Az asztrológus válaszol
2012-05-23 13:34:33
- Tóth Sándor
Május 20-án a Nap belépett az Ikrek csillagképbe, mely a tavaszi ciklus utolsó harmada. A jegy levegő eleme és változó minősége azt jelzi, hogy aki ilyenkor látta meg a napvilágot, az könnyed, megfoghatatlan és kíváncsi természetű.
Mottó: Fenti világ csillagtükre, üzenetet küld a Földre:
„Megtestesült szellemember, sorsod legyen édes teher!”
Kedves Olvasók!
Május 20-án a Nap belépett az Ikrek csillagképbe, mely a tavaszi ciklus utolsó harmada. A jegy levegő eleme és változó minősége azt jelzi, hogy aki ilyenkor látta meg a napvilágot, az könnyed, megfoghatatlan és kíváncsi természetű. Az Ikrek uralkodó bolygója a Merkúr, akit a görög mitológiában Hermészként ismerünk. Ő volt az olümposzi istenek hírnöke, de a régmúlt időkben a kereskedők és a tolvajok is hozzá fohászkodtak, amikor „áldásos” tevékenységükhöz támogatást kértek. Mert a háromszorosan nagy Hermész mindent el tudott intézni. Manapság is vannak ilyen tehetséggel megáldott emberek. Sokan úgy vélik, és valljuk meg, van benne ráció, hogy a kapcsolati tőke az egyik legnagyobb kincs. A mai világban a kapcsolatok megváltoztak. Nem jó irányba fordult az emberiség. A felszínesség talán a kisebb baj. A nagyobb az, hogy az álkapcsolatok szövik át a létezésünket. Interneten e-mailezünk, chatelünk, mobiltelefonon „érintkezünk”. És azt gondoljuk, hogy ez kapcsolat. Pedig ha végiggondoljuk józan paraszti ésszel, akkor ennek a fele sem igaz. Ez a „rejtőzködő üzemmód”, a személytelenség, csak egy autósztráda az elmagányosodás felé. Az internetes ismerkedés érdekes élethelyzeteket produkálhat. Mindenkiről készülhet olyan fénykép, ami egy szép oldalát emeli ki, a rútat pedig elrejti. És amikor két fénykép emberré változik, és találkozik, gyakran kellemetlen meglepetéssel konstatálják a valóság igazi arcát, és már fejvesztetten a menekülési stratégián gondolkoznak. Mert tudatunkban megszépült, enyhén molett alakunk a másik embernek hájast jelent. Vagy a magas, szikár emberről a virtualitásból kipattant társnak éppen a csontváz jut eszébe. De az sem felemelő érzés egy 190 cm-es reprezentatív amazonnak, ha feledékeny internetes férfi imádója magasított gördülő cipőben kihúzza magát, és alig éri el a 160 cm-es magasságot. A meglepetés és csalódás néha kézen fogja egymást, de akár nevetni is lehet annak, akinek van humorérzéke. Saját magán. Mert aki szívből tud nevetni azon, amit a tükörben lát, az közel áll a bölcsességhez. Aki nem, az megsértett hiúsága miatt szaladgálhat a mérgezett almával megkeresni Hófehérkét a hét törpe házában.
Csilla (1970)
„Kíváncsi lennék arra, hogy mi a véleménye a gyermekek tv-nézéséről? Azt olvastam valahol, hogy ez a függőség tönkreteszi a jövő generációt.”
Kedves Csilla!
A gyermekeket mindig is szívügyemnek tekintettem. Nem először írok a virtuális világban élők veszélyeztetettségéről. A „fejlettebb” országokban, ahol a kisgyermeknek már saját tévéje van, és azt napi 4-5 órát bámulja, milyen irányba fejlődik vajon a lelki élete? Milyen információkkal, ingerekkel töltik meg az agyát? Mi lesz a kreativitásával, a fantáziájával, az életritmusával? Megmondom: mosott agyú, sérült zombikká változnak, akiknek kevés lesz a szerencsétlen pedagógusok beszéde, tanítása. Nem is éri el az ingerküszöbüket a tanár. Csak egy háttérzaj lesz a többi között. Az agresszív rajzfilmeket beteg felnőttek készítik olyan egészséges gyerekeknek, akiket megfertőznek, félelmeket és vágyakat ültetnek el bennük. Az okosok azzal érvelnek, hogy a mesékben is van „horror”. Igen, a mesehősök is találkoznak félelmetes boszorkányokkal, varázslóval, táltos paripával, óriásokkal és törpékkel. Van azonban egy alapvető különbség. A mese szövegéhez kell a gyermek képalkotó egyéni tevékenysége. Az olvasott meséhez a gyermek hozzátesz. A fantáziáját, a kreativitását fejleszti, arról nem is beszélve, hogy előcsalogatja azokat az archetípusokat, melyek mindenkiben élnek. Gondolkodtak azon, hogy mi kell egy kisgyermeknek? Mennyire fontos számára a világ megtapasztalása? A föld, a homok, a víz, a fű, a kövek, az állatok megérintése, tapintása. Mert a tévé vagy a számítógép képernyőjén megjelenő illúziók, mozgóképek simogatása kevés. Tudom: könnyebb a gyereket odaültetni a varázslatos plazmatévé elé, mert addig sem kell vele törődni, játszani, és addig a szülők más, „hasznos” tevékenységet végezhetnek. Csak akkor nem kell csodálkozni azon, ha majd a gyermek figyelemhiányos és beszédhibás lesz, mozgáskoordinációs problémákkal küszködik, és sérült kamaszból még sérültebb, antiszociális, egoista felnőtté cseperedik. Addig érdemes meghozni a szükséges döntéseinket, amíg a „távirányító” még a mi kezünkben van. A gyermek azért választja a szüleit, hogy segítséget kapjon. Támogatást a testi, lelki, szellemi fejlődéséhez. Mintákat akar tanulni, nem filmeket szeretne nézni. Az életért jött, nem a lassú elbutulásért. Építeni jött, hozzá szeretne tenni valamit ehhez a beteg világhoz, mely gyógyításra szorul. És nem utolsósorban azért van velünk, hogy megtapasztaljuk az adás és elfogadás örömét, a felelősségvállalás magasztosságát, az érzelmi tobzódást, melyet egy gyermek nevetése és öröme okoz. Mert minden kisded egy csalafinta, vidám, okos kis Hermész, aki megtanítja nekünk mindazt, amit talán már régóta elfelejtettünk.
Továbbra is várom kéréseiket, kérdéseiket, véleményüket az asztros@yahoo.com címen. Amennyiben a sorsukban felmerülő problémákról érdeklődnek, ne feledjék megírni a születési adataikat! Vigyázzanak egymásra!
