Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-05-22 13:14:57
Mottó: Fenti világ csillagtükre üzenetet küld a Földre:
„Megtestesült szellemember, sorsod legyen édes teher!”
Kedves Olvasók!
Május 20-án este a Nap belépett a tavasz utolsó jegyébe, az Ikrekbe. A jegy szülötteinek legfontosabb tulajdonsága a közvetítés. Nyitottak minden információra, kíváncsiságuk kiapadhatatlan üzemanyaga hajtja, viszi, röpíti őket az új ismeretek mátrixába. Az ész, a logika, a gyors felfogás, a változékonyság olyan tulajdonságok, melyek a mai világban könnyítik az érvényesülést. Persze azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az igazi tudásért meg kell dolgozni, és amit a felszínen tapasztalunk, az nagy jóindulattal fogalmazva is csak a jéghegy csúcsa. A felszínes információk értéktelenek. Olyanok, mint a híradó. Valamit közölnek, aminek csak akkor van „hírértéke”, ha felkavarja a gyomrunkat. A libalopás nem hír. Ha több száz károsult van, akik közül néhányan öngyilkosok lesznek, az már igen! Ha meghal valaki infarktusban, nem hír. Ha egy másik felrobbantja, vagy felgyújtja magát nyilvánosan, az már igen! Ha a betörő ellop egy kis pénzt: semmi. Ha egy bankot rabolnak ki, és nincs meg a tettes, az hír! Azt mondják: hírértéke van. Magyarra fordítva: nincs értéke. Értéktelen. Hír. Így érdemes nézni a híradót!
Az Ikrek született kereskedő. Megveszi olcsón, eladja drágán. Kiskereskedő, nagykereskedő, árrés, haszon. Okos kereskedő az, aki csak kicsit csap be. Aki elhiteti a vevővel, hogy ennyiért megéri. És azt is, hogy a vevőnek feltétlenül szüksége van az árura. Találkoztak ilyennel? Bizony, hogy igen. Ha nem hiszik, nézzenek be a ruhásszekrényükbe. Esetleg van-e olyan technikai eszközük, amiből kettő van? Mondjuk mobiltelefon? Vagy a vonalas mellé egy mobil is netán?
Most már főiskolán is lehet tanulni kommunikációt. Mert kommunikálni fontos. Pedig beszélgethetnénk is néha. Mondhatnánk egymásnak valamit. Gondolatokat is cserélhetnénk. És netán meghallgathatnánk is egymást. Mert, ha mindenki egyszerre beszél, az nem több a bábeli zűrzavarnál. És mindez úgy, hogy elvileg ugyanazt a nyelvet beszéljük. Egymás szavába vágunk, mert MI akarunk kommunikálni. Mindenáron. Ezért nem tudunk megegyezni sem. Mert az EGYEZÉSHEZ szükségeltetik két FÉL. Így veszítjük el a teljes igazságot, így válik féligazsággá, vagy részigazsággá az életünk.
Ha megegyezik a szó, a gondolat és a tett, akkor beszélhetünk igaz emberről. Hiteles emberről. Mert aki hiteles, abban hisznek, bíznak. Aki pedig hiteltelen, elvesztette a hitelét, magára marad. Rajtunk múlik minden. Mindennap egy újabb esélyt kapunk, hogy előrelépjünk, vagy hátráljunk. Változzunk, vagy ugyanazokat a sémákat játsszuk el, amelyekhez nem kell különösebb erőfeszítés. Szeretjük-e a színek változását, vagy ragaszkodunk a szürkeséghez? Remélem, az egyes gombot nyomták meg a billentyűzeten.
Mária (1956)
„Szeretném megkérdezni, hogy vajon még remélhetek-e boldog párkapcsolatot, társat? Válás után vagyok.”
Kedves Mária!
Feltette-e magának azt a kérdést, hogy mi is tulajdonképpen a „boldog párkapcsolat”? A kérdésében valami olyan vágyat, illúziót érzékelek, amely igazán a régmúlt idők lányregényeiben fordult elő. Nem hiszek a boldog párkapcsolatokban. És a boldogtalanokban sem. Mert mindkét megélés hozzátartozik a valósághoz. Sőt, az egyik oldal minden esetben előcsalogatja a másikat. Ilyen ez a mi földi keserédes életünk: boldog és boldogtalan, kellemes és kellemetlen, jó és rossz váltakozik, mert az ego szintjén, a vágyvilág kellős közepén másra nem adódik lehetőség. Amíg valakitől függővé tesszük a boldogságunkat: kiszolgáltatottá válunk. A másik felünk, a Tükrünk azt mutatja, amit esetleg hárítunk, amit elfojtunk, amivel nem szeretünk szembenézni. Ha elfogadnánk mindazt, amit kapunk, akkor működne a párkapcsolat. A válás minden esetben sérüléssel jár. Szembenézni azzal, hogy valamit elrontottunk, és nem tudtuk megjavítani, fájdalmas. A sors feladata a remeteség megtapasztalása. Ha a szellemi útkeresésben meg tudja élni a magányosságot, lesz párkapcsolata, társa. Ha nem, akkor marad az egyedüllét. A döntés az Ön kezében van, és magánügynek tekintem. Sok sikert!
Továbbra is várom kérdéseiket, kéréseiket, véleményüket az asztros@yahoo.com címen. Vigyázzanak egymásra!