Az egységes bértövényről – fenntartható fizetésemelések? (2.)

Az előző részben a 2017. július 1-jén életbe lépett 2017. évi 153. sz., a közpénzekből fizetett alkalmazottakra vonatkozó egységes bértörvény által előírt fizetésemelésekről írtunk. 

Jó romániai tipikus dilettáns törvényhozási szokáshoz idomulva (elég csak megnézni, hogy hány sarkalatos alapvető törvényt minősít részben alkotmányellenesnek az alkotmánybíróság), máris sikerült egy jogi anomáliát létrehozni. Az új bértörvény ugyanis a nagy egységesítési igyekezetben hatályon kívül helyezte a rezidens orvosokat eddig megillető mintegy 650 lej értékű ösztöndíjat, valamint az étkezési jegyeket, amelyek következtében több mint 900 lej gyakorlati keresletlevonást kell ezek az orvosok elszenvedjenek. Történik ez úgy, hogy az ígért fizetésemelés csak 2018 márciusában fog bekövetkezni, vagyis addig körülbelül 7200 lej vesztesége lesz ennek a kategóriának.

Az általános felháborodás eredményeképpen az Egészségügyi Minisztérium azonnal jelezte, hogy ez nem fog megtörténni, a törvény nem így szól, de ha mégis, akkor módosítják. A törvény amúgy pontosan így szól, minden nem fizetés jellegű juttatást (ösztöndíjat) és étkezési jegyet azonnal hatályon kívül helyez. Ez természetesen nem lenne probléma, amennyiben egy azonnali fizetésnövelés kompenzálná vagy a levonás egy időben lépne érvénybe a fizetésemeléssel, viszont, amint azt már írtuk, a fizetésnövelés csak 2018 márciusában lép életbe, a „fizetéslevonás” viszont azonnal.

A problémát jogalkotói eljárási rendelkezések miatt azonnal orvosolni nem lehet, ugyanis az azonnali orvoslást egy sürgősségi kormányrendelet rendezhetné, ezt viszont, parlamenti szünet lévén, nem lehet meghozni. 

A zavar valószínűleg átmeneti, és szeptemberben legkésőbb orvoslásra kerül, viszont jellemző, hogy egy ilyen fontos jogszabály esetén és pont egy ilyen érzékeny területen a törvény már indulásból szarvashibával küzd.

Visszatérve a jogszabály konkrét rendelkezéseire, ezeket nagyrészt az előző részben tárgyaltuk, kitérve a tanügyben, valamint az egészségügyben dolgozók fizetésére, elkezdve a bírák és ügyészek fizetésére vonatkozó rendelkezések elemzését.

Konkrétan a fizetésemelések után egy, a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszéken 20 éves régiséggel rendelkező bíró 26.250 lejt visz majd haza, egy táblabírósági bírói ranggal rendelkező pedig 23.000 lejt. Egy kezdő bírójelölt (judecător stagiar) havi 8149 lejes fizetéssel rendelkezne, egy magiszteri hallgató (auditor de justiţie) pedig 6582 lejes fizetést kapna 2022-ben.

Az ügyészek esetében, amennyiben azok táblabírósági ügyészi funkcióban vannak, valamint 20 éves régiséggel rendelkeznek, 21.238 lej lenne a maximális illetmény. Amennyiben az illető ügyész egy alacsonyabb szintű bírósági funkcióban lenne – pl. városi bíróság (judecatorie) – és 3 és 5 év közötti régiséggel rendelkezne, valamint I. osztályú fizetésbesorolásban, a fizetése 10.637 lejig emelkedne. Egy kezdő ügyészjelölt (procuror stagiar) fizetése 7761 lej lenne 2022-re. 

A törvény egy negyedik kategóriában is rendezi a fizetéseket, ez a honvédelmi dolgozók (katonák), rendőrök és más, a nemzetbiztonsággal kapcsolatos tevékenységet ellátó személyek fizetését érinti.

A katonai személyzet, a rendőrök, a börtönrendszerben dolgozó személyek, valamint a veszélyes munkakörben alkalmazott polgári személyzet veszélyességi többletet kap, így például a különlegesen veszélyes munkakörben dolgozó fentebb felsorolt személyek 37-50%-ig terjedő pluszilletményt kapnának. A veszélyes munkakör 15%-os pluszjutalékot jelentene, az emelt veszélyességű munkakörök esetén pedig egészen 30%-ig terjedő pluszkompenzációt ír elő a törvény.

Hasznos a túlórázó közalkalmazottak javadalmazását szabályozó rendelkezés. A törvény életbe lépése előtt a túlórát nem lehetett kompenzálni, csak szabadnapokkal. 

Az új jogszabály azt írja elő, hogy a túlórát a következő 60 napban megadott fizetett szabadnapokkal lehet kompenzálni, vagy, amennyiben ez nem lehetséges, akkor a dolgozókat a következő hónapban egy 75%-os pluszilletménnyel kompenzálják.

Ugyanakkor azon közalkalmazottak, akik munkaszüneti napokon dolgoznak, ugyancsak a következő 60 napban fizetett szabadnapokkal kompenzálhatók, vagy 100%-os pluszilletménnyel. A túlóra kompenzálásához a túlóra elvégzésére vonatkozó feljebbvalói írásos utasítás szükséges. A törvény ugyanakkor rendelkezik a 2018. december 1-től folyósítandó szabadságpénzről, amely egy országos bruttó minimálbér értékével egyenlő.

A fenti fizetésemelések kétségkívül szükségesek. A kérdés viszont az, hogy ezek fenntarthatók-e, vagyis van-e rá költségvetési keret? Az, hogy ezen fizetésemelések költségvetési forrását nem sikerült még konkrétan megjelölni, illetve, hogy rendelkezések nem lépnek azonnal és teljes egészében életbe, arra enged következtetni, hogy a kormánynak nincs még világos elképzelése, hogy honnan is lesznek ezek kifizetve. Az elmúlt hetek nevetséges kormányzati dadogása a 2-es nyugdíjpillér államosításáról, a társadalmi szolidaritás adóról, a családi adóról, a jövedelem – és nem a profit – adózásáról, amelyeket utólag mind cáfoltak, arra enged következtetni, hogy a politikai és populista ígéretek mögött nincs világos elképzelés, és a „most ígérünk, majd a választás megnyerése után gondolkozunk” helyzetben vagyunk. 

Amennyiben a kormány egyik kézzel ad (a közalkalmazottaknak), a másikkal pedig megnyomorítja a magánszférát (pl. jövedelem- és nem profitadóval), ami ugye az állami bevétel nagy részét termeli (főleg a héával) vagy „einstandolja”, magyarországi mintára, a nyugdíjpénztárakat, a fizetésemelések nem lesznek fenntarthatók. 

Ebben az esetben csak a társadalmi feszültség és elégedetlenség újraelosztása fog megtörténni a társadalmi kategóriák között.