Az elévülésről és az elbirtoklásról (V.)

Amint az előző részekben írtuk, az elévülésnek két hatása van, egy negatív-jogvesztő (ez a tulajdonképpeni elévülés, románul pres-cripţie extinctivă), ami a jogok határidőn túl történő gyakorlását szankcionálja, valamint egy pozitív-jogszerző hatás, az elbirtoklás (uzucapiune vagy prescripţie achizitivă), ami bizonyos állandósult gyakorlati helyzeteknek jogi következményt ad, és tulajdonszerzést, jogszerzést eredményez.

Sokak számára jól ismert tény, hogy 1989 előtt, a kommunizmus idején a román állam a területek polgári körforgását, értékesítését kivonta a magánszemélyek hatásköréből, vagyis azokat élők közötti jogügyletek által értékesíteni nem lehetett. Ennek értelmében telkekre vonatkozó, közjegyző által hitelesített adásvételi szerződéseket nem lehetett kötni. Mivel a rendes, tulajdonátruházó jogügyletek semmisek voltak, ezért szélesen elterjedtek az úgynevezett zsebszerződések, melyek értelmében magánokirati formában, ha nem is adásvételnek címezve, de az eladó által kibocsátott „kézinyugta” (chitanţă de mână) ellenében a vevő kifizette az álcázott adásvétel ellenértékét, az illető telek birtokába jutott. Mellesleg, a kataszteri rendszer katasztrofális és be nem fejezett állapota miatt, valamint a le nem vezetett hagyatékok miatt ez az egyik oka annak, hogy jelenleg is, főleg vidéken, nagyon sok telek jogi állapota kétes. Habár formálisan és az akkori, 1989 előtti rendelkezések szerint ezek a jogügyletek nem voltak adásvételi szerződések, az ügyletben részt vevő felek azzal a nyilvánvaló szándékkal kötötték meg, hogy a telek tulajdonjogát átruházzák. Az ügylet megkötése után a vevő, aki jogilag nem volt az, úgy viselkedett, mint egy igazi, jogszerű tulajdonos, viszont erről törvényes iratot, jogcímet nem birtokolt. Mivel adásvételi úton ezt a jogcímet nem lehetett megszerezni, ezért a tulajdonjoghoz az úgynevezett elbirtoklás (uzucapiune) útján lehetett hozzájutni, bírósági úton. Az elbirtoklás tulajdonképpen azt jelenti, hogy ha valaki egy bizonyos telket elég hosszú ideig birtokol (posesie), az tulajdonjoggá (proprietate) „válik”. A tulajdonjog megjelenése az elbirtoklás és a jogszabályok automatikus következménye, de megállapítani, tehát betelekelhető iratot szerezni róla csak a bíróság ez irányú megállapító (constatare) bírósági határozatával lehet. Természetesen bizonyos törvényes feltételek kell teljesüljenek az elbirtoklási eljárásban, hiszen nem lenne normális, ha bármilyen esetben, pusztán a használat/birtoklás eredményeképpen az eredeti tulajdonos tulajdonjoga eltűnne.

Ahhoz, hogy elbirtoklásról beszéljünk, az elbirtokolt telek elsősorban a polgári körforgás része kell legyen, tehát törvényesen elidegeníthető, ezért az állami köztulajdonú telkek (drept de proprietate publică a statului) nem elbirtokolhatók. Az állam magántulajdonú telkei viszont (drept de proprietate privată a statului) elbirtokolhatók. 

Mivel Romániában 2011. október 1-től új Polgári törvénykönyv lépett érvénybe – márpedig sok elbirtoklás kezdete 2011 előtti –, ezért elbirtoklás esetén különbséget kell tenni a régi, valamint az új Polgári törvénykönyv által szabályozott elbirtoklási feltételek között. Amennyiben egy elbirtoklás a régi Polgári törvénykönyv ideje alatt kezdődött, tehát 2011 előtt, akkor annak feltételei a régi törvény szerint kerülnek elemzésre, még akkor is, ha 2011 után kérik a bíróságtól annak megállapítását.

A régi Polgári törvénykönyv szerint ahhoz, hogy elbirtoklás nyomán jelenjen meg a tulajdonjog, a telektulajdonos használati joga folyamatos, félbeszakítatlan, zavartalan, nyilvános és tulajdoni jogcím alatt gyakorolt kell legyen.

A használat akkor folyamatos (continuă), ha ezt megszakítás nélkül gyakorolja a birtokos. Ennek értelmében a megszakított használat nem eredményezheti a birtokos tulajdonjogának megjelenését. A használat akkor zavartalan (netulburată), ha azt nem erőszakos módon alapozták meg, illetve a rendes tulajdonos erőszakos módon azt nem akadályozza. A használat nyilvános (public) kell legyen, tehát erről a törvényes tulajdonos tudomást szerezhet. Amennyiben a használatot a használó nem nyilvánosan gyakorolja, nem beszélhetünk elbirtoklásról. A birtokló a használatot tulajdonosi jogcím alatt kell gyakorolja, ami azt jelenti, hogy nem mint bérlő vagy mint egyszerű használó, hanem mint tulajdonos.

A használat mellett az elbirtoklás másik legfontosabb feltétele egy bizonyos használati idő eltelte. Ez az éppen alkalmazandó jogszabálytól függően különböző lehet. Ennek értelmében a régi Polgári törvénykönyv szerint beszélünk 30 éves elbirtoklási időről, valamint 10-től 20 évig tartó elbirtoklásról. Ebben az esetben a birtokosnak semmilyen jogcíme nincs a telekhasználatra vonatkozóan, lényegtelen, hogy jó- vagy rosszindulatúan használja a telket. Tehát ebben az esetben a 30 éves használat mellett csak a fentebb részletezett használati feltételek kell teljesüljenek. Ez azt jelenti, hogy akár egy törvénytelen telekhasználó is szerezhet tulajdonjogot.

A régi Polgári törvénykönyv szerinti 10-től 20 évig terjedő, valamint az új jogszabályok szerinti elbirtoklásról a következő részben beszélünk. 

(Folytatjuk)

Gogolák H. Csongor ügyvéd

office@gogolak.ro