltókról (cambie, bilet la ordin). A váltó lehet saját váltó, vagy idegen váltó attól függően, hogy ki van kötelezve a váltó kifizetésére, a váltó kibocsátója vagy egy harmadik személy. Az idegen váltó, cambie bizonyos kötelező tartalmi elemekkel kell rendelkezzen, amelyek hiánya akár a váltó semmisségét is maga után vonhatja.

Ezek a törvény által előírt elemek a következők: az idegen váltó elnevezés, a meghatározott összeg kifizetésére szóló utasítás, a fizetésre megjelölt személy neve, a lejárat, a kifizetés helye, a kiállítás időpontja és helye, a kiállító aláírása. Ezeknek az elemeknek a hiánya az idegen váltó semmisségét vonja maga után. A lejárati határidő több típusú lehet: a) látra szóló idegen váltó esetén a bemutatáskor kell fizetni; b) a bemutatástól számított meghatározott időn belül kell fizetni; c) a kibocsátástól számított meghatározott időn belül kell fizetni; d) fix dátumon kell fizetni. Fontos megjegyezni, hogy habár a váltók használatát törvény szabályozza (az 1934. évi 58. sz.), még figyelembe kell venni a Román Nemzeti Bank vonatkozó alkalmazási rendelkezéseit (instrucţiuni, norme) is, amelyek ismerete nélkül a váltójog – drept cambial – nem teljes.

A váltó magánokiratként (sub semnătura privată) és közokiratként (act autentic) is érvényes, viszont általában formanyom- tatványokat használnak, amelyek mintáját a Román Nemzeti Bank határozza meg. 

A váltó további információkat is tartalmazhat, például kamatokat. A kiállított idegen váltó akkor jelent váltókötelezettséget a megjelölt személynek, ha az elfogadja (acceptă) a váltót. Az elfogadás viszont az értékpapír érvényességének szempontjából érdektelen. Az elfogadásra való benyújtást a lejárat előtt kell végrehajtani, következményeként pedig a megjelölt személy lesz a fő váltókötelezett. Az elfogadás céljából történő bemutatás kötelező abban az esetben, ha a váltót a bemutatástól számított határidőre kell kifizetni, vagy a kifizetés más településen történik, mint ahol a kötelezett lakhelye vagy székhelye található. Az elfogadás váltónyilatkozatnak számít, és fel kell írni az értékpapírra. Ugyanez az értéke annak, ha a kötelezett aláírja a váltót. 

A váltó átruházása a forgatmány (gir) elnevezésű váltónyilatkozattal, szkontálással történik. A forgatmány egyrészt a váltó átruházását, másrészt a váltóátruházás eljárását jelenti. A forgatmány az idegen váltó birtokosa (girant) a kiállítóhoz vagy a kifizetésre kötelezett személyhez intézett fizetési rendelet, meghatározott harmadik személy javára (giratar). A forgatmány két műveletet feltételez: a váltó hátoldalára feljegyzett nyilatkozatot és a váltó fizikai átadását. A forgatmány következményeként a harmadik személyre ruházódnak át a váltójogok, és a korábbi birtokosnak a törvény alapján garantálnia kell a váltó elfogadását és kifizetését. 

A szkontálás az a művelet, melynek során a váltó birtokosa kereskedelmi bankhoz nyújtja be a váltót, hogy a lejárat előtt megkaphassa a váltóban szereplő összeget. A bank a szkontálási jutalékát levonja a kifizetendő összegből, ez lesz a bank nyeresége, hiszen a bank már eredeti összegen váltja be a váltót.

 A közös szabályok szerint a „nem rendeletre” feljegyzést viselő váltó átruházható, ugyanis ebben az esetben a követelés engedményezésének szabályait alkalmazzák. 

A váltó garantálása forgatmánnyal és váltókezességgel (aval) történik. A forgatmányozás során a harmadik személy irányába a forgatmányozó természetes személy egyetemlegesen felel a többi kötelezettel. A váltókezesség célja a váltó kifizetésének biztosítása. Az a személy, aki vállalja a garantálást, a kezes (avalist), aki egy vagy több kötelezettnek garantál (avalizat). Ha nem szerepel egy kötelezett neve sem, akkor a váltó kiállítójának kötelezettségét garantálja. A váltókezességet ráírják a váltóra vagy egy toldatra: a kezesség céljából (pentru aval) vagy garantálás céljából (pentru garanţie) felirat és a kezes aláírása szükséges. Ha a váltón csak egy aláírás szerepel, az nem számít kezességnek. Ezt a kötelezettséget érdekes módon sok kereskedelmi társaság vezetője nem ismeri, és „avalizálnak”, vagyis garantálnak váltókat, ami azt jelenti, hogy személyes teljes vagyonukkal felelnek az általuk képviselt társaság által kiadott váltó kifizetésének visszautasítása esetén (pl. ha a váltó beváltása pillanatában, a számlán nincs pénz).

A váltó kifizetése a törvényes birtokosnak történik, a lejáratkor. A kifizetésre a váltót elfogadó személy kötelezhető, valamint a kezesek. A kifizetés a váltó- kötelezettségek megszűnését jelenti. A címletre felírják, hogy kifizetve, a címletet pedig átadják a fizető kötelezettnek. 

Ha elutasítják a váltó kifizetését, illetve, ha megalapozottan feltételezhető, hogy lejáratkor a kötelezett nem fog fizetni, a váltó birtokosa tiltakozást (protest) fog kiállítani. A tiltakozás közokirat, amelyben a törvényesen felhatalmazott szervek (közjegyző vagy bírósági végrehajtó) megállapítják, hogy a váltó birtokosa teljesítette az összes kötelezettséget a váltó kifizetése érdekében. 

A váltó kereskedelmi jelentősége megkérdőjelezhetetlen, azért is használják gyakran a kereskedelmi forgalomban. Egy váltóval előre lehet garantálni a kifizetést vagy a minőséget, illetve, ami a legfontosabb, egy váltót külön bírósági eljárás nélkül (a végrehajtás jóváhagyását leszámítva) közvetlenül lehet végrehajtani. Jelen anyagban felhasználtuk dr. Veress Emőd egyetemi tanár vonatkozó munkáit. 

(Folytatjuk)