Az Erdélyi Toll harmadik antológiája
2018-10-19 11:55:44
- Nagy Székely Ildikó
Az erdélyi irodalom pazar asztalához hívja olvasóit idei harmadik antológiájával a tízéves Erdélyi Toll.
Mint már korábban beszámoltunk róla, 2018 a számvetés, értékelés, a vissza- és előretekintés esztendeje a negyed-évente megjelenő székelyudvarhelyi lap számára, amely mára kiadóvá nőtte ki magát. Ezt bizonyítja az Erdélyi Toll és az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó közös könyvkiadási egyezménye alapján megjelent Erdélyi irodalom I. Az Erdélyi Toll irodalmi és művelődési folyóirat 2009–2010-es évfolyamaiban című kötet is (a másik két idei kiadványról, amelyek az Erdélyi Toll első két évének gyermekirodalmi és tudománynépszerűsítő anyagát ölelték fel, már korábban beszámoltunk).
A három közül az erdélyi irodalomhoz kapcsolódó a legvaskosabb gyűjtemény, több mint 356 oldalon kínál lírai és prózai olvasnivalót, majd kilenc oldalon sorakoztatja fel a Toll első két évfolyamában megjelent szerzőket, akik így a nyolc lapszámban is könnyen megtalálhatók. Ez ismételten Beke Sándor főszerkesztő és munkatársai elkötelezettségét hirdeti az itthon irodalmának felmutatása, megőrzése, az erdélyi szellemi termés új nemzedékek elé „terítése” iránt.
Az alkotói és műfaji sokszínűségre az antológiát összeállító dr. Brauch Magda előszavában is felhívja a figyelmet. A nagy klasszikusok, a legelső Tollban található Arany-líra, Bözödi György, Nagy Olga, Nagy Pál dokumentumértékű önéletírásai és tanulmányai, Fodor Sándor, Balázs Sándor nosztalgikus visszatekintései, Bölöni Domokos és Lőrincz György novellái, Csire Gabriella mondái, Jancsik Pál, Csávossy György, Baricz Lajos, Kinde Annamária költészete mellett – az alkotói névsor igen hosszú, így csak néhányat emeltünk ki a nagyok közül – a legfiatalabbak – Botár Emőke, Nagyálmos Ildikó, Czirják Edit – lírai világa is körvonalazódik. Amint az előszó írója is megjegyzi, nem véletlen, hogy a jövő költőnemzedéke – ma már jól ismert alkotók – éppen az Erdélyi Tollban kapott lehetőséget kilenc-tíz évvel ezelőtt a megmutatkozásra. De nem pusztán önreflexió, tükörbe nézés ez a gyűjtemény, Pomogáts Béla tanulmányából például az is kiderül, hogyan látja az erdélyi magyar irodalom útját az anyaországi irodalomkutató.
A hangsúly, persze, a hazai szerzők színes világainak egymás mellé illesztésén van. Egy csodálatos szellemi kaleidoszkóp születik ebből a törekvésből, amit forgatva a világ bármely táján otthon érezheti magát az erdélyi olvasó.
