Az asztrológus válaszol

• 2011-08-25 12:51:35

• Tóth Sándor

Sokan felteszik a kérdést: vajon milyen lesz ennek a hónapnak az időjárása? Annyit hadd jósoljak, bár sem meteorológusi, sem más jóslási módszereket nem vettem igénybe, kivéve az asztrológiai szimbólumokat-, hogy szélsőséges időnk lesz e hónapban.

MOTTÓ: Fenti világ csillagtükre, üzenetet küld a Földre:
„Megtestesült szellem-ember, sorsod legyen édes teher!”
Kedves Olvasók!
Augusztus 23-án 13 óra 6 perckor belépett a Nap a Szűz jegyébe. Sokan felteszik a kérdést: vajon milyen lesz ennek a hónapnak az időjárása? Annyit hadd jósoljak, bár sem meteorológusi, sem más jóslási módszereket nem vettem igénybe, kivéve az asztrológiai szimbólumokat-, hogy szélsőséges időnk lesz e hónapban. Ahogy mondani szokás: kapunk hideget-meleget! Pedig a jó kis nyugodt, csendes „vénasszonyok nyarára” vágyunk, amikor nézegetjük a szőlőszemek érését, és söprögetjük a lehullt faleveleket. Hát erre jómagam nem számítok.
A Szűz hava arról is szól, hogy befejeződik a nyár, ami alatt lehetőleg feltöltődtünk a nap sugaraival, és most elraktározzuk ezt az éltető meleget immunrendszerünk legrejtettebb zugaiba. Kezdődik az iskola, ahol csemetéinket remélhetőleg magas szinten fogják tanítani. Az egyik kislányom most kezdi az első osztályt, és a nyár folyamán többször megkérdezte, hogy mikor mehet már iskolába? Egy kicsit „a kivétel erősíti a szabályt” érzésem van vele kapcsolatban, de az is eszembe jutott, hogy „az alma elég messzire elgurult a fájától”. Egyetlen olyan emlékem sincs, amikor is vártam az iskolakezdést diákként. Annyira jó volt akkoriban, a ’60-as évek végén a gyermekkorunk! Amikor még nem volt tv, számítógép, mp3-as lejátszó, csak a rádió, amit addig tekergettünk, amíg „bejött” a Szabad Európa. Imádtuk a Deep Purple- t, a Led Zeppelint, a Doorst, vagy a jó öreg Ozzy Osbourne-t, aki még szemtelenül fiatal volt, és már akkor is jó zenét játszott. A fiatalok talán el sem tudják képzelni, hogy akkor még csak a mozikban vetítettek filmeket. Örülni tudtunk a megcsonkított amerikai filmeknek, melyekből kivágták a szocialista erkölccsel össze nem egyeztethető szexjeleneteket, amiért fel voltunk mélységesen háborodva. Akkoriban még bőség volt és vidámság, az emberek is optimistán szemlélték a világot. Pedig már készülődött a sötétség, már elindult a fejetlen iparosítás, a be- és kitelepítések, és a ’70-es években már nagy erőkkel folyt az erőszakos „térítés”, az ateizmus legsötétebb vermébe toloncolták a széles néptömegeket, akikről azt mondták, hogy történelem-meghatározó szerepük van. És jött a gazdasági üzemzavar, és kis kamaszfejjel jópofa dolog volt éjjel sorban állni a Merkúr üzlet udvarán, mert reggel cukrot osztottak. És eljött a kereskedők, az üzleti árusok világa, amikor az értelmiségiek Fa szappanokat adtak a pult alól kikerülő élelmiszerért. Vagy emlékszem a Kent cigaretta bűvös hatalmára, vagy a kávéval való korrumpálás realitására. A mából visszatekintve szürreális, kafkai időket éltünk, és hiába igyekeztünk logikát keresni a történésekben, mert ilyen nem volt. Csak köd, sötétség, árulás, besúgás és hitványság. Lefele néző tekintetek, hajlott gerincek, bánatos, kétségbeesett, ráncos tekintetek. Fáradt kilátástalansággal baktató eszközemberek, nyúlványemberek –, ahogy Bertold Brecht írta. De azért eljártunk színházba, és kiengedtük a fáradt gőzt, amikor olyan vicceseket mondtak a szereplők, hogy: „szegények vagyunk, de jól élünk!”. A társadalom másik fele ivott, vedelt, alkoholmámorban tengette napjait, hogy ne kelljen szembesülni a „méltatlanság korával”. Az egyenes gerincűeket pedig elvitték, megfélemlítették, megzsarolták, beszervezték. Ha még mindig nem ment a meghajlás, akkor börtönökbe csukták, verték, éheztették. Mert ez volt a rendszer. A rezsim. A vaskor legsötétebb bugyra, amit úgy hívtak, hogy szocializmus. És a vezetők, élükön n. c. elvtárssal, a susztergéniusszal azt hitték, hogy nincs Isten és nincs isteni igazságszolgáltatás. Azt gondolták, hogy a hőn szeretett vezér fiatalkori képével feldíszített iskolákban, közintézményekben, a könyvesüzletek polcain tornyosuló vörös könyvekkel és brosúrákkal ellensúlyozhatják a mészárszék üres kampóinak a sivárságát. Azt gondolták, hogy a jegyrendszerrel és egy-két halkonzervvel be lehet tömni sok millió éhező szájat. De tévedtek. Mert hiba csúszott a gépezetbe. És minden összeomlott, mint egy kártyavár. Legalábbis mi ezt (is) elhittük. Beleugrottunk a nagy demokráciába, a szólásszabadságba. Most már ezt is bátran leírhatom, önök pedig akár fennhangon is elolvashatják. Úgy jártunk, mint az egér, aki egy kis sajtért besétált az egérfogóba. Megint átvertek minket. Nem kicsit, nagyon. Kellett az uniónak piac, bérrabszolgák, és a bankoknak ostobák, akik svájci frank alapú hitelben adósodnak el. Benne vagyunk a pácban. Reménykedjünk, hogy a globális világ irányítói nem zabálnak fel. Mert már ez a rendszer is recseg-ropog. És bármerre nézünk, nincs horizont. Köd előttem, köd utánam.
Továbbra is várom a leveleiket, kérdéseiket, észrevételeiket az asztros@yahoo.com címre. Ne feledjék megírni a születési évet, hónapot, napot, a születés óráját, percét és a születési helyet! Ha nem írnak, akkor kénytelenek leszünk beszüntetni a rovatot, és egy újat indítani, amelynek az lesz a címe, hogy: Az asztrológus mesél.
Ugyanezen a címen jelentkezni lehet az októberre tervezett 3 éves asztrológia-tanfolyamomra. Az érdeklődőknek személyes felvilágosítással szolgálok.
Vigyázzanak egymásra!