Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-03-20 15:11:04
Mottó: Fenti világ csillagtükre üzenetet küld a Földre:
„Megtestesült szellemember, sorsod legyen édes teher!”
Március 20-án délben belépett a Nap a Kos jegyébe, ami azt jelzi, hogy „hivatalosan”, azaz asztrológiailag és csillagászatilag is megkezdődött a tavasz.
Március 15-én a Kárpát-medencét jól megtréfálta az időjárás. Ez főként Magyarországot érintette, ahol a havazás és a szél olyan hótorlaszokat emelt, hogy fogságba ejtette a lakosság egy részét. Valós tapasztalatokat szereztem, mivel éppen a kritikus zónában jártam Tata környékén. Furcsa érzés, amikor az autópályán a havazás és a 100 km/h sebességű szélvihar megálljt parancsol, esteledik, hideg van, és mindenki tanácstalan több tíz kilométeren. Nekünk szerencsénk volt, mert ahol elakadtunk, sikerült átverekednem magam a túloldalra, ahol kivettem egy panzióban az utolsó szobát, így megúsztam a kocsiban alvás „örömeit”. Megszűnt a forgalom, csak a szél behallatszó zúgása jelezte, hogy kié a hatalom. Korán lefeküdtünk, abban a reményben, hogy hajnalra majd javul a helyzet. Másnap, ébredés után kisétáltam az autópályára, és kicsit olyan volt az érzésem, mint a Holnapután című filmben. Jeges, kihalt táj, süvítő szél, mely a sivár műútra söpörte kénye-kedve szerint a havat. Pár óráig semmi mozgás, majd hókotró gépek zúgása törte meg a csöndet. Zene füleimnek! Kiszaladtunk megkérdezni, hogy mi a helyzet, de semmi biztatót nem mondtak. Egy bő óra elteltével újabb buldózer és pár rendőrautó érkezett. Ritkán szoktam örülni az egyenruhásoknak, de most kivételesen ez történt. Annyit közöltek, hogy 10 percen belül visszaindulnak, és ha utánuk megyünk, eljutunk Budapestre. Mindenki rohant pakolni, és pánikszerűen elhagytuk a panziót. Így jutottunk ki a hó börtönéből. A kevésbé szerencsések is egy napon belül elhagyhatták az M1-es autópályát, hála a rendőrségnek, a katasztrófa-védelmiseknek, a honvédségnek és a rengeteg önkéntesnek. Ez történt errefelé a nemzeti ünnepen. A Sors megrendezte, hogy megtapasztaljuk megint azt, hogy egymásra vagyunk utalva, hogy külön-külön kevesek vagyunk, de együtt
„hóhegyeket” mozdíthatunk el.
A Kos energiák az életbelépésről szólnak. Aki megtapasztalta már azt, hogy mekkora erő kell a születéshez, milyen erőfeszítés ez anya és a gyermek részéről: tudja, miről beszélek. Ha megnézzük a természetben ezt a megújulást, amikor szinte varázsütésre rügyek fakadnak, és kiszínezik a tél szürkeségét, amikor a Nap ereje pillanatok alatt elolvasztja a hegyeken a havat, akkor ránk is átragad valami megmagyarázhatatlan életigenlés, optimizmus. Fellángol bennünk a tűz, az életerő, mely talán eddig sápadt arcunk mögé rejtőzött, vagy meleg ruháink alá. Újra kell kezdenünk minden tavasszal az építkezést, a harcot, mert mást úgysem tehetünk. Ember küzdj és bízva bízzál! Vége a télnek, a fény újra győzedelmeskedik a sötétség felett!
A jegyet a Mars bolygó uralja, görög nevén Árész, Zeusz és Héra fia, a harcos isten, aki féktelen és vérengző természetű volt. Ahol háborút szimatolt, felpattant harci szekerére, melyet két tüzet okádó fekete ló húzott. Mivel ő volt a legférfiasabb Olümposz istenei közül, ezért sikereit nem csak a harcmezőkön érte el, hanem a(z) (isten)női szívek meghódításában is jeleskedett. Talán kedvenc szerelme a szépséges Aphrodité (Vénusz) volt, akitől négy gyereke született. Az egyik lányt Harmóniának hívták. Ez a név azt sugallja, hogy ahhoz, hogy egyensúlyba kerüljünk, szükségeltetik a férfi és női energiák megélése. Mivel tudjuk, hogy önmagunkban alapvetően vagy férfiakként, vagy nőkként létezünk, nem nehéz kitalálni, hogy mennyire egymásra vagyunk utalva, ha netán „harmonikus” életre vágyunk. Ha van, aki befogadja, amit adunk, akkor kialakulhat az a bizonyos rend. Hogy egyértelműen fogalmazzak, és ne rejtsem véka alá a több évezredes igazságot: akinek jól működik a nemi élete, az kiegyensúlyozott. Nem frusztrált, nem feszült, sima a homloka, türelmes, nyugodt, nem kínozza fejfájás, vagy ne adj’ isten: migrén. Bizony, bizony mondom néktek: itt egy nagy csont van elásva, amiről nem lenne szabad megfeledkezni! Persze, a mélyen tisztelt strucctársadalom homokba dugott fejjel igyekszik politizálni, ha ilyen kényes témát merészel feszegetni valaki, és ha megkérdeznénk azt, hogy ki él harmóniában esetlegesen, vajon hány fajtársunk vállalná az igazmondás terhét? Na, jó! Ne firtassuk ezt a témát, mert még úgy járunk, mint Csipike, aki nem sokkal a nősülés után rájött arra, hogy „szomorú volt, de boldog”.
Valamikor az ókori Rómában Mars isten igen előkelő helyet foglalt el. Közvetlenül Jupiter után következett a rangsorban. A katonák öltözékének domináns színe a piros volt, ami ugyancsak a háború istenének színe. És ne feledkezzünk meg a római mondavilágról sem, nevezetesen arról, hogy Romulus és Remus is Mars ikerfiai, és hát a világbirodalom főváro-sának alapítója, Romulus valamit örökölhetett az apja temperamentumából, hiszen pillanatnyi dühében testvérgyilkosságot követett el, akárcsak annak idején Káin. Persze, nem könnyű egy isteni fiú sorsa sem, ha mélypszichológiai szemszögből tekintünk a gyerekkorukra. Az vesse rájuk az első követ, aki nem sérülne bele abba, ha anyai nagybátyja csecsemőkorában el akarná tenni láb alól. Persze, a folyó istene megmentette Mars isten fiait, és egy nőstényfarkas, illetve egy harkály táplálta őket, amíg megjelent a jóságos juhász, aki magához vette a srácokat. Szóval maradjunk annyiban, hogy a szimbólumok tökéletesek a mondákban és mítoszokban. A marosvásárhelyi Kultúrpalota előtti parkban viszont az a római szobrocska másolata szerintem kilóg a sorból. Én a két kisfiút kimentő juhászt inkább el tudnám képzelni néhány száz kilométerrel délebbre vagy keletre. De Árész sajnos nem mindig az igazak oldalára állt, és hát Justitiának is sikerült bekötni a szemét a mi „civilizált” Európánkban.
Asztrológusként elárulhatok valamit: mindenkiben ott él Mars, mivel ez a planéta jelzi a megszületett egyén vágyait, akaratát, cselekvőkészségét. És itt is él a bűvös tizenkettes szám. Mert a 12 archetípus, a tizenkét állatövi jegy rányomja bélyegét ennek a planétának a megnyilvánulására. Nem vagyunk egyformák, és ezért volt ostobaság minden egyenlősítési kísérlet a történelem folyamán. De ha van egy közös cél, az egységbe tömörítheti az embereket, és a közös akaratba vetett hit hegyeket tud elmozdítani.
Továbbra is várom kérdéseiket, véleményeiket, ötleteiket az asztros@yahoo.com címre. Vigyázzanak egymásra!