Az együttérzés hajlékában

Advent utolsó vasárnapján jelentős esemény színhelyévé vált a meggyesfalvi református egyházközség Kapa utcai temploma. Csenteri Levente lelkipásztor beiktatására gyűlt össze az egyházközség gyülekezete, a megyeszékhely és a régió lelkipásztorai, gondnokai, főgondnokai, főjegyzője, a megyeszékhely magyar alpolgármestere, de a távol maradók is lélekben együtt ünnepeltek a jelenlévőkkel. 

A Marosvásárhely nyugati felében, a vegyipari kombinát közelében található VI. számú egyházközség 1981-ben vált külön a Vártemplomtól és tért az önálló anyaegyházközség útjára. Az imaházként használt ingatlan templommá szentelésére 1996-ban került sor. A székely kapus, meghitt hangulatú templombelső minden talpalatnyi felületét kihasználva növelték befogadóképességét, az évek során végzett épületbővítések révén térbeli alakzata fordított L betűt idéz.

Az Úr eljövetelének karácsonyra hangolódó várakozásában Jakab István, a Maros-mezőségi Református Egyházmegye esperese tartott lelkészbeiktató istentiszteletet. Ünnepi hálaadó igehirdetésében az esperes többek között az elkötelezett papi hivatást, annak rendeltetését hangsúlyozta. Mint mondta, a lelkész az emberekért rendeltetett az Isten szolgálatára. Empátia és alázat nélkül azonban nincs igazi szolgálat. Minden lelkipásztor életében vannak kudarcok és nehézségek, a hívekkel tele templom jelenti a sikerélményt. A teológia elvégzését követően négy-öt évnek kell eltelnie ahhoz, hogy jó igehirdető legyen egy pap. Ahhoz azonban, hogy jó pásztor is váljék belőle, hosszú évek megpróbáltatásai szükségeltetnek. A beiktatásra váró lelkipásztor immár jó igehirdetőként, befogadó közösségre találva, annak jó pásztorává kell váljék – hangsúlyozta az egyházi elöljáró. 

A meggyesfalvi egyházközség főgondnoka adta át frissen felszentelt lelkészének a gyülekezet adományát, az új papi palástot, a jelen lévő lelkipásztorok pedig egy-egy általuk választott, alkalomhoz illő igével mondtak áldást az egyházközség új pásztorának életére, munkásságára. Dénes Előd lelkipásztor a szimbólumokat: kulcsot és pecsétet, valamint az egyházközség Bibliáját nyújtotta át a közösség frissen megválasztott lelkipásztorának. Amint humorral fűszerezve elhangzott, „az egyházközség szerencsés helyzetben van, mert egyet kért és kettőt kapott” – ugyanis a lelkész felesége, Csenteri Imola is a református teológia végzettje.

 

Tisztelet a múltnak – reménység a jövőnek

Csenteri Levente beiktatott lelkipásztor igehirdetésében az együtt épülésre, együtt munkálkodásra helyezte a hangsúlyt. Mint kifejtette, a gyülekezeti közösség nem magánvállalkozás, hanem olyan közösség, ahol eredményes munkát Istennel és embertársainkkal együtt lehet elérni. Isten hajléka nem a versengés, hanem az együttérzés hajléka kell legyen. Igehirdeté-sében tisztelettel adózott az elődök előtt is, akik telket vásároltak, imaházat építettek, majd templommá alakították és felszentelték azt. Mint hangsúlyozta, nem merülhet feledésbe azok emléke, akiknek hite és szeretete révén létrejött a gyülekezet. Erősíteni, építeni és megtartani ezt a közösséget a hitben járt elődöknek együttes erővel sikerült, és ezt az együtt munkálkodást szeretné folytatni. „Isten lefarag néha az életünkből, de azért teszi, hogy valami a helyére kerüljön” – mondta az egykori marosvásárhelyi segédlelkész, az Uzdi-szentpéteren, legutóbb pedig Nyárádszentbenedeken szolgált lelkipásztor.

Ötvös József lelkipásztor köszöntőjében felelevenítette az egykori jeddi szolgálata alatt megismert vallásórás kisdiákot, a most beiktatott lelkészt, valamint hitben élő családját. Az előd, Orbán Dezső nyugalomba vonulásával „tőletek függ, hogy milyen reformátusság lesz itt majd harminc év múlva”, ennek érdekében pedig keményen kell dolgozni – hangzott a mentori figyelmeztetés.

Peti András alpolgármester köszöntőjében a lelki közösség és a lelki egyensúly egymásra találásának fontosságát hangsúlyozta. Mint jelezte, az adventi várakozás nagy elvárásokkal, követelésekkel is párosul, ugyanakkor egyre kevesebben teszik fel önmaguknak a kérdést, hogy megtettek-e mindent felebarátaik gondjainak enyhítésére, egyensúlyban van-e az adok-kapok? – zárta gondolatait az alpolgármester.

A Debrecenben műtét előtt álló Orbán Dezső nyugalmazott lelkipásztor – akinek felépüléséért az istentisztelet keretében könyörgés hangzott el – levélben köszöntötte utódját. „Tégy mindig úgy, hogy senki a te ifjúságodat meg ne vesse… légy bátor és erős, ints, feddj, ha kell…” A megújuló gyülekezettől a megelőlegezett bizalmat kérte, azt, hogy higgyenek ifjú lelkészükben és támogassák munkáját.

A meghitt együttlét színvonalát az egyházközség kórusának szolgálata emelte, és Reményik-vers zárta az ünnepséget. A művészi tökéletességre törekvés Béres Csaba kántor személyében ambíciós, lelkiismeretes segítőt sejtet, akinek a maximalizmust is meghaladó minőségi munkájára a lelkipásztor és a közösség bizton számíthat.

Advent negyedik vasárnapján a Kapa utca majd’ teljes hosszában gépkocsiparkolóvá alakult több mint négy órára. Aranyvasárnapon a körzet református templomába összegyűlt hívek közössége – ahol az unitárius, evangélikus, római katolikus testvéregyházak is képviseltették magukat – bizonyíték arra, hogy minden út vezet valahová…