Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Nyárádszentlászlót Orbán Balázs „a Nyárád mentinek legszebben, legfestőibben fekvő falujá”-nak nevezi A Székelyföld leírása X. kötetében. Kilencvenéves adatközlőket is találtam itt, akik a XX. század elejének viseletéről, majd a 60 évesek a saját koruk kissé megváltozott ruháiról számoltak be. Itt is zöld kalapot hordanak a legények, melybe a szeretőjük nagy ünnepeken egy szál szegfűt tűzött. Vasárnaponként árvalányhaj volt a kalapjukban, s a húsvéti s a katonai besorozáskor a leánytól kapott bokrétát a mellükre tűzték, nem a kalapjukra. A házasok csak fekete kalapot, s télen mindenki feltűrt szélű fekete báránybőr kucsmát viseltek. A második korosztály, a ’40-es évektől semmilyen bokrétát nem hordott.
A régiek inge kenderszőttes, elegyes, hasított szabású, ejtett vállú, bő ujjú, s a gombolás két oldalán 1-2 soros letűzés díszítette. A gallér csak egy kisujjnyi visszatűrés az állópántból. Fiaik már végiggombolós, szabott gallérú gyolcsingben jártak. Viseltek a fiatalok itt is piros színű lájbit, mindkét korosztályban, de bolti anyagból varrták 1940 után, s fekete vagy fehér kacsakaringós mintával rávarrt zsinórral díszítették, nem virágmintával. A házasok fekete lájbija rendelésre készült, s lehetett zsinórozott vagy anélküli. Bundalájbit is hordtak, Szeredából vették vagy Szentgericéről, a vásárból, ez díszítetlen volt. A legrégibb nadrág itt is a harisnya, háziszőttes posztóból, a viselő szürke, az ünneplő fehér, fekete szegéllyel és szerény fekete zsinórozással. Ezt a priccsesnadrág váltotta fel, azaz egymás mellett élt a két ruhafajta. Ezt is a háziasszony szőtte, s a helyi szabó varrta meg. Az ujjas is szürke, házilag szőtt condraposztó volt, az ünneplőt báránybőr gallérral viselték télen, s elöl vitézkötés díszítette, vastag zsinórból fonva. A fricskót, a rövid posztó- vagy szövetkabátot hétköznapi munkához vették fel, flanellel bélelték, s gyakran az ujjait a háziasszony kötötte gyapjúból, de viseltek az ujjas alatt fehér, bebújós, kötött gyapjúlájbit is. Az 1960-as évektől általános viselet lett a pantallónadrág. Bocskort a majorok s a szegényebbek hordtak, munkára általában készen vagy rendelésre csináltatott bakancsot húztak. Az ünneplő az öregeknél az „ezerráncú” csizma volt, ezt a csizmafajtát Demeterfalván is emlegették. Ha ezer ránc nincs is, de ráncok vannak rajta a kemény csizmaszár és a csizma feje között tenyérnyi szélesen, de emellett viseltek ránc nélküli keményszárú csizmát is. Drága holmi volt a csizma, egy tehén árába került rendelésre készíttetve, s főleg Vásárhelyen csináltattak a módosabbak szép bokszcsizmákat, ráncos csizmákat. Híres szabó volt a faluban Simon Mihály, aki férfi és női holmikat egyaránt megvarrt és zsinórozott.