A Kárpát-medence népeinek tánckultúrája látszólag rendkívül heterogén fogalom, de ha tánctörténeti szempontból vizsgáljuk, akkor megtaláljuk az összefüggés rendszerét.
A Kárpát-medence népeinek tánckultúrája látszólag rendkívül heterogén fogalom, de ha tánctörténeti szempontból vizsgáljuk, akkor megtaláljuk az összefüggés rendszerét.
A tánc a történelem folyamán, akár manapság is, divatként terjedt Európában a fejlettebb nyugati területekről keletre, a fejedelmi udvarok közvetítésével, az adott kor táncdivatja pedig fokozatosan leszivárgott a paraszti kultúrába. Így lett a versailles-i királyi udvar Pavane-jából Maros menti vonulós (dea’ lungu) és az itáliai hercegi udvarok Saltarellójából dunántúli ugrós, kalotaszegi legényes vagy nyárádmenti forgatós.
Szintén történelmi tény, hogy az oszmán-török uralom a Balkán-félszigeten és Moldvában gátat vetett a táncdivatok terjeszkedésének. A Kárpátoktól keletre eső területek és a Balkán így megmarad a középkori táncrétegnél, a nyugati kultúrák pedig hamar túladtak régi táncokon, mindig újabb divat után kutatva. Ezzel szemben a Kárpát-medence, de főként Erdély, nemcsak asszimilálta az újabb táncdivatokat – de – talán földrajzi elszigeteltségének és politikai függetlenségének is köszönhetően – megtartotta a régieket is! Ezzel magyarázható, hogy Erdély különböző táncciklusaiban felsorakoznak táncműfajok a középkortól a modern korig.
A tánc fennmaradását nagymértékben befolyásolta a XVIII–XX. század polgárosodási folyamata, a városokhoz vagy a kereskedelmi gócpontokhoz közelebb eső területek sokkal hamarabb felhagytak a néptánccal, mint a szegényebb vagy távolabb eső vidékek, sőt a volt zsellérfalvak általában egy régebbi táncréteg őrzőivé váltak.
Ezzel magyarázható az is, hogy az erdélyi románok és cigányok olyan folklorisztikai rétegek őrzői, amelyeket a magyar vidékek többségében már nem találunk a XX. század elején, de írásos feljegyzéseink vannak arról, hogy a magyarok is táncoltak hasonló táncokat.
A Hagyatékok című előadásunk felvezetőjében felsorakoztatjuk – a teljesség igénye nélkül – a különböző erdélyi táncműfajokat alakulásuk lehetséges sorrendjében, egyetlen „ezerarcú” dallamunk segítségével rámutatva a hangszeres zene alakulási formáira is, utána pedig Közép-Erdély négy nagy etnográfiai területéről mutatunk be táncokat: a Küküllőmentéről, a Mezőségről, Kalotaszegről és a Maros mentéről.
Előadások:
November 11-én, kedden 19 órától
November 21-én, pénteken 10 és 12 órától (óvodáknak és iskoláknak)
November 22-én, szombaton 17 órától
Helyfoglalás és jegyváltás a Maros Művészegyüttes pénztáránál: 0746-540-292
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
