2020. augusztus 10., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Milyen igények és szükségletek irányítják az emberi tevékenységet? Abram Maslow, a XX. század egyik meghatározó amerikai pszichológusa kidolgozott egy olyan elméletet, amelynek az emberi motiváció a központi kérdése. Erre reflektál Kövesi Péter egyik tanulmányában az Elixír folyóiratban. Lássuk néhány érdekes gondolatát.

„Sajátos helyzetben vannak azok, akik a spirituális (vagy annak vélt) igényeiket kielégítendő, az alapvetőbb igényeik beteljesülése nélkül, sőt gyakran azok helyett fordulnak vallási vagy ezoterikus csoportokhoz, egzotikus tanokhoz, szektákhoz, irányzatokhoz.” Sokan a meg nem kapott szeretet, az elismerés érzését, a biztonság hiányát az akol melegével, biztonságával pótolják életükben. Mágikus technikáktól várnak védelmet, biztonságot, guruktól elismerést. Ilyen közösségekben gyakoriak a frusztrált, magánéletükben sikertelen, párkapcsolatra képtelen emberek. Tipikus példa volt erre az az egyébként a szakmájában sikeres középkorú hölgy, aki szeretetet soha nem tapasztalt gyermekként nőtt fel, és soha nem volt képes meghitt kapcsolatot teremteni senkivel. Különböző ezoterikus közösségeket végigjárva megbizonyosodott arról, „mindennek az az oka, hogy ő olyan tiszta, emelkedett rezgésszámú lélek, akihez nem méltó egyetlen ember sem”. Sajnos, miközben az angyalokra várt, a zárt osztályra került. ,,Az esztétikai igények, csakúgy mint a transzcendenciavágy, kielégülhetnek az úgynevezett meditációk során. Az »úgynevezett« kitételt azért alkalmaztuk, mert azoknak a csukott szemű képzelgéseknek, ahol a meditáló csodálatos magasabb világokba, magasztos lények körébe képzeli magát, semmi közük a meditációhoz. Ott, ahol a spiritualitást kellő emberi és lélektani alapok nélkül, technikákra, guruk ígéreteire, a beléjük vetett vakhitre alapozzák, ezt föl sem ismerik, inkább üdvözlik, megerősítve bennük, hogy a legjobb helyen vannak, minden rendben van velük. Biztosítják őket arról, hogy ott tudják magukat megvalósítani, és a szellemi fejlődésükre is garanciát vállalnak.” Nem lehet azt mondani, hogy ezek az utak egyáltalán nem jók, csak azt, hogy nem mindenkinek, és nem mindegy, hogy mikor. A követelményeket több úton is meg lehet határozni, ezek egyike, ha a Maslow-féle hierarchia egyes lépcsőfokainak kielégítettségi szintjét vizsgáljuk meg. Vagyis először a hétköznapi életünkben kell rendet teremteni, s minél magasabb házat akarunk építeni, annál szilárdabb alapokra van szükségünk. Abban az esetben, ha az alapfokú szükségletek kielégítettek, és az illető már az önmegvalósítás és a transzcendencia szintjén jár, az alacsonyabb szintű igények átértékelődnek, és változik a kielégítésük igénye, módja. A környezet ezt nem mindig tolerálja, az illetőt enyhébb esetben is különcnek, magának való csodabogárnak nézik.

Az „önmegvalósító” emberek jellemzői Maslow szerint:

– A valóságot gyakorlatiasan észlelik, és jól tűrik a bizonytalanságot.

– Magas szintű önismerettel rendelkeznek, és visszavonják projekcióikat, olyannak fogadják el magukat és másokat, amilyenek.

– Spontán módon gondolkodnak és viselkednek.

– Inkább a problémákra, mint önmagukra összpontosítanak.

– Jó humorérzékük van.

– Kreatívak, törődnek az emberiség jólétével.

– Mélyen átélik az élet alapélményeit.

– Erős és mély kapcsolatokat alakítanak ki inkább kevés, mint több emberrel.

Látható tehát, hogy nem különleges képességekről van szó, nem arról, hogy levitálni tudnak vagy angyalokkal társalognak, bár a legkülönfélébb, az átlagos emberi képességeket meghaladó kvalitásaik lehetnek, ezeket nem célnak, legfeljebb eszköznek tekintik. A megvilágosodott embert arról lehet felismerni, hogy nem lehet felismerni, mondhatnánk. A szükségleti piramis szintjei változhatnak a felsoroltak értelmében: 1. Az önmegvalósított ember sokkal jobban bírja a nélkülözést, a hiányt. Nem feltétlenül kell aszkétává válnia, de a spirituálisan elkötelezett ember számára nem olyan szenvedés például böjtölni, mint annak, aki az evést tartja léte legfontosabb dolgának. A Biblia szavaival élve: „nem csak kenyérrel él az ember”. 2. A biztonságot nem kívül keresi, hanem önmagában, illetve szellemiekben találja meg: „ne aggodalmaskodjatok a holnap miatt” 

(hegyi beszéd, ősbizalom). 3. A szeretet felértékelődik, de inkább az adás igénye, mint a kapás követelése. Ez a feltétlen szeretet Pál apostoli szintje. 4. A megbecsülés elsősorban önbecsülést, pozitív önértékelést jelent. Ő nagyobb tisztelettel van mások iránt, de egyre kevéssé motiválja, hogy tiszteljék és hírnevet szerezzen. Autonóm személyiség, nem függ mások véleményétől. 5. A kognitív szint is átalakul: nem a megszerzett tudás mennyisége, hanem annak megélése, megvalósítása, a Hamvas Béla-féle realizáció lesz a fontos. „Mert nem a tudás által elégül ki a lélek, hanem ha a dolgokat belülről szemlélheti és ízlelheti”, mondotta Loyolai Szent Ignác a Lelkigyakorlatokban. 6. Az esztétikai szükségletek tudatosult célja a harmonia mundi a földön. A rend nem a dolgok földi tetszetősége, hanem azok örök rendje. Hamvas szerint a „preegzisztens rend”. 7. Az önmegvalósítás szintjéről igen keveset mondhatunk. Ahogy Jung nevezte, az „önaktualizáció” esetén semmiképpen sem az ego szintjén álló önmegvalósítók törekvéseiről van szó, amelyekkel a világ számára adnak-kapnak bizonyságot saját értékeikről. 8. A transzcendencia igénye, keresése mint megélt transzcendens tapasztalás jelenik meg, sőt, mint önmaga és a világ megtapasztalásának egyetlen reális módja.

Illusztráció